Nem volt megjósolható ez a válság, sem a nagy bankoknál dolgozó szakemberek, sem a mindennapi emberek részéről – magyarázta a szakértő az FN-nek.
Sok tényező
Több minden játszott szerepet, amely egységesen vezetett el a jelenlegi helyzethez, de talán a 2001-es év volt a sorsforduló. Az úgynevezett „internetlufi” kipukkanása és a terrortámadás együttesen idézte elő azt, hogy az amerikai központi bank, a Fed lejjebb vitte a kamatlábakat, ezzel egyre olcsóbb pénzt áramoltatva a rendszerbe.
Ennek hatásaként és a számítógépes technika fejlődésének eredményeként a jelzáloghitelek mindenki számára olcsón, és ami még fontosabb talán, könnyen elérhetővé váltak. Ezeket a bankok kötvényekbe csomagolták, amit a világ távoli pontjain levő befektetőknek lehetett eladni.
A vállalatok működésének fenntartásához elengedhetetlenül fontos a pénzügyi szektor által biztosított rövid lejáratú (egy évnél rövidebb futamidejű) hitelek folyamatos rendelkezésre állása. A bankok közötti finanszírozás súlyos lelassulásával ezeknek az úgynevezett „commercial papereknek” a folyósítása is drámaian visszaesett, elvágva ezzel a gazdaság egyéb szereplőit a likviditási forrásoktól, így a több százezer embert foglalkoztató gyárak, bányák a tevékenységük visszafogására, illetve drágább termelésre kényszerülnek.
Elbocsátások, recesszió
Leegyszerűsítve ez elbocsátásokhoz és kevesebb adóhoz vezethet, ami recesszió felé sodorhatja a gazdaság egészét. Ezen finanszírozási forrás leállása miatt került sor arra a lépésre is, hogy állami tulajdonba került a legnagyobb ügyfélkörrel, nyugdíjakkal, megtakarításokkal foglalkozó American Insurance Group (AIG) is.
Az előző évtized közepére a bankok, a létrejött piaci versenynek köszönhetően, egyre inkább minimális önerővel és biztosítékokkal adtak egyre nagyobb jelzáloghiteleket. Ez többek között spekulációhoz vezetett, több ingatlant vettek meg hitelből, amelyet a folyamatosan emelkedő ingatlanárak mellett továbbadtak, vagy továbbadni terveztek, a befolyó pénzből pedig vissza tudták fizetni a korábbi hitelt és újabb ingatlanokba fektetni, szintén hitelből” – teszi hozzá a szakember.
Ennek eleinte rendkívül pozitív hatása volt – az építőipar virágzott, a politikusok elégedetten nyugtázhatták, hogy egyre több amerikai számára megvalósulni látszik az American Dream, a saját otthonhoz jutás lehetősége. Azonban ez egy hitelekből felépített légvárnak bizonyult, amely elindította a gazdasági lavinát.
Az állam lett a felvásárló
Most az állam a bankoktól a lehető legolcsóbban felvásárolja ezeket a sokszorosukra leesett árú hitelkötvényeket. Azáltal, hogy ezeket a beragadt kötvényeket átveszi a banki szektortól, a likviditást és a jelen pillanatban mindenki számára legfontosabb bizalmat igyekszik visszahozni a gazdasági finanszírozás rendszerébe, ami remélhetőleg újra helyes vágányra tereli a gazdaság jelenleg kisiklani látszó működését.
„Azonban itt a kulcs – magyarázza tovább – az, hogy ez az összeg, amit az állam a gazdasági összeomlás elkerülésének érdekében használ fel, az adófizetők pénze, amellyel kisegíti az egyébként magánkézben levő befektetési csoportokat. Ez az állam, a politika és a gazdaság közötti eddigi felfogás alapvető megváltozását jelentheti az Egyesült Államokban, hiszen a Fed most közvetlen piaci szereplőként lép fel.”
Most jön a neheze
Nem szabad elfelejteni továbbá azt sem, hogy a képviselőház összes tagja és a szenátus harmada is kampányol, hiszen az elnökválasztással egy időben az ő mandátumokról is döntenek a választópolgárok szűk egy hónap múlva, november első keddjén. Külön kérdés, hogy a gazdaságilag ésszerű csomagot hogyan tudják kommunikálni a választóik felé.
A vezető New York-i lapok, így a New York Times és a Wall Street Journal is azt állítja, hogy az igazán nehéz rész csak most jön, s nem kizárt a történelem legnagyobb mértékű kormányzati beavatkozása után egy újabb sem a későbbiekben.
