A párizsi Le Monde szerint az április 2-ra összehívott új csúcs sikere korántsem biztos, több okból. Az első az, hogy a Fehér Házban történt őrségváltás óta a válság tovább súlyosbodott.
Míg a legutóbbi, tavaly novemberi G20-találkozó alkalmával a világgazdaság idei várható visszaesését a globális GDP 0,3 százalékára becsülték, az IMF legutóbbi jelzése 0,5-1 százalékról szólt. Az amerikai és európai recesszió tekintetében az előrejelzések 2,6-3,2 százalék közötti, vagy ennél is nagyobb csökkenésről szólnak. Habár Washingtontól Berlinen át Pekingig különböző gazdaságösztönző és célzott mentőprogramok születnek, de nincs összehangolt stratégia, annyira eltérnek az egyes helyzetek és érdekek.
További ok a kételyre: a Washingtonban kitűzött cél, hogy haladéktalanul dolgozzanak ki új egyezményt a nemzetközi kereskedelem liberalizálására, nem teljesült. Bár a résztvevők azt is ünnepélyesen kinyilvánították, hogy a következő 12 hónapban nem tesznek olyan lépést, amely új korlátokat állítana a világkereskedelem útjába, az ellenkezője történt. A Világbank szerint a 20 közül azóta 17 ország hozott korlátozó hatású intézkedést. A helyzet rosszabbodásával a protekcionista nyomás a szakértők szerint világszerte nőni fog, ez pedig az International Herald Tribune szerint árnyékot vet a G20-ra is.
Soros borúlátó
Ugyanakkor Soros György, a sikeres befektető és elemző a Financial Timesnak írt cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1929-33 közötti válságtól eltérően ezúttal a protekcionizmus nem a kereskedelemben, hanem főleg a pénzügyi szférában bontakozott ki. Az amerikai kormányzat és az európaiak az első nagy bankcsődök után különböző mentőcsomagokat fogadtak el, hogy megakadályozzák további pénzügyi intézmények bedőlését, sőt a kihelyezett pénzek repatriálására bíztattak. Ezért a tőke a perifériáról a centrumba menekült, miáltal a kevésbé fejlett, sebezhetőbb országok bankjai, pénzpiacai, valutái meggyengültek. Ha a G20 nem hoz gyakorlati intézkedéseket a leginkább fenyegetett kelet-európai, afrikai, délkelet-ázsiai és latin-amerikai országok támogatásáért, a piacok ugyanúgy megrendülhetnek, mint februárban, amikor az új amerikai pénzügyminiszter bankmentő programja első nekifutásra elbukott – figyelmeztetett Soros.
A G20 számokban
– a világ 19 vezető gazdasági hatalma + az EU = G20
– 2 másik ország, Thaiföld és Etiópia is részt vesz a találkozón
– a világ lakosságának 60 százaléka a G20-országokban lakik
– a világ GDP-jének 90 százalékát a G20-ak termelik
– a találkozó lebonyolításának költsége 19 millió font
– 500 hivatalos delegáció érkezik
– 4 óra 35 perc hivatalos tárgyalási idő áll rendelkezésre a megállapodásra
– a találkozót 10 éve tartották először
– London 1933-ban rendezett legutóbb világgazdasági találkozót
– a G20-csúcs alatt 3 étkezést bonyolítanak le, a szakács Jamie Oliver
A Le Monde idézte Paul Volckert, az amerikai jegybank (FED) volt elnökét, Obama tanácsadóját, aki úgy fogalmazott: „nem akkor kell újjáépíteni az alapokat, amikor ég a ház”. Amire az éppen a G20 előkészítésére Washingtonban érkezett Francois Fillon francia kormányfő így válaszolt: „A tüneteket kezelni anélkül, hogy strukturális lépéseket tennénk, a közpénz elherdálását jelentené”.
A The Independent írása felhívja a figyelmet, hogy Európa óvakodik a hiány növelésétől, s mihamarabbi kemény fellépést sürget a bankok ellenőrzése, a spekulatív pénzalapok megregulázása, a pénzügyi paradicsomok felszámolása végett. A lap információi szerint Gordon Brown a találkozón bejelenti, hogy megállapodott 10 „adóparadicsomnak” tartott ország vezetőivel, hogy indokolt esetben hajlandóak legyenek információt szolgáltatni a náluk rejtőző adócsalókról.
Új Bretton Woodsra készülnek?
Akadnak azonban mélyebb aggodalmak is. Pierre-Antoine Delhommais francia közgazdász a Le Monde hasábjain arra hívta fel a figyelmet, hogy a monetáris reform nem szerepel a G20 napirendjén. A dollár jelenlegi világpénz szerepe mellett viszont az Egyesült Államok továbbra is korlátlanul finanszírozhatja gigantikus költségvetési hiányát más országok, így Kína révén. De Gaulle-ra és néhány neves közgazdászra utalva Delhommais dolláralap helyett aranyalapot szorgalmaz; szerinte a bankok szanálása a monetáris rendszer változatlanul hagyása mellett azt jelentené, hogy „felül szilárd épületet emelnek mozgásban lévő, elavult alapokra”.
Az amerikai gazdaság állapotától függő dollár mai monetáris szerepét más oldalról a G20 előtt éppen Csou Hsziao-csuan (Zhou Xiaochuan), az amerikai államkötvényeit féltő Kínai Nemzeti Bank kormányzója vonta kétségbe. Csou új, hosszú távon stabil, nem egyetlen országhoz kötődő nemzetközi fizetőeszköz megteremtését sürgette. Erre szerinte a Nemzetközi Valutaalap (IMF) keretében 1969-ben kidolgozott, vegyes valutakosárra alapozott úgynevezett „különleges lehívási jog” (SDR)lenne alkalmas, amely új nemzetközi tartalékvaluta szerepét töltené be. A glóbusz másik oldalán ugyancsak az SDR-kibocsátást szorgalmazta Soros György is. Erről azonban Londonban már aligha születhet megállapodás.
