Elértük-e a válság mélypontját, s innen felszökken a gazdaság – ezt ábrázolja a „V” alakzat – vagy pici emelkedés után, újabb visszaesés következik – ezt illusztrálja a „W” – ezen rágódnak a pénzügyi, gazdasági potentátok szerte a világban, s ezt boncolgatta az FN.hu hasábjain Szalay-Berzeviczy Attila írása is. Ha dönteni kellene a „V és W” vitájában, inkább az utóbbit képviselné Samu János. A Concorde Zrt. elemzője úgy véli, hogy sok tényező, például a magas szintű lakossági és vállalati eladósodottság is komoly gátja a gazdaság egyenes vonalú emelkedésének.
A „V” vagy a „W” játszik?
Az elemző ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy óriási fenntartással kell kezelni bármelyik oldal túl határozott kiállását, mert mindkét verzió mellett (V és W) erős érvek hozhatók fel. A bizonytalanság fő oka persze – magyarázta -, hogy ilyen helyzettel még nem találkozott a világ gazdasága, annak szereplői.
Nem volt előre látható
Ez utóbbi tényre hivatkozva cáfolja Samu János azt az állítást is, ami szerint előre látható lett volna a válságot közvetlenül elindító Lehman Brothers csődje, s annak következményeire fel lehetett volna készülni. Nem igaz – véli az elemző – , arra emlékeztetve, hogy 2008. tavaszán a Bear Stearnst sokkal piacbarátabb csődeljárásban mentették meg, nem keletkeztek áttételes hatások, veszteségek. Ezért joggal gondolhatták a történet szereplői, hogy a többi bajba kerülő befektetési bankkal is hasonlóan bánnak majd.
De nem így történt – hangsúlyozta az elemző -, ami teljesen megváltoztatta a gondolkodásmódot, a hangulatot, s a piacon a félelem lett úrrá, ami tovább rontotta az amúgy is siralmas helyzetet. Senki nem gondolta ugyanis, hogy a recesszió felé haladó amerikai gazdaság mellett az Egyesült Államok pénzügyi rendszere is egycsapásra összeomlik. Ilyen helyzetet még senki sem látott, senki nem tudott elképzelni, így felkészülni sem lehetett rá – szögezte le Samu János.
Mindenki botorkált az események után
Az előbbi állításból következik, hogy tavaly szeptember-októberben Magyarországról sem látszott tisztán a történet folytatása. Így nem marasztalható el őszintén az a kormányzati és jegybanki vélekedés, ami optimista szcenáriót vázolt fel, abból kiindulva, hogy a hazai pénzügyi szektor eszközeinek közvetlen kitettsége elenyésző szintű volt a bajba került amerikai bankoknál.
Az persze elképzelhető – árnyalja a képet a Concorde elemzője -, hogy a bajt felismerve néha késlekedhettek a szükséges intézkedések megtételével, de semmiképpen nem beszélhetünk jelentős késésekről.
Piros és fekete pontok
Értékelve az intézkedéseket – magyarázza Samu János -, a kiszáradt hitelpiac miatt feltétlenül jó lépés volt a Nemzetközi Valutalaphoz (IMF) fordulni, s példás volt a hitelszerződés igen gyors tető alá hozása is.
Azért viszont nem jár piros pont, hogy tavaly ősztől túlságosan magára hagyták a kötvénypiacot, ami így gyakorlatilag meghalt. A jegybank akkor azt kommunikálta, hogy nem dolga az állampapírpiac „babusgatása”. Aztán, ha némileg késlekedve is, de felfedezte, hogy azért mégis csak van köze ehhez a területhez is. Helyes és szükséges volt a kamatemelés (október 22-én 8,50-ről 11,50 százalékra növelték az alapkamat szintjét – a szerk.), viszont – lengeti meg a virgácsot a szakértő – talán túl korán kezdett hozzá az MNB a kamat mérsékléséhez, s a tempó is gyorsabbnak tűnt az indokoltnál.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy a szélsőségesen mozgó, s néha az elviselhetetlenség határáig gyengülő forintot mostanra sikerült stabilizálni – összegzett Samu János – arra is felhívva a figyelmet, hogy a korábbi esztendők fiskális lazasága aligha tehető rendbe kizárólag a monetáris politikával, pláne ha olyan válság közepette kell kivitelezni, mint amilyet a Lehman Brothers bedőlése idézett elő.
