Nincs árverseny a bankok között
A nemzetgazdasági tárca által beterjesztett pénzügyi salátatörvény hatásait számszerűsítő becslésükben azt írják, hogy a különadóból a bankrendszer 130 milliárd forintot fizet majd, ebből 80 milliárdot az ügyfelekre terhelnek, és ezen belül 50 milliárdot a lakosság fizet majd ki. Ezzel szemben Csányi Sándor OTP-vezér és a bankszövetség hivatalos álláspontja az, hogy a különadóból nem terhelnek semmit a lakosságra.
Fontos hangsúlyozni, hogy az áthárítás mértékeire vonatkozó számok nem előrejelzések, hanem feltételezések, amelyeket természetesen igyekeztünk realisztikusan megválasztani. Elképzelhető, hogy ha a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) feladatul kapja a bankadó esetleges áthárításának megakadályozását, akkor – hatékony fellépés esetén – kevesebb teher jut a lakosságra. A ma érvényes feltételek szerint viszont nagyon valószínű, hogy a bankok tovább tudják hárítani a teher nagy részét. Általános tapasztalat, hogy a bankok – élve a vonatkozó szabályozás adta lehetőséggel – a devizahitelek kamatának felszámításakor nem a nemzetközi kamatszintet, hanem saját forrásköltségeiket veszik figyelembe, és így veszteségeiket is megpróbálják a magasabb kamatszinten keresztül kompenzálni. Azt nehéz elképzelni, hogy egyáltalán nem hárítják át a bankadót; az viszont előfordulhat, hogy egy-egy bank önmérsékletet tanúsítva jó példával áll elő.
A bankok által aláírt etikai kódexben szerepel, hogy az adóemelés áthárítható az ügyfelekre.
Erről beszélek. Különböző stratégiák húzódhatnak meg a mögött, hogy egy bankvezető miként nyilatkozik a kérdésről. Szó van arról, hogy a bankok bizonyos követelései átkerülnének a nemzeti eszközkezelő társasághoz. Az már alkufolyamat része, hogy milyen feltételekkel szabadulhatnak meg a bankok rossz hiteleiktől, ezért a bankadóról szóló nyilatkozataikat nem venném szó szerint. Ráadásul lehetséges, hogy a pénzügyi felügyelet ki tud alakítani olyan szabályozást, amely érdemben csökkenti az áthárítást.
Fotó: Neményi Márton
Azt írják elemzésükben, hogy „ha hatásos új intézkedések születnek például a pénzügyi szektor fogyasztóvédelmi területein, akkor ez érdemben is csökkentheti az áthárítás mértékét”. Mik lehetnek ezek?
Természetesen nem a Költségvetési Tanács feladata ilyen ötletekkel szolgálni, és a nemzetközi tapasztalatok alapján nem is garantált a siker, de például nyilvánvalóan felmerülhet az említett szabályozás szigorítása arra vonatkozóan, hogy milyen indokkal változtathatják meg a bankok a hitelek kamatát.
Számomra feltűnő volt, hogy elemzésükben karakteres megállapítások vannak a hazai lakossági banki piacról; lényegében azt állítják, hogy nincs verseny a bankok között.
Akinek van devizahitele, pontosan tudja, hogy ez a helyzet. Devizaalapú hiteleknél a nemzetközi kamatszint például nem nagyon tükröződik a hitelek árazásában. Egyébként ismert állítás, hogy tökéletes verseny esetén teljes az adóterhek áthárítása, hiszen minden szereplő csak a normál profitot realizálja. Monopolisztikus verseny körülményei között ellenben nincs vagy sokkal kisebb az áthárítás, mivel már az új adó bevezetése előtt is a lehetséges maximális terhet viselte a vevő, ami pedig nem az adó mértékétől, hanem a jövedelmétől és vagyonától függ. Vagyis aki azt állítja, hogy nem lesz adóáthárítás, burkoltan azt is állítja, hogy nincs verseny. Mi a költségvetési hatásvizsgálatunkban egy köztes feltételezéssel éltünk: van jelentős áthárítás, de nem teljes.
Tehát kijelenthetjük, hogy nincs verseny a lakossági piacon?
Valamilyen verseny van, de nem árverseny. Versenyezni sokféleképpen lehet, de speciel az árakban és a kamatokban nem igazán versenyeztek a bankok. Amikor a nagy devizahitel-felfutás volt, akkor éppen kockázatalapú verseny volt: abban konkuráltak egymással, hogy melyikük tud elérni egyre nagyobb kockázatot jelentő potenciális ügyfeleket.
Ha le is nyelik a bankok az új adót, arra nem számítanak, hogy néhány tevékenységüket kiszervezik, és például külföldről hiteleznek magyar cégeket?
Erről legfeljebb magánemberként lehet véleményem. Bonyolult kérdés, hogy miként reagál a piac egy ilyen átmenetinek nevezett bankadóra. Ha a piac elhiszi, hogy valóban átmeneti intézkedésről van szó, akkor vélhetően nem racionális Magyarországról kiszervezni a banki tevékenységeket – az sok pénzbe kerül. Ráadásul nagyon sokat ruháztak be ide, komoly érdekeik fűződnek ahhoz, hogy a banki tevékenységük folytatódjék, ezért nekem az lenne a tippem, hogy egy bank sem távozik az országból a már bejelentett bankadó miatt. A probléma inkább a gazdaságpolitika kiszámíthatóságának biztosítása, a hosszú távú befektetők számára az a legfontosabb.
Mit szólt a kormány a számításaikhoz?
Nem kaptunk hivatalos visszajelzést, de hangsúlyoznom kell: a számításokat először nem nekünk kellett volna elvégeznünk. Az lett volna a helyes sorrend, hogy amikor a kormány benyújtja az adócsomagot, akkor minden egyes adóváltozáshoz hatásvizsgálatot mellékel, amiben szerepel az elvárt adóbevétel, és az adóváltozás közvetlen és közvetett hatásainak nettó egyenlege.
Ez most nem történt meg, vagy csak önök nem tudnak erről?
A precíz kifejezés az, hogy nem publikálták a hatásvizsgálatokat. Ettől még megcsinálhatták őket. Megjelentek hírek arról, hogy készült hatásvizsgálat, de az sem hozzánk, sem a képviselőkhöz nem jutott el. A mi számításainknak az a funkciója, hogy egyfajta kontrollt jelentsen a kormány által elvégzett hatáselemzéshez képest. E helyett most nekünk kellett előjönnünk az elemzéssel – várjuk a kormány reakcióit.
Számított arra, hogy ilyen nagy visszhangja lesz a jelentésnek?
Azért készítjük, hogy hatása legyen. Az egyik fontos dolga a Költségvetési Tanácsnak éppen az, hogy abban a szakaszban, amikor a törvényjavaslatokról folyik a parlamenti vita, az ilyen elemzésekkel segítsük a döntéshozók munkáját. Ha a kormány publikálta volna a saját hatáselemzését, lehet, hogy nem is lett volna ekkora a visszhang, mert esetleg nem is különböztek volna érdemben a számok. Fontos, hogy mi közzétesszük, milyen módszerekkel és feltételezésekkel számolunk.
Ha akarják, tartható a hiánycél
Kopits György, a tanács elnöke márciusban azt mondta, hogy nem tartható az idei hiánycél, ebben a dokumentumban pedig nincs szó az államháztartás GDP-arányos hiányáról. Tartható az idei deficitcél?
Márciusban nem azt mondtuk, hogy nem tartható, hanem azt mondtuk, hogy intézkedések hiányában – mintegy önmagától – a hiánycél nem fog megvalósulni. Mostani hatásvizsgálatunkban viszont nem is eshetett szó a hiánycélról, mert az volt a kérdés, hogy a törvényjavaslat megszavazása esetén hogyan változik a költségvetés helyzete ahhoz képest, mint amit – intézkedések hiányában – márciusban kivetítettünk. Augusztusban átfogó elemzést teszünk közzé, amelyben szerepel majd egy középtávú kitekintés, a költségvetésre vonatkozó prognózisokkal. Mivel a munka még folyik, nem szeretném az eredményeket megelőlegezni. Az látszik, hogy az első félév trendjeit nem lehet kivetíteni a második félévre, mert a kormány sok, a költségvetés bevételi és kiadási oldalát is érintő intézkedést jelentett be. Ha a kabinet be akarja tartani a hiánycélt, akkor erre megvannak az eszközei.
Fotó: Neményi Márton
Június végére a hiány csaknem elérte az egész évre tervezett deficit 120 százalékát. Mitől fordulhatott ez elő?
Az augusztusi elemzésünkből ez is kiderül majd. Azért van néhány ötletem: az egyik, hogy a jövedéki és regisztrációs adóból jóval kevesebb folyt be, mint amit terveztek, és például az illetékbevételek is elmaradnak az előirányzottól. De nem lehet még egyértelműen megmondani, hogy ebből mi következik az év egészére.
Beszéljünk egy keveset a jövő évi büdzséről, bár csak nagyon kevés tudható róla. A hiánycél nem ismert, de az vélhetően alacsonyabb lesz, mint az idei. Azt is tudjuk, hogy a társasági adó csökken, tehát a kormány 2011-től a gazdaságban hagy ezen a csatornán az önök számításai szerint (közvetett hatásokkal együtt) mintegy 110 milliárd forintot. Azt is tudjuk, hogy az egykulcsos szja családi adókedvezményekkel is csökkenti az állami bevételeket. Ebből az következik, hogy jövőre érdemben kevesebbet kell költenie az államnak.
A két legfontosabb dolgot tudjuk. Az egyik, hogy a 2010. évi költségvetési törvény meghatározta 2011-re vonatkozóan az egyenlegét azoknak az ún. belső tételeknek, amelyekről valójában maga költségvetési vita folyik. A másik, hogy a költségvetési felelősségi törvény értelmében az ún. külső tételek – adók, járulékok, nyugdíjak, stb. – egyenlege pedig intézkedésekkel nem rontható. Mindez teljes összhangban van azzal a konvergenciaprogrammal, amelyet az előző kormány tavaly benyújtott, és amelynek a betartását az új kormány egyes tagjai a választások óta meg is erősítettek. Mindebből következik, hogy például a személyi jövedelemadó-rendszer még be nem nyújtott átalakítása összességében nem ronthatja a költségvetés egyenlegét sem 2011-ben, sem 2012-ben. Ha benyújtják, természetesen annak is el fogjuk végezni a hatásvizsgálatát, de reméljük, ahhoz már a kormány is fog ilyet csatolni.
A Költségvetési Tanács számításában a jövő évi bankadó bevételként nem szerepel, de mivel a gazdasági szereplők várakozásaiban benne van, ezt a hatást számszerűsítettük. Viszont nem tudjuk, hogy mi az adó alapja és mi a kulcsa, ezért a bevételi összeget nem tudtuk számszerűsíteni. 2011-re ez a csomag nagyon kicsit egyensúlyhiányos, ha bejön 200 milliárd a bankadóból. De ha például a bankok kevésbé hárítanák a háztartásokra az adót, akkor egyensúlyban lehetne a mostani csomag: kevésbé csökkenne a fogyasztás, így kevésbé esnének vissza az áfabevételek. Látni kell viszont, hogy a parlamentben jövő héten szavazásra bocsátandó csomag még ha kis jóindulattal egyensúlyközelinek is mondható, ez csak 2011-ig érvényes állítás. A 2012 után is fennmaradó társasági adócsökkentésnek (a 10 százalékos kulcs határa 500 millió forintra emelésének) 2013-tól nincs semmiféle fedezete, hiszen a bankadó bejelentetten megszűnik. A fedezetet 2011 ősze előtt meg kell teremteni.
Fotó: Neményi Márton
A Költségvetés Tanács mennyire vesz részt az IMF-fel folytatott tárgyalásokban?
Nem veszünk részt a megbeszélésekben. Előfordul, hogy az IMF szakértői technikai ügyekben konzultálnak a titkárságunkkal, de nem vagyunk részesei a megállapodásoknak.
Ön milyen tanácsokat adna a kormánynak az új IMF-hitelkeretről folyó tárgyalásokon?
Költségvetési tanácstagként azt mondanám, hogy az lenne a fontos, ami a hazai törvénybe foglalt költségvetési szabályokban szerepel. Hároméves, gördülő tervezésen alapul a szabályrendszer, aminek az a célja, hogy hosszú távon ne emelkedjen az államadósság reálértéke. Ez látszólag szigorú dolog, de valójában azt jelenti, hogy ha van gazdasági növekedés, akkor a szabályrendszer betartása esetén csökkenhet az adósság GDP-hez viszonyított aránya. Ez Magyarországon nagyon fontos, mert a 2001-2006 közötti időszakban kimagaslóan nőtt az államadósság.
A hozzánk hasonló fejlettségű országok általában sokkal alacsonyabb adóssággal rendelkeznek, tehát nekünk érdekünk annak a szabályrendszernek a betartása, amely csökkenti a most mintegy 80 százalékos GDP-arányos adósságrátánkat. A másik fontos dolog a hazai szabályrendszerben, hogy a költségvetés reakciói ne erősítsék fel a gazdaság hullámzásait: nemzetközi dekonjunktúra esetén a szabályrendszer engedi, hogy nőjön a deficit, ellenben fellendülés idején elvárja az egyenleg javulását. A magyar gazdaság nagyon fontos érdeke, hogy úgy készüljön a költségvetés, és ennek megfelelően az IMF-fel úgy tárgyaljanak, hogy a jövő évi és a 2012-es költségvetés már betartsa ezeket a fokozatosan életbe lépő új szabályokat.
Tekintélyt építünk
A Költségvetés Tanács megalakulása példátlan nemzeti konszenzussal történt, és önöket személy szerint is nagyon erős összpárti támogatással választották meg a tanács tagjának. Ezek után azt gondolnánk, hogy a politika fogékony arra, amit mondanak. Jól gondoljuk?
Azokat a szakmai elveket képviseljük, amelyeket egy ilyen intézménynek érvényesítenie kell. Ezek közül különösen fontos a költségvetési folyamatok átláthatósága és fenntarthatósága. Szorgos munkával fel kell építenünk azt a tekintélyt, renomét, amelynek alapján hallgatnak majd ránk. Még nem telt el elég idő ahhoz, hogy beigazolódjanak előrejelzéseink, elemzéseink. Pontosan azon vagyunk, hogy a politikusokat, a széles közvéleményt és a befektetőket is meggyőzzük arról, hogy nagyon erős, szakmailag jól felkészült apparátusunk van, és érdemes hallgatni a szavunkra.
Ami még különösen fontos: mi valóban függetlenek vagyunk. Nincs semmiféle okunk arra, hogy akármilyen irányba torzítottak legyenek az előrejelzéseink. Abban is különbözünk sok mindenki mástól, hogy honlapunkon pontosan végigolvasható, milyen módszerrel készülnek az elemzéseink: saját tevékenységünket is igyekszünk minél inkább átláthatóvá tenni. Nyilván mi sem vagyunk tévedhetetlenek, de pártatlanok vagyunk és ellenőrizni lehet, mit hogyan számítunk ki.
