Lassú folyamat lesz, és nem is lehet erőltetni – mondta hazánk euróövezeti csatlakozásáról Török Zoltán. A Raiffeisen Bank makroközgazdásza arra az egyébként gyakran elfeledett tényre is felhívta a figyelmünket, hogy az euró bevezetése nemcsak a valutaövezethez csatlakozni vágyó országon, hanem az Európai Központi Bankon (EKB) is múlik. Márpedig a valutauniós jegybank a görög sokk nyomán egyre kevésbé fogja siettetni az euróövezet szélesítését; ha majd teljesítik a csatlakozási feltételeket, beszélünk róla – üzenik az eurózónán kívül állóknak.
Most nagyon nem megy
Hazánk szempontjából a reálgazdasági felzárkózás fontosságára hívta fel a figyelmet Török Zoltán: úgy vélte, hogy a következő kormánynak egyszerre kellene a maastrichti kritériumok jelentette egyensúly és a reálgazdasági felzárkózás irányába terelgetnie a gazdaságot, és amennyiben a két cél ellentmond egymásnak, a reálfelzárkózást kell választania.
Hasonlóan vélekedett egy minapi konferencián Róna Péter: a közgazdász úgy vélte, hogy amíg az egy főre jutó magyar GDP nem haladja meg az uniós átlag 80 százalékát, a konvergenciaelmélet szerint nem is szabad próbálkoznunk a közös valuta bevezetésével. (Most az egy főre jutó GDP-nk az uniós átlag kevesebb mint 60 százaléka.) Ráadásul a közös valuta bevezetésének öncélú alkalmazása megfojtja a növekedést: törvényszerű például, hogy a felzárkózáshoz szükséges gyorsabb GDP-bővülés néhány százalékponttal nagyobb infláció mellett mehet csak végbe.
A maastrichti kritériumok
Költségvetési fegyelem: az államháztartás hiánya legfeljebb 3 százalékos lehet a GDP-hez képest.
Alacsony államadósság: az államadósság szintje legfeljebb a GDP 60 százaléka lehet.
Árstabilitás: az infláció legfeljebb 1,5 százalékkal haladhatja meg az Európai Unió három legalacsonyabb inflációjú ország átlagát.
Kamatkonvergencia: a hosszú távú kamatszint legfeljebb 2 százalékkal lehet magasabb a legalacsonyabb kamatszinttel rendelkező három ország kamatátlagánál.
A reálkonvergencia mellett egyébként hasznos maastrichti kritériumokhoz való alkalmazkodás nehézségeiről beszélt az fn.hu-nak Mellár Tamás is. A KSH volt elnöke szerint különösen nehéz lesz betartani a GDP-arányos államadósságot 60 százalékban maximáló szabályt, miután az év végére a GDP 85 százalékát is elérheti a hazai deficit. Az egyetemi tanár szerint kitűnő gazdaságpolitikával is csak 3-4 év alatt lehet 60 százalék közelébe szorítani az államadósságot, így Mellár Tamás Török Zoltánhoz hasonlóan úgy véli: nem lehet és nem is kell gyorsan bevezetni az eurót.
Némileg eltérő véleményt képvisel Gazdag László, aki a minél gyorsabb euróbevezetés híve. Érvelése szerint a jegybank inkompetens monetáris politikája felelős leginkább súlyos gazdasági válságunkért, így minél gyorsabban elveszítjük az önálló monetáris politika lehetőségét, annál kevesebb kárt tehetünk magunkban. A pécsi egyetem docense úgy látja, hogy a forint túl kicsi és túl sebezhető valuta, amit adott esetben helyes pénzpolitika sem tudna megmenteni a spekulációtól, így a forint „elvesztése” jelenthet csak biztosítékot a rosszindulatú támadások ellen. Gazdag László ezzel együtt úgy látja, hogy nincs jele olyan racionális közgazdasági gondolkodásnak Magyarországon, ami a maastrichti kritériumok teljesítéséhez, így az euró bevezetéséhez vezetne, ezért a valutauniós csatlakozást ő is csak a távolabbi jövőben tartja elképzelhetőnek.
Illusztráció: Rédley Tamás
Mikor és milyen árfolyam mellett?
Kiszámítható gazdaságpolitika mellett nem lesz sebezhető a forint (a cseh és a dán korona ellen sem szoktak spekulálni), lehetőség van az unió átlagos gazdasági fejlettségének megközelítésére, és jó esetben beáll az egyensúlyi árfolyam is – mondta az fn.hu-nak Török Zoltán. Az elemző kedvező forgatókönyvében 2017, 2018-as euróbevezetés szerepel, nagyjából 270-280 forintos árfolyamon. Ez utóbbi kurzus tűnik egyensúlyinak azóta, amióta a forint árfolyama szabadon lebeg, ráadásul megfelel az exportőröknek és a devizahiteleseknek egyaránt – érvel.
Mellár Tamás az általunk megkérdezett közgazdászok közül a leginkább derűlátó: úgy véli, hogy az új kormány 1-2 év múlva kitűzheti az euró bevezetésének immár hiteles céldátumát. A fizetőeszköz bevezetése innen számítva még legalább két év, miután minden csatlakozni kívánó országnak legalább ennyi időt el kell töltenie az euró előszobájának tekintett ERM II-es árfolyamrendszerben. Mellár a 300 forintos euróárfolyamot tartja a gazdaság fundamentumaihoz illeszkedőnek, bár nagy kérdés, mi lesz ilyen árfolyam mellett a devizahitelesekkel. Úgy véli, az ő érdekeik miatt is fontos a lassú, fokozatos alkalmazkodás.
Radikálisnak tűnő álláspontot foglalt el Róna Péter a kérdésben: úgy véli, hogy a magyar gazdaság érdekei 320 forint körüli euróárfolyamot indokolnak, mivel ilyenkor a kivitel versenyképes, a behozatal viszont kellően drága ahhoz, hogy a magyar áruk jobban érvényesüljenek a hazai piacon. Ilyen árfolyam mellett viszont tönkremennek a devizában eladósodottak: az ő érdekükben a devizaalapú hitelek forinthitelekké alakítása lenne a megoldás, részben állami, részben banki segédlettel – érvel.
Gazdag László másként látja: szerinte az árfolyamnál is fontosabb a forint erősödő trendje. Érvelése szerint az erősödő valuta kemény hatékonysági korlátot állít az exportőrök elé (nem marad piacképes a termékük pusztán attól, hogy a gyengülő forintárfolyam miatt egyre olcsóbban termelnek), így megindulhat a makroszerkezet-váltás a magyar gazdaságban, vagyis a puszta összeszerelésnél versenyképesebb műfajokban kell bekacsolódnunk a világgazdaságba.
Orbán Viktor a vállalkozók és munkáltatók öt pontjára kezet adott Demján Sándornak március elején. A leggazdagabb magyar hatodikként azt kérte a következő kormányfőtől, hogy az euró bevezetésére csak az uniós gazdasági fejlettség 80 százalékának elérése után kerüljön sor. Erre Orbán nem adott kezet, mert érvelése szerint így beláthatatlan távolságba kerülhet a közös deviza bevezetése. Valószínűleg beláthatatlan távolságra is van.
