Kockázatot lát a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a magánnyugdíjpénztárak önkormányzati rendszerű működésében, s a Pénzügyminisztérium újraszabályozná e területet – derült ki a szervezetnek az FN.hu kérdéseire küldött válaszaiból.
Demokrácia demokraták nélkül
Jelen szabályozási körülmények között elvben ugyanis a magán-nyugdíjpénztári tagok dönthetnek arról, hogy elfogadják-e a pénztár vezetésének beszámolóját, befektetési stratégiáját, s akár le is válthatják a menedzsmentet – közvetlenül vagy közvetetten, küldöttek útján.
Már persze ha egyáltalán tudnak e lehetőségükről, ami a legritkább esetben fordul elő, vagy bármilyen érdeklődést mutatnak iránta, ami még ritkább. A magánnyugdíjpénztárak menedzsmentje általában ugyanis nem töri kezét-lábát, hogy fölhívja a tagok figyelmét a küldöttválasztásra, persze ha megtennék, akkor sem biztos, hogy lázba hoznák vele a tagokat.
Stadiont bérelnének, ha komolyan gondolnák
Egyes pénztáraknál ráadásul az ókori Athént idéző közvetlen demokrácia van, ahol elvileg több tízezer tag szavazhatna arról, hogy elfogadja-e a menedzsment beszámolóját vagy nem. Mégsem kell stadiont kibérelniük, mivel az eseményről a tagok 99,9 (s még sok 9) százaléka nem is tud. A törvényi szabályozás szerint a taggyűlésen vagy a küldöttválasztó szavazáson a tagok felének jelen kell lennie, ám ha az érvénytelen, a következő gyűlésen már mindegy, hányan vannak jelen.
Így a pénztárak rendszerint eleve úgy határozzák meg a taggyűlés vagy a küldöttekről szavazás időpontját, hogy félórával csúsztatva is meghirdetik az eseményt – s ezen már voksolhat a menedzsment előterjesztéseiről az a pár ember, aki jelen van.
Nem a törvény szelleme számít
A PSZÁF szerint ugyan egy országos napilapban kellene meghirdetni az ilyen típusú eseményeket, ám azért a Magyar Tőkepiac népszerűbb helye az ilyen hirdetményeknek – amely nyomtatásban egyébként már meg sem jelenik. Persze az országos napilapban való elhelyezés sem lenne garancia semmire, akadnak olyan napilapok, amelyekben megjelenhet bármi, attól még – némi túlzással – hétpecsétes titok marad.
A tisztességes, a törvény szellemének megfelelő megoldás nyilvánvalóan az lenne, ha a tagokat levélben értesítenék, mikor, s hol gyakorolhatják demokratikus jogaikat. A tag azonban igazából csak akkor számíthat megkülönböztetett figyelemre, ha egyéni vállalkozóként nem fizeti be időben a magánnyugdíjpénztárának a járulékot. Ilyenkor jó esélye van arra, hogy kapjon egy figyelmeztető levelet: a pénztár hamarosan fölhívja az APEH figyelmét a teljesítés elmaradására.
„Puccsisták” a Budapest Magánnyugdíjpénztárban
Hogy a fönt vázolt „önigazgatási rendszer” és sajátos működése kockázatokat rejt, arra a Budapest Bank érdekkörébe tartozó Budapest Magánnyugdíjpénztár esete jó példa. A pénztárnál egy, nem a bank érdekkörébe tartozó csoport próbálta meg „átvenni a hatalmat”, megszerezni a pénztár irányítását. Meghatalmazásokat kezdtek gyűjteni, hívogatni kezdték a tagokat azzal a szöveggel, hogy „ha nagyobb hozamokat akar, segítse a mi jelölteinket”. Ha a tag igent mondott, már küldték is hozzá a futárt egy meghatalmazással, amely már előre alá volt íratva tanúkkal – szabálytalanul.
Mindez a hátteret biztosító bank szempontjából persze riasztó fejlemény volt, hiszen nem azért léptek be – annak költségeit fölvállalva – a magán-nyugdíjpénztári piacra, hogy egy csoport egyszerűen átvegye az általuk fölépített pénztár irányítását. A pénztártagok többsége szempontjából sem volt üdvös a helyzet, hiszen nekik meg fogalmuk sem volt, hogy egy ismeretlen hátterű csoport készül átvenni az ellenőrzést – az ő pénzeik felett is.
A demokrácia egyik tipikus problémája állt elő: olyan emberek döntöttek, pontosabban ruházták át döntési jogukat, akik nem igazán tudták, miről döntenek, viszont nem is érdekelte őket túlzottan. Márpedig ha alulinformált és érdektelen emberek döntenek az őket érintő közügyekben, akkor jó eséllyel juthat hatalomra komolytalan, de jól hangzó ígéretekkel olyan csoport, amelynek fő célja az általuk képviseltek kirablása – legalábbis erre enged következtetni a demokráciák eddigi története.
(Természetesen csak esélyről beszélhetünk, hiszen a rosszul működő demokráciákban is aspirálhat, illetve juthat hatalomra a többség érdekeit képviselő kisebbség. A cikk megjelenése után jelentkezett az FN.hu-nál egy, magát ellenjelölteket szervezőnek mondó személy, aki szerint a szervezkedés célja önzetlen volt, a tagok érdekében történt. Az ő nézőpontja szerinti történetet a későbbiekben részletesen közreadjuk.)
Frissítés: 2009 november 10.
Smuk Zoltán kérésének eleget téve közreadjuk az alábbiakat:
• Téves az állítás, mely szerint „A pénztárnál egy, nem a bank érdekkörébe tartozó csoport próbálta meg „átvenni a hatalmat”, megszerezni a pénztár irányítását.” A puccsisták célja az volt, hogy ne kizárólag Budapest Bank alkalmazásában lévő tagok képviseljék a pénztár tagjait a küldöttközgyűlésben, hanem abban a teljes tagság érdekeit képviselő General Electric független tagok is üljenek. Ez a cél közzé van téve a honlapunkon, és ez szerepelt kampányunk kommunikációjában is vezér érvként – ( nem a magasabb hozam ígérete, mint az szerepel a cikkben). Az újságíró nem kérdezte meg a csoportot, saját véleményét adta elő a széles nyilvánosság előtt, mely nem fedi a valóságot.
• Téves az állítás, mely „Meghatalmazásokat kezdtek gyűjteni, hívogatni kezdték a tagokat azzal a szöveggel, hogy „ha nagyobb hozamokat akar, segítse a mi jelölteinket”. Ha a tag igent mondott, már küldték is hozzá a futárt egy meghatalmazással, amely már előre alá volt íratva tanúkkal – szabálytalanul.” Csak néhány meghatalmazás tanú része volt aláírva, postázás előtt, a nagyon feszített munkát végző segítők túlbuzgóságának köszönhetően. A meghatalmazások többsége nem volt előre aláírtan kiküldve. Egyébként pedig nem szabálytalan és nem törvénysértő ez a meghatalmazás, csak nem minősíthető teljes bizonyító erejű magánokiratnak. A küldött választó szavazáson a pénztár vezetése által megszavazott SZMSZ szerint csak teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással lehet másokat képviselni. Az újságíró pontatlan fogalmazása alkalmas az olvasókban azt a képzetet kelteni, hogy csalásra készültek vagy csaltak a „puccsisták”. Semmilyen kockázat nem rejlett abban, hogy ilyen meghatalmazások is kerültek hozzánk. Ezek nem kerültek be a szavazásokra, csak szándékosan lehet aggódni miattuk.
• Téves az állítás, hogy „A pénztártagok többsége szempontjából sem volt üdvös a helyzet, hiszen nekik meg fogalmuk sem volt, hogy egy ismeretlen hátterű csoport készül átvenni az ellenőrzést – az ő pénzeik felett is.” Nem akartuk átvenni az irányítást, és nem volt ismeretlen a hétterünk. Ismertebb a hátterünk, mint a jelenlegi küldötteké, akiknek a nevét sem ismerik a tagok.
• Téves következtetés vonható le az állításból, hogy „Márpedig ha alulinformált és érdektelen emberek döntenek az őket érintő közügyekben, akkor jó eséllyel juthat hatalomra komolytalan, de jól hangzó ígéretekkel olyan csoport, amelynek fő célja az általuk képviseltek kirablása – legalábbis erre enged következtetni a demokráciák eddigi története.” Az olvasó arra következtethet a szövegkörnyezetből,hogy a „ puccsisták” ki akarták őket rabolni. Ez nem bizonyítható állítás – és talán nem igényel különösebb magyarázatot miért különösen súlyos. Arra téves következtetésre lehet jutni, mely szerint a „puccsisták csoportja” szakmailag nem megfelelő. Bátran állíthatom, hogy csoportunk kiemelkedően magas szakmai színvonalat képviselt volna és magam is kiemelkedő tapasztalatokkal rendelkezem.
A magánnyugdíjpénztár menedzsmentje a PSZÁF-nál jelezte a történteket, majd a felügyelet határozatában foglalt lehetőséggel élve őszre halasztotta a küldöttek megválasztását.
Mégis van esélye a demokráciának?
A pénztár vezetése tájékoztatta a tagságot a kialakult helyzetről, s minden tag tudta – mert levélben közölték – hogy mikor lesz a küldöttválasztás. A túlnyomó többség egyértelmű döntése az volt, hogy nyugdíjcélú megtakarításuk továbbra is az alapító bank kezelésében maradjon, ennek megfelelően a „hatalomban lévő menedzsment” jelöltjeire, azaz az ismert működtetői háttérre szavaztak (A történetből a demokrata elvekben hívők is erőt meríthetnek: lehetséges tanulság, hogy a demokrácia alapproblémáira a válasz a még több demokrácia.)
A pénzügyicsoport-hátterű magánnyugdíjpénztárakhoz kötődő bankoknak/biztosítóknak viszont a történetből az a tanulság, hogy választhatnak: vagy kockáztatják, hogy egy kis jól szervezett csoport egyszer átveszi annak a pénztárnak az irányítását, amelynek a hátteréül szolgálnak, vagy esetleg olyan választásokat tartanak, amelyekről a tagok többsége is tud. Ám ez utóbbinak komoly költségei lennének, a pénzügyi szférában némileg furcsán hatóan még tán kampányolniuk is kellene, s végeredményben ezzel a módszerrel is az irányítás elvesztését kockáztatnák.
A szabályozás átírása lenne a bankoknak a legjobb
Vélhetően az állna leginkább a bankok/biztosítók érdekében, ha a szabályozás változna meg, s megszüntetnék az „önkormányzati rendszert”, s erre immár jó esélyük is van, hiszen a PM formálódó törvénytervezete valószínűleg erre tesz majd javaslatot.
Kérdés, hogy mi szolgálná valójában a magán-nyugdíjpénztári tagok érdekét. Jól hangzik ugyan, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok a „lábukkal szavazhatnak”, s a PSZÁF statisztikái szerint az átlépők aránya folyamatosan nő. Igen ám, csakhogy e statisztikák szerint a pénztárválasztásnak és az átlépéseknek semmi közük az elért hozamokhoz, az pusztán a marketingkommunikáció sikerének a kérdése.
Összefonódnak a bankok és a pénztárak
Ugyancsak a fogyasztók – vagyis egyelőre tagok – kiszolgáltatottságát, illetve a magán-nyugdíjpénztári/banki/biztosítói összefonódások hátrányait mutatja, hogy „a csoporthátterű pénztárak kizárólag a csoporthoz tartozó vagyonkezelőkkel szerződnek, a vagyonkezelési szolgáltatás piaci versenyeztetése pedig általában csak a kisebb, munkáltatói hátterű pénztáraknál jellemző” – ez a PSZÁF A felügyelt szektorok működése és kockázatai című anyagában
olvasható.
Így azután a pénztárak fajlagos (egy tagra jutó) vagyonkezelési költsége és a befektetések hozamszintje között nincs semmiféle összefüggés.
Nem veszi komolyan a PSZÁF a fogyasztóvédelmet
A PSZÁF nem volt hajlandó az FN.hu kérdésére elárulni, mely banki hátterű magánnyugdíjpénztárak ellen indított a felügyelet eljárást, mert az illető magánnyugdíjpénztár a hátteret adó bank eszközeibe fektetett túlzott mértékben. Az elutasítás után nehéz elképzelni, hogy a PSZÁF-nál – bár a szervezet frissen kinevezett elnöke azt hangoztatta – valóban komolyan gondolják a fogyasztóvédelmi funkció megerősítését.
Egy ilyen információ publikálása ugyanis a fogyasztók tájékozódását segítené, ugyanakkor persze sértené egyes bankok érdekeit.
Mindent összevéve tehát nem látszik tisztán, hogyan kerülnének a magán-nyugdíjpénztári tagok a jelenleginél kedvezőbb helyzetbe, hiszen sem „demokratikus”, sem „piaci” úton nem igazán tudják érvényesíteni az érdekeiket.
Forradalminak avagy éppen inkább ellenforradalminak tűnhet Kun János javaslata, mégis érdemesnek tűnik átgondolni újra – a tapasztalatok fényében –, szükség van-e egyáltalán e magán-nyugdíjpénztári rendszerre.
mi az információs asszimmetria?
A fogyasztó kiszolgáltatottsága gyakran adódik az információs aszimmetriából, ami nem más – póriasan szólva –, mint hogy az eladó többet tud a vevőnél arról, amit elad, s a vevőnek e nemtudásából kára szármázhat.
Azt lehetne gondolni, hogy ez az aszimmetria nem akkora gond, ha a fogyasztó „szabadon választhat” különböző termékek között. Azonban ez a fogyasztó szabadságához kevés. Gondoljunk csak bele, mennyire „szabad” az a választási lehetőség, amelynél mondjuk két pohár víz mellet dönthetünk, ám hiányzik az információ, melyik pohár víz mérgezett. Többen vettek Magyarországon is „mérgezett” pénzügyi termékeket, úgymond „szabad” akaratukból.
Éppen elég fejfájást okozhat e aszimmetria például használt autó vételekor is, de igazán nagy károkat pénzügyi termék vásárlásakor okozhat. Éppen ezért kellett volna, illetve kellene az illetékes hatóságnak – a PSZÁF-nak – a fogyasztóvédelemre nagyobb hangsúlyt fektetni.
