Csíkos saszlaként emlegették a rendszerváltás után a lipcsei nagybani gyümölcspiacon az egyik magyar szőlőfajtát, mert a termelők a fehér és a bordó fürtöket váltakozó sorokban pakolták a ládákba. Ennek kapcsán tanulta meg Nagy László, a Pilze-Nagy Kft. tulajdonosa, miért fontos, hogy az árut ötletesen tálalják, s később, amikor már a saját laskagombáját vitte a berlini Fruit Logistic élelmiszer-ipari kiállításra, hatalmas virágcsokorként prezentálta a terményt. Ez elnyerte a szaksajtó elismerését, s megnyitotta a kaput a nyugat-európai piac felé.
A nagybani gombatermesztés megkezdése előtt egy évig gyümölcsexporttal próbálkozott, s Lipcse mellett Münchenbe is szállított. Ám 1992. december 13-án, Luca napján felhívta egy német vállalkozó ismerőse, s addig unszolta, míg meg nem változtatta a profilt; így fogott bele a laskagomba nagy tételű felvásárlásába és termesztésébe.
Ez azért volt mindkettőjük számára ígéretes, mert elsősorban német nyelvterületen fogyasztanak laskagombát – nem véletlenül került bele a cég nevébe a Pilze, amely németül gombát jelent –, s a termesztésnek Kecskeméten és környékén ekkorra már hagyománya volt.
Fotó: Lakos Gábor
Lada kontra Mercedes
A paraszti családból származó vállalkozó már gyerekként is segített a világra újszülött bárányokat. Szülei 22 holdon búzaféléket, cukorrépát és takarmányrépát termesztettek. Nagypapája a második világháború előtt még a saját földjén termelt zöldségféléket német exportra. Az ifjú Nagy Lászlót nem kellett tehát győzködni arról, hogy a mezőgazdaságban dolgozni nagyon kemény munka, édesapja nem is engedte, hogy ott horgonyozzon le, így tervező mérnökké képezte magát.
Műszaki tanárként dolgozott, s hobbiból nekifogott a német nyelvnek. Ez később jó döntésnek bizonyult, mert a nyolcvanas évek végén egy új laskagombacentrumban, a Zöldségtermesztési Kutatóintézet (ZKI) kecskeméti telephelyén helyezkedett el, s ő tartotta a kapcsolatot a német partnercéggel. Közben kikapcsolódásként 400 néggyszögölnyi „kis” hobbikertjében 100 gyümölcsfa árnyékában nyárfarönkökbe oltotta a laskagomba-csírát.
Aztán 1991-ben a német cég csődje miatt lett vállalkozó. A gyümölcsexport csak rövid kitérőnek bizonyult, mert jött a már említett telefonhívás. Az induló tőke mindössze a szüleitől kapott 70 ezer forint volt, amiből varázsolnia kellett valamit. Mivel a laskagomba megfelelő táptalajban már 3–4 hét alatt kifejlődik, pár hét múlva hozott annyit a vállalkozás, hogy vissza tudta fizetni a kölcsönt.
Kezdetben Kecskeméten a központi hűtőházban rendezkedett be, ahol a felvásárlás, a csomagolás és a kiszállítás is történt; a gombát egy 30 négyzetméteres kamrában termesztette. 1995-ben aztán megvásárolta az egyik környékbeli téesz szarvasmarha-telepét, amelynek átalakításával és továbbépítésével alakult ki a jelenlegi 15 ezer négyzetméteres bázis. Ehhez Lajosmizsén egy ugyanekkora területű gombatelep kapcsolódik, amelyet 1997-ben vett meg a volt tulajdonos hitelezőjétől, az OTP Banktól. A jövő évtől már az egyik üzem bővítését tervezik.
A laskagomba Magyarországon az 1960-as években került reflektorfénybe. Tápközegének nagyüzemi technológiáját elsőként magyar kutatók dolgozták ki 1970-ben, ezért gyakran hungarikumként említik. Ínyencségnek számít, s a gombapiac csupán 10 százalékát adja, de külföldön már régóta népszerű. Így Nagy László a határokon túl keresett vevőket, s ennek során megmosolyogták, amikor a potenciális üzleti partnerek Mercedesei mellé beállt a használt Ladájával.
Az elegancia hiánya ellenére sikeresnek bizonyult a rengeteg tárgyalás, a német nagybani piacok szorgos látogatása és a berlini Fruit Logistic expón való megjelenés. Mára évi 800 tonna gombát értékesítenek. Saját logisztikájukkal látják el Ausztriát, Németországot és Svájcot. A korábbi ponyvás kocsikat felváltották a hűtött légterű kamionok, amelyekkel hetente szállítanak Belgiumba, Londonba és Párizsba is.
Korábban más cégektől vásárolták az alapanyagot, azaz a laskagomba kifejlődéséhez szükséges, különféle összetevőkből álló táptalajt, de 2003-ban belekezdtek ennek előállításába is. Ekkor csatlakozott a vállalkozáshoz Nagy László biológus végzettségű lánya, Nagy Adrienn, aki Dunaújvárosban, a papírgyár melletti területen papírhulladék felhasználásával próbálkozott a megfelelő táptalaj összeállításával. „A hollandoktól vettük a kuktát, vagyis a gépparkot, de a receptet magunknak kellett kitalálnunk” – emlékszik vissza Nagy László.
Minden erőfeszítésük ellenére kudarcot vallottak. A bukás széléről két év múlva tudtak csak visszabillenni, amikor egy angol üzleti partnerük tanácsára a nehézségeket a beruházás részeként fogták fel, és tovább kísérleteztek az összetevők helyes arányának összeállításával és a fertőzésforrások kiiktatásával.
Az angol úriembernek igaza lett, azóta 10 ezer tonna laskagomba alapanyagot termelnek évente. Ennek 50 százalékát Romániába, Horvátországba és Szerbiába szállítják, illetve a hazai termelőknek adják el, a fennmaradó részt pedig maguk használják fel. Nagy László kertészmérnököknek tanítja is az általa kifejlesztett technológiát. Mint a Budapesti Corvinus Egyetemen elmondták, ez – azonkívül, hogy ő a legnagyobb hazai termesztő – fontos szerepet játszott abban, hogy tavaly a Magyar Kertészet Fejlesztéséért díjjal tüntették ki.
Kényszerberuházás
A hollandokkal, a lengyelekkel és az olaszokkal folyó verseny, illetve a szigorú uniós feltételek arra ösztökélték őket, hogy 2005 óta bio laskagombát is termeljenek. Egy évvel ezelőtt pedig belefogtak biogáz termelésébe, kényszerből. „Nem tudtuk elhelyezni a 3 ezer tonna letermelt laskagomba-alapanyagot” – magyarázza a vállalkozó.
Sertéstrágyát, némi gombamaradékot és konzervgyári kukoricacsuhét darálnak össze, az ebben kifejlődő baktériumok fejlesztik a biogázt, amelyből villamos energiát állítanak elő. Az állami támogatás ellenére, a jogszabályok útvesztői miatt, még nem tudják, hogyan lehet nyereségessé tenni a 330 kilowatt teljesítményű alternatív energiatermelő üzemet.
sarokpontok
■ Az áru megfelelő tálalása fél siker
■ A külpaci megjelenéshez fontos a nyelvismeret
■ A nehézségek természetes velejárói egy beruházásnak, ezért kudarc után is érdemes lehet tovább próbálkozni
A Pilze-Nagy Kft. konkurenciáját leginkább a külföldi gombatermesztő cégek jelentik, az itthoniakkal gyakori a szakmai véleménycsere. Rigó Zoltán, a hazai piacon később rajtolt laskagomba-termesztő cég, a Kertész Kft. tulajdonosa úgy látja, Nagy László jó időben volt jó helyen, és olyan piaci szegmenst célzott meg, amely kiváló felvevőnek bizonyult.
Nagy szerint a szerencse mellett a megbízható munkatársak megtalálása is kulcsa a sikerének. Minden eddigi eredményük ellenére azonban továbbra is naponta harcba kell szállniuk a már felépült piacokért, hiszen a külföldi konkurencia folyamatosan a sarkukban van. „Nem a tehetségben hiszek. Átlagos embernek tartom magam, aki átlagon felüli teljesítménnyel teszi a dolgát” – mondja magáról Nagy László.
