Az utóbbi időben nagyon sokat beszélünk a korrupcióról, s mint egykori ÁSZ-elnöknek, erre a témára mély rálátása van. Mit kellene tenni vajon a pártfinanszírozással?
Szembe kell nézni a ténnyel: nem lehet képviselőnként egymillió forintból kampányolni. Különösen azért, mert a politika elüzletiesedett. Emlékezzünk vissza: az első parlament még történészekből állt, jogászokból, színészekből. Azután – főleg 2002-től – betette a lábát az üzleti élet a nagypolitikába. Az üzletembereknek elegük lett abból, hogy példának okáért egy tanárnak kell elmagyarázniuk, hogy mit akarnak, inkább ők maguk akarnak a döntéshozói székekbe kerülni. Ez nemzetközi tendencia, nem muszáj örülni neki.
Márpedig egy teljesen ismeretlen üzletembert képviselővé választatni – ez nagyon sok pénzbe kerül. S ezt a pénzt a jelölt nem a párttól kapja, hanem ő maga hitelezi meg. Ezért azután a befektetett pénzt legalább normál profittal ki akarja szedni.
Ez a tendencia azonban ez idő szerint – úgy vélem – mérséklődik, a korrupciónak ezen eredője csökken.
Miért?
Mert most olyan időket élünk, hogy nem éri meg befektetni a politikába, ahhoz stabil konjunktúra kell. Most általános dekonjunktúra van, s látni lehet, hogy tartósan zsugorodni fog az állami piac.
FN-interjú Kovács Árpáddal – galéria.
Tudjuk-e teljesíteni az idei, s a jövő évi államháztartási hiánycélokat?
Az első kérdés, hogyan teljesítjük az idei hiánycélt. Ha úgy próbáljuk meg teljesíteni, hogy mindennek a kifizetését, amit csak lehet, áttolunk a jövő évre, akkor az a jövő évi hiánycélelérést nehezíti meg. S láthatóan ez történik.
De mekkora összeget „tolnak át”, tízmilliárdos vagy inkább százmilliárdos tételről beszélünk?
Inkább százmilliárdos. Az adóbevétel nagyjából ennyivel marad el valószínűleg a várttól. Ha mégis jól alakulnak az adóbevételek, akkor nincs akkora baj, de ebben az esetben is a teher rajta marad a jövő éven.
Kockázatnak tartom a jövő évvel kapcsolatban, hogy közgazdasági kérdések válnak közjogi kérdésekké. Itt a lakosságot illető ellátási feladatokról van szó, ami a kormányzat kötelezettsége, mint az önkormányzati vagy az egészségügyi rendszer fenntartása, finanszírozása. Aki nem kapja meg időben az egészségügyi ellátást, emiatt később esetleg rokkant lesz – ennek óriási társadalmi költségei vannak.
Azt egyébként látni kell, hogy az egészségügy egyre kevésbé ingyenes. Nemcsak a hálapénzről van szó, hanem arról is, hogy például egyre többet kell fizetni a gyógyszerekért, a gyógyászati segédeszközökért.
MÁV, Volán, BKV – ezek a cégek is kockázatot jelentenek a jövő évi államháztartási hiány szempontjából, mivel a társadalom kikényszerítheti, hogy a működőképességük fönntartása céljából a tervezettnél nagyobb állami támogatást kaphassanak. A nagy gond, hogy nem alakítjuk át a rendszereket, ugyanazt az egészségügyi, önkormányzati rendszert próbáljuk meg működtetni kevesebb pénzből. Bezárunk vasúti szárnyvonalakat. De miért zárjuk be? Mert nincs azokon a területeken mezőgazdasági termelés, ipari termelés, nincs munkahely, ahova be lehetne utazni. Egy gazdasági problémát követünk le, ez sem szerkezeti átalakítás.
Kockázatnak látom a jövő évvel kapcsolatban az ország gazdasági teljesítményének alakulását. A konvergenciaprogram nominális, technikai része rendben van, de ez messze nem minden. Nagyon veszélyes túlhűteni a gazdaságot.
Egy korábbi számvevőszéki értékelő tanulmány arra figyelmeztetett, hogy sokan a versenyképességet az adócsökkentésre egyszerűsítik. Mi erről az ön véleménye?
Tény, hogy a versenyképességnek sokféle eleme van, ezen elemek egyike csak az adórendszer. Fontos eleme például a stabil államháztartás, a jól működő közigazgatás, a korrupció szintje, vagy az, hogy hogyan működnek az állami hivatalok. Itt nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy hányan dolgoznak, hanem inkább az, hogy milyen minőségben szolgáltatnak.
Volt-e értelme a járulékcsökkentésnek, ami a Pénzügyminisztérium számításai szerint mintegy 300 milliárdos bevételkiesést jelent?
Szükséges volt járulékokat csökkenteni. A bérek, s a bérekhez kapcsolódó költségek mégiscsak hangsúlyos versenyképességi elemeknek tekinthetők, törekedni kell a csökkentésükre.
A 2010-es költségvetésről szóló ÁSZ-vélemény az államháztartási törvényt idézi, amelyből tulajdonképpen az derül ki, hogy a járulékcsökkentés törvénytelen volt.
részlet az ász véleményéből
Az Áht. 86. § (9) bekezdése szerint „Ha a pénzügyi tervekből, az előrejelzésekből és a rendszer működéséből megállapítható, hogy az alapok bevételei – jelentős hiányt felhalmozva – tartósan nem fedezik a várható kiadásokat, a Kormánynak a társadalombiztosítás működési, ellátási és finanszírozási rendszerét módosító, a bevételek és kiadások
egyensúlyát helyreállító, a járulékok emelésével vagy egyes ellátások mérséklésével járó javaslatot kell tennie az Országgyűlésnek.”
Forrás: Vélemény a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról
Ez egy vélemény. De végső soron az válik törvénnyé, amit az Országgyűlés határoz.
Bánja-e vagy inkább megkönnyebbült, hogy már nem ön az Állami Számvevőszék elnöke?
Mint állampolgár, s mint mérnökember, makroközgazdász, nem tudok megkönnyebbülést érezni, hogy az Állami Számvevőszék elnök nélkül maradt.
Személyes tervei?
Egyetemi tanárként továbbra is órákat fogok tartani.
