Az OTP múlt héten kiadott gyorsjelentése szerint 2008 első kilenc hónapjában rekordnagyságú, 298,3 milliárd forint adózott nyereséget ért el.
Ez szinte éppen akkora összeg (csak a nagyságrend érzékeltetése kedvéért), mint amekkora megszorításra kényszerül a kormányzat, fedezné az elmaradó 13. havi béreket, illetve a megkurtított 13. havi nyugdíjak összegét. (S ez még csak nem is a teljes évi nyereség, pusztán az első háromnegyed évé.)
Ellentmondásnak tűnik
Ennek fényében érthetetlennek tűnik az OTP 3000 forint alatti árfolyama, amely pedig egy éve még a 9 ezer forintot közelítette, s ugyancsak érthetetlennek tűnik a bankmentő csomagnak már a gondolata is, legalábbis az OTP esetében.
Annál is inkább, hiszen számos elemző korábban többször elmondta: a magyar bankok nem érintettek a másodlagos jelzálogpiaci válságban. Az MNB legfrissebb stabilizációs jelentése szerint a magyar bankok kitettsége a Lehman Brotherssel és az AIG-val szemben nem éri el a hazai bankrendszer összes tőkéjének az 1,3 százalékát (20-25 milliárd forintot).
A stabilizációs jelentés kitér arra is, hogy a magyar bankok jövedelmezősége ugyan az utóbbi időben mérséklődött, de nemzetközi összehasonlításban így is kiemelkedő.
Az ellentmondás mögött alapvetően az áll, hogy a – OTP-t is jelentős részben birtokló – nagy külföldi alapok elemzői kockázatokat látnak a kelet-közép-európai bankrendszerben, amelynek természetesen az OTP is része. Melyek ezek a kockázatok?
1. A devizaalapú hitelezés elterjedtsége
A régió valamennyi országában elterjedt a devizaalapú hitelezés. Leginkább Magyarországon és Romániában, merthogy nálunk és szomszédunknál a többi régiós taghoz képest is magasabb a kamatszint, ezért „nem érte meg” a hazai valutában eladósodni. Miért jelent ez kockázatot? Az erősen változékonnyá vált árfolyamszintek, a hazai valuta esetleges tartós leértékelődése növelik a hitelbedőlések valószínűségét. (Bár tudjuk, hogy a forinthitelek is kockázatosak, hiszen a forint erősebb árfolyamgyengülésekor a nemzeti bank kamatot emel, ami a forinthiteleseknek jelent költségsokkot.)
2. A külföldi bankok dominanciája
A bankrendszerben meghatározók a külföldi bankok, a régiónkban átlagosan 80 százalék a súlyuk. Ez azért jelent kockázatot, mert ha az anyabankokkal pénzügyi gondok vannak, a gondok átterjedhetnek a leánybankokra (fertőzés). Kockázat az is, mekkora az elkötelezettségük az anyabankoknak, mit és mennyit hajlandóak vállalni a leánycégükért, ha az bajba kerül, különösen ha maga az anyacég is bajban van.
Magyarországon a külföldi bankok arány a régió átlagának felel meg, Szlovákiában és Csehországban például gyakorlatilag csak külföldi bankok vannak (az OTP „hazai”, helyi banknak számít ebben az összefüggésben, bár túlnyomórészt külföldiek a tulajdonosai).
3. Külföldi kitettség
A bankoknak külföldi forrásokra kell támaszkodniuk, mert kevés a hazai betét: Magyarországon a hitel/betét arány 142 százalék a Commerzbank 2008. októberi elemzése szerint. Ez azt jelenti, hogy a hiányzó rést az anyabanktól, vagy a nemzetközi bankközi piacon szerzett pénzzel kell kipótolni – ez ami nem éppen egyszerű hitelválság idején, amikor a bankközi piacok is kiszáradnak, s az anyabankok is forráshiánnyal küszködnek.
Az MNB legfrissebb stabilizációs jelentése szerint a külföldi források jelenléte a magyar bankrendszerben dinamikusan nőtt, s 2008 II. negyedévében már közelítette a 37 százalékot. A magyar betét/hitel nem is annyira rossz, ha meggondoljuk, hogy Lettországban nagyjából a 2,5-szerese a hitelek állománya a betétekének.
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy csak a balti államokban rosszabb a betét/hitel arány a régiónkban, mint nálunk. Csehország és Szlovákia például unalmas eminensek ebben a tekintetben: a betétállomány bőven fedezi a hitelállományt. Örülni azért nekik sem kell: a fertőzés veszélyének – szinte csak külföldi bankjaik révén – nálunk is jobban kitettek.
4. Sok a jelzálogalapú hitel
A befektetők a miatt is aggódnak, hogy a hitelek fedezetének értéke az ingatlanpiaci fejleményekhez van kötve. A régió néhány országában a masszív hitelnövekedés, s az ahhoz kapcsolódó árnövekedés valóban fölveti a buborék gyanúját, ez Lettországban például már ki is pukkadt, s nagyot estek az árak az elmúlt évben.
Magyarországon azonban buborékról aligha lehet szó, legalábbis az elmúlt években nem a dinamikus árnövekedés volt a jellemző.
5. Gyors hitelnövekedés
A régiónkban határozott a gyors hitelnövekedés, ami a történelmi tapasztalatok szerint általában megelőzi a bankválságokat, ez is óvatosságra inti a befektetőket.
Mindezen gondolatok és aggodalmak tehát erőteljesen befolyásolják a régió bankrendszerének, illetve egyes bankjainak megítélését.
Túlzott aggodalmak
Az aggodalmak erősen eltúlzottak: az anyabankok elkötelezettsége például nagyon is erős a régiós leányaik irányában, hiszen ezek profitabilis bankok, amelyeket nagy befektetések árán hoztak létre – vélte Suppán Gergely, a Takarékbank elemzője a FigyelőNet kérdésére.
Az elemző szerint a devizaalapú hitelek nagy aránya sem jelent igazán veszélyt, legalábbis hazánkban, a forintárfolyam elszaladása már nem valószínű – tette hozzá. Kockázatok természetesen vannak a régió bankrendszerében, de azokat eltúlzottan értékelik a külföldi elemzők – tette hozzá.
