Csütörtökön Kósa Lajos szavai borították be a forintot, pénteken pedig Szijjártó Péter szavai hatására gyengült a nemzeti valutánk. Délután csaknem 290 forintot is kértek egy euróért. Ilyen kijelentések hatására meddig szállhat el a forint?
Addig tart a gyengülés, ameddig a piac nem kap fogódzót, amíg nem tudja, milyen költségvetési pályára számíthat. Nehéz a piacnak olyan kapaszkodót találni, ami alapján be tudná árazni a forintot és a kötvényeket. Emellett az is kérdés lehet, hogy kamatemelésre szükség van-e? Mindkettő gyengítheti a forintot.
Ez nem egyedülálló jelenség. Minden választásnál hasonló forgatókönyvek zajlanak le. Általában jön egy jókora költségvetési módosítás, jön egy új hiánycél, új hiánypálya és ezzel kapcsolatban új adósságpálya. Az lett volna meglepő, ha ez most nem következik be.
A volt pénzügyminiszter azt mondja, nincsenek csontvázak a szekrényben, Varga Mihály szerint viszont vannak. Számokat még nem tudunk…
Az egésznek a gyökere abban keresendő, hogy a magyar állam számviteli rendszere rendkívül gyenge. Ebben a viszonylatban lehet a göröghöz hasonlítani. Ez utóbbiról az írta az Eurostat, hogy a számaiban nem lehet megbízni.
Ez pontosan mit jelent?
Magyarországon azért nem lehet hiteles, megalapozott költségvetési vitát folytatni, mert tulajdonképpen bárki azt gondol bele, amit akar. Mert több költségvetési tétel nem jelenik meg a hivatalos számokban. Például a MÁV, a BKV adósságai, tehát az állami tulajdonú cégek veszteségei, az állami garanciavállalások várható beváltásai, az önkormányzatok, illetve azok cégei, a kórházak, közművállalatok. Ezekről csak nagyon homályos képünk van. Annyit lehet látni, hogy ezeknél az intézményeknél van egy lassú, de folyamatos adósságnövekedés, amelyet minden egyes választásnál átvállal a kormány. Ez egyszeri nagy költségvetési hiányt okoz. És egyszeri adósságnövekedést. A probléma az, hogy teljesen kontrollálatlan a folyamat. Semmifajta szabályszerűség nem érvényesül. Ez adja a magyar költségvetési fegyelmezetlenség alapját. Ebből pedig az következik, hogy a piacnak nincs bizalma a magyar állam iránt, mert megtanulta azt, hogy nálunk időnként nagy változások vannak. Ezért ha valaki egyszer már megégette magát, nincs is szüksége konkrét veszélyre, elég csak a veszélyhelyzetet éreznie, akkor is a legrosszabbra fog felkészülni. A befektetők már nem tartanak ki az ország mellett, mert elvesztettük a hitelességünket. Az első rossz jelre a legrosszabb forgatókönyvet árazzák be és ez alapján kezdenek el működni.
Politikai jelre, vagy az a mögött érzett valódi szándékra?
Könnyű ráfogni, hogy Kósa Lajos politikai alapon beszél. De mi van akkor, ha az egyes híreket nem vettük komolyan. A gazdaság rossz állapotáról szóló híreket nem vettük komolyan. Járai Zsigmond évekig jósolta a magyar gazdaság összeomlását. Egy ideig a piac sem reagált rá, aztán végül is bekövetkezett. Elemzőként tényleg az a legnagyobb problémám, hogy nem tudom megítélni a magyar költségvetés helyzetét. Mi van akkor, ha rosszabb, mint ami látható? A mostani számokból valamivel nagyobbnak tűnik a várható hiány, mint 4 százalék, de azért nem annyira sokkal.
Ha a nagy állami cégek veszteségét egyszerre akarják leírni a költségvetésből, akkor nyilván el tudna szállni a költségvetés. És a szuperbruttó kivezetése is eléggé terhelheti a költségvetést. Ez izgatja a piacot, vagy a dolgok pszichológiája? Hogy ki mit mond.
A piac számára a költségvetési pálya a kérdés. Ha költségvetési lazítás jön, az rossz hír a piacon. De e mögött a helyzet mögött az áll, hogy most nincs költségvetési pálya.
Milyen hír, vagy információ nyugtatná meg a kedélyeket most a pénzpiacon?
Kell egy az Unió által is elfogadott költségvetési pálya és minél hamarabb meg kell egyezni az IMF-el. Az elmúlt fél év viszonylag stabil árfolyama miatt senki sem gondolta, hogy ennyire gyengül a forint. Ez valószínűleg a kormányt is meglepte. De ez általában nem is rossz, mert általában a kormányok ijedtükben szokták a legjobb döntéseket hozni.
Mi az alapprobléma?
Az, hogy húsz éve tart a politikai maszkabál. Igazából nem lehet megmondani az embereknek, hogy arra nincs pénz, amit az állam kifizet. Nyugdíjra sincs pénz, az egészségügyön látszik is, hogy nincs rá pénz. A sok felesleges állami kiadás mellett sajnos sok olyasmire nincs pénz, amire kellene, pedig az adók magasak, a magyar állam pedig elég sok pénz felett rendelkezik. Alapvetően semmire sincs pénz, csak ezt senki sem meri megmondani. A taxisblokád óta a politika ebben a kérdésben nem mer világosan fogalmazni.
A korábbi évek hitelességi veszteségét pedig még sokáig fizetni fogjuk. A forint évekig érzékeny lesz a tőkepiaci hangulat ingadozásaira, hiába lesz az új kormány következetes. Évekig tart, míg lekopik rólunk a szégyenbélyeg. Ezt ugyanis nem lehet leszedni, csak megvárni, míg lekopik.
