Másfél éve önként távozott a bankszövetség éléről. Mi vette rá most a visszatérésre?
Nehéz időket élünk, amikor létkérdés, hogy a bankszektor összezárjon. Nem önös érdekből, hanem az egész magyar gazdaság, és elsősorban az ügyfelek érdekeit szem előtt tartva. Számos kérdésben van szükség kompromisszumra a piaci szereplők, a jegybank, a felügyelet és a törvényalkotók között. A bankszövetség többsége úgy vélte, jelen körülmények között kamatoztatható az a tapasztalat, amelyet – például 1997 és 2008 között az elnökség élén – összegyűjtöttem. Sokat hezitáltam, de mivel szeretem a kihívásokat, elfogadtam a felkérést.
Keményebb tárgyalópartnere lesz-e a szövetség új vezetése a kormánynak, mint az előző volt?
Az előző elnökség színvonalas munkát végzett. A mostani esetében látni kell: olyan bankvezetőket sikerült megnyerni a testületnek, akik révén feltehetően erősödni fog a szövetség, és így a bankszektor érdekérvényesítő képessége.
Miként vélekedik a jegybank hitelezést – különösen a deviza alapú hitelezést – korlátozó kezdeményezéséről?
Szeretném, ha minél előbb leülnénk megvitatni a jegybank elképzeléseit. Ennek egyes elemei elfogadhatóak a bankok számára, főleg a pénzügyi stabilitás érdekében tett javaslatok, mint például a hitel/fedezet arány korlátozása.
Ugyanakkor azt a bankokra kellene bízni, milyen kockázatok vállalására hajlandóak, természetesen a felügyelet által szigorúan ellenőrzött prudenciális keretek között. Helyesnek tartom a restrikciót az egzotikus devizák esetében, elkerülendő a túlzott kockázatvállalást. A forint és az euró közötti különbségtételt azonban nem tartom indokoltnak, miután belátható időn belül feltehetően már euróban kapjuk a fizetésünket.
Meggyőződésem, hogy nagyobb keretek meghatározásán nem szabad túlmenni: a túlzott beavatkozás versenyromboló hatása végső soron a gazdaság, az ügyfelek érdekeit sértheti.
