Nagy tekintélyű közgazdászok és befektetési guruk egyre inkább biztosak abban, hogy Európa válsága W-alakú lesz; konszenzus van közöttük, hogy a krízis második felvonása nagyobbat üt, mint az első, Soros György szerint akkorát, hogy nemcsak az eurózóna, de az EU is szétesik, majd nagy vonalakban megismétlődhet az 1930-as évek történelme.
A megszorítás mélyíti a válságot
Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász, Nouriel Roubini, a válságot megjósoló közgazda guru és Soros György érvelése azonos. Mindhárman úgy látják, hogy a nagy európai kormányok rosszul kezelik a válságot, amikor a piac és a hitelminősítők igényeinek megfelelve grandiózus megszorító csomagokat jelentenek be, mert azok visszafogják a fogyasztást, a növekedést, az állami adóbevételeket, így az adósságválságot nem megoldják, hanem elmélyítik. Katalizálhatja az így kialakuló lefelé menő spirált, ha az eurózóna összes jelentős állama egyszerre cselekszik így, márpedig erre most jó esély van (a német és az olasz kormány már bejelentette saját megszorító csomagját, és az új brit miniszterelnök is erre készül; Franciaország a restrikció és az élénkítés elegyét választotta).
A válság második hulláma nemcsak a reálgazdaságra közvetlenül, hanem a bankszektorra – és rajta keresztül ismételten a reálgazdaságra – mér csapást – állítja egybehangzóan Soros és Stiglitz. A magyar származású befektető érvelése szerint még a jobb állapotban lévő európai bankok is rengeteg kétes értékű görög, spanyol és portugál államkötvényt vásároltak, így portfóliójuk minősége rossz; a beteg bankok egymásnak nem hiteleznek, és külföldről sem remélhetnek kölcsönt, így a válság kirobbanásakori szituáció megismétlődhet: befagyhat a hitelpiac. Joseph Stiglitz a bankokra (is) leselkedő másik veszélyre figyelmeztet. Az európai megszorító csomagok jellemző eleme a közszférában dolgozók fizetésének csökkentése, ami szerinte gyorsan a fizetésképtelen adósok számának emelkedését jelenti majd. Így családok mennek tönkre, és a bankok romló hitelportfólióik miatt jó adósaiktól is megtagadhatják a kölcsönt – véli.
Stiglitz udvarias formában ugyan, de lehülyézi a hitelminősítőket és a piac igényeit. Miután a hitelminősítők – a befektetői igényeket becsatornázva – Spanyolországtól és Görögországtól deficitcsökkentő lépéseket vártak, azok bejelentése után egyből rontottak besorolásukon, mondván: az általuk kívánt megszorítások rontják a növekedési kilátásokat. A piac igényeit kielégíteni olyan, mint egy őrülttel vitatkozni – írja a Nobel-díjas, és azt javasolja, hogy a kormányuk tegyék a dolgukat, vagyis a közkiadások növelésével és infrastruktúra-fejlesztéssel ösztönözzék a növekedést.
Az apokalipszis csak Sorosnál jön
Az államok eszköztelensége miatt a válság második felvonása fájóbb lesz, mint az első volt – állítják mindhárman, de Soros György ennél jóval tovább lép.
A közösségi kiigazító mechanizmusok és az eurózónából való kilépés lehetőségének hiánya végzetes gyengeségnek bizonyulhat; a rohamosan romló gazdasági helyzet szociális elégedetlenséghez, majd rendpártisághoz vezet, és megismétlődhet az 1930-eas évek történelme – állítja.
Összeomlás előtt spekulál kicsit
A gyengülő euró (az elmúlt három hónapban 11 százalékot veszítet értékéből a dollárral szemben) és a zuhanó európai részvényárfolyamok kitűnő bevásárlási lehetőséget jelentenek a spekulánsoknak.
Míg kedden sötét véget jósolt a valutaunónak, szerdán 13,7 millió euróért Nokia-részvényeket vásárolt Soros György. A finn cég részvényeinek árfolyama az euró gyengülésével mozgott együtt, majd miután a mobiltelefon-gyártó profitfigyelmeztetést adott ki (vagyis közleményben ismerte be, hogy a gyengülő euró apasztja profitját a második negyedévben), részvényeinek ára 11 százalékkal csökken. Ekkor vásárolt Soros.
Szingapúrban élő volt üzlettársa, a Quantum Fund társalapítója is aktivizálódott: euróvásárlásba kezdett. Jim Rogers egyetért Soros diagnózisával, úgy véli, 10-15 év múlva nem lesz euró, de a piaci hangulat most túlságosan is borúlátó. Most vásárolt, mert lesz még erősebb is az euró, mielőtt megszűnne.
