MENA és AME – újabb angol rövidítéseket tanul a világ befektetési piaca, mindkettő afrikai és közel-keleti befektetések együtt kezelésére utal, előbbi a közel-keleti, illetve észak-afrikai országokra, utóbbi általánosan is az afrikai, illetve a közel-keleti országok rendkívül jól muzsikáló tőzsdéire vonatkozik. Az elmúlt húsz évben Afrika és a Közel-Kelet Ázsiához hasonló növekedési történetet produkált, a befektetők azonban valamilyen oknál fogva mégsem fedezték fel ezt a térséget.
válság abc
Amit a mindennapokban tudni kell a globális válságról.
Alaposan, hitelesen, közérthetően.
36 oldalas exkluzív melléklet csak a Figyelőben!
November 27-től az újságárusoknál.
Pedig termékek azért vannak, sőt immár itthon is, hiszen az ING nemrég Magyarországon is bemutatta Afrika és Közel-Kelet Alapját, amelynek a nagy világégés közepette pozitívuma, hogy alig korrelál a világ tőkepiacaival, jó eszköz annak, aki még mindig részvényben akarja tartani a pénzét, de tart a hitelválság 2.0 további negatívumaitól.
Félreértés ne essék, az afrikai és a közel-keleti indexek is visszaestek, igaz a mérték nem olyan brutális, körülbelül a 2006-os jegyzésekig léptek vissza az árak, ám ez sokkal kevésbé a globális pénzügyi válság és a recesszió következménye, sokkal inkább a nyersanyagárak esésével magyarázható! A globális részvénypiaci indexekben rendkívül alulsúlyozott régióban ugyanis egyelőre a nyersanyag-értékesítés a növekedés alapja, de a sikeresebb országok már készülnek a jövőre is.
Az Afrika-sztori
A globális befektetői világ mindig keresi az új befektetési célterületeket, az elmúlt évszázad első felében az Egyesült Államok és Nyugat-Európa lehetett még csak ilyen célpont, a hetvenes évektől Japánnal, a nyolcvanas évektől Dél-Koreával és Tajvannal bővültek a lehetőségek. A kilencvenes években Latin-Amerika, Oroszország, Közép-Európa nyílt meg, a 2000-es évek elején a fejlődő Ázsia. Mindeddig kimaradt azonban Afrika és a Közel-Kelet, amelyek a 2010-es évek nagy befektetési sztorija lehetnek.
Afrika ugyanis – bár korábban az egyetlen végletesen lemaradó földrésznek tűnt – rohamléptékben fejlődik, 1980 és 2002 között, a vele egy földrajzi egységet alkotó Közel-Kelettel együtt is csak évi 2,1 százalékos GDP-bővülést ért el, miközben a világ évente 3,4 százalékkal gyarapodott. 2002 és 2007 között már 6,6 százalék volt az átlagos bővülési ütem, ami 2008–2010-re évi 6,9 százalékra gyorsulhat (természetesen ezt a prognózist a válság azért befolyásolhatja). Ezek az ütemek már alaposan elhagyják a világ egészének 3-4 százalékos GDP-bővülését.
Nem csak sivatag
Afrika tehát szerencsére már nem csak arról szól, hogy bozótvágó késekkel ölik egymást a törzsek, és a bennszülöttektől teljesen izolálva van néhány szépen kiépített tengerpart az elhízott európai turistáknak. A térségben az utóbbi húsz évben nagyon komoly gazdasági és politikai fejlődés tapasztalható, amolyan „nagy fordulat”, árad a magántőke, bőven vannak demográfiai tartalékok, bőséges a nyersanyagkincs.
Persze egyelőre még inkább az olajban gazdag közel-keleti államokban találhatók valóban jó cégek, ezért például az ING megközelítésében az első körös piacok: Egyiptom, Nigéria, Kuvait, Marokkó, Katar, Abu-Dhabi, Dubai, de a következő etapban be lehet fektetni olyan országokba is, mint Zambia, Bahrein, Jordánia, Kenya, Libanon, Mauritius, Omán, Szaúd-Arábia, Szenegál, Tunézia, Dél-Afrika.
Demokratizálódás
Miről is szól ez a történet? Egyre többen vannak a demokratikus alapokon választott kormányzati struktúrák, 1980-ban csak 12 demokratikusnak mondható ország volt, a nyolcvanas évektől azonban gyakorlatilag megháromszorozódott a számuk, 2008-ban 31 ország volt európai értelemben is (többé-kevésbé) demokratikus. A Közel-Keleten is a dinasztiákon belül vagy helyett, de felnőtt egy liberálisabb, Nyugatot látott fiatal politikai elit. Mindez részben a nyersanyagnak, az ebből biztosítható általánosabb jólétnek köszönhető, e két régióban van ugyanis becslések szerint a világ nyersanyagkészletének 70 százaléka.
Az olajban gazdag Öböl-államok kincsei ismertek (2008-ban a térség olajbevétele 8-900 milliárd dollár lehet), de nyersanyagban gazdag például Dél-Afrika vagy Nigéria is, olyan kincsekben, mint a foszfát, arany, platina mind-mind Afrika a fő lelőhely. Nem véletlen, hogy Kína a legújabb kori gyarmatosítás során a még nem annyira felosztott térségben foglal el hídfőállásokat, komplett országok nyersanyag-koncesszióját veszi meg. Ahogy a Wall Streeten mondani szokták, Kína és az Egyesült Államok háborúban áll, szerencsére ez még csak egy gazdasági háború, és a frontvonal Szudánban van. Mindezt jól mutatja, hogy Kína és Afrika kereskedelmi volumene öt év alatt éppen ötszörösére nőtt.
Tőzsdei izmosodás
Pénzügyi oldalról is látványosan stabilizálódott az elmúlt évtizedekben a kontinens, a külföldi működőtőke-beáramlás csak ebben az évtizedben évi 2 milliárd dolláros értékről évi 50 milliárd dollárra duzzadt, ami segített abban, hogy szép csendben az afrikai államok menthetetlen eladósodottsága visszaszorult a GDP 68 százalékáról 19 százalékra, Nigéria például teljesen visszafizette adósságát. A közel-keleti államok rengeteg tartalékot is fel tudnak halmozni, ami védetté teszi őket a világ viharaitól, a híres kereskedelmi többlettel rendelkező államok közül Japán évente 146, Kína 249 milliárd dollár szufficitet hoz össze, Afrika és Közel-Kelet pedig 262 milliárd dollárt. A térség államai már előrenéznek, bevételeikből az olaj-, a nyersanyagboom utáni időkre is készülnek.
Infrastruktúrát, turizmust, ipart fejlesztenek, egyre több lábon állnak, döbbenetes változásokon mennek át egyes országok, ahol húsz évvel ezelőtt még tevekaravánok jártak, ott ma felhőkarcoló-tenger áll. Mindez szép és jó, de milyen hozamokat hozott annak, aki már korábban hitt a fellendülésben? 2001–2006 között az MSCI World Index 11 százalékkal visszaesett, ezalatt a térség vezető államainak tőzsdeindexei három számjegyű növekedést értek el, Dubai, Egyiptom, Katar 300 százalék felett hozott, de 200 százalék feletti volt Szaúd-Arábia és Ghána teljesítménye is.
A lendület 2007-ben sem tört meg, ekkor az MSCI World 3 százalékkal csökkent, de az említett országok 20-30 százalékkal még mindig mentek. 2008 azután alaposan elagyabugyálta ezeket a tőzsdéket is, a vegyes afrikai indexek egy év alatt értékük felére zuhantak vissza.
Előre!
Az idei év tehát ezeket a piacokat is alaposan megtépázta, de mégis, 2008-ban gyakorlatilag csak ennek a régiónak a tőkepiacai tudtak pozitív tőkebeáramlást felmutatni (idén különösen Jordánia és Libanon teljesített kiemelkedően)! Kockázatok természetesen mindenütt vannak. Egyelőre a régió bevételeinek a többsége a nyersanyagból származik, így a nyersanyagáraktól erős a függés, vagy, ahogy a tőzsdések mondják, nagy a kitettség.
Ha azonban 0-50 dollár/hordó felett stabilizálódik az olaj ára, akkor megbízhatóan jövedelmező lesz a nyersanyagban gazdag országok helyzete. Egyfajta kockázat a piacok mérete és változékonysága is, hiszen a térség 24 tőzsdéje közül 14-nek kisebb a kapitalizációja, mint 10 milliárd dollár, és az egész régióban összesen is csak 1520 részvény közül lehet választani,
Az összkapitalizáció így 2000 milliárd dollár nagyságrendileg, ami a világ összes tőzsdei kapitalizációjának csak az egy százaléka. Mindez azonban nem is olyan kicsi szám, hiszen a legnagyobb kapitalizációt a fejlett országok tőzsdéi adják, a fejlődő piacokon ez azért érdemi tőkének származik, például nagyobb, mint a teljes kelet-európai és orosz tőzsde-kapitalizáció együtt. Egyszóval érdemes ezeket a piacokat is ízlelgetni! Bátrak előre, tessék szaladni a fekete kontinensre, az elsőként érkezők gyakran nagyon jól járnak!
súlyhatás
Már csak azért is afrikai, közel-keleti áremelkedés várható, mert a különböző fejlődő piaci indexekben mindenképpen a térség felülsúlyozása várható. Egy évtized alatt a fejlődő piaci indexekben Ázsia súlya 30 százalékról 53 százalékra robbant, Afrika és Közel-Kelet súlya ma még csak 1,7 százalék, de az ING szerint ez a súly a következő évtizedben 10-15 százalékra nőhet. Ami pedig a vészterhes időszakban különösen örvendetes, hogy a világ más piacaival nagyon kicsi a térség korrelációja, még a globális tőzsdei visszaesés idején is több az AME (Africa + Middle East), illetve a MENA (Middle East, North Africa) index felfelé mutat, és az utóbbi időszakban már nem is annyira a közel-keleti olajállamok, hanem sokkal inkább az afrikai tőzsdék jó teljesítménye miatt.
