Stuart Fraser, a City of London Corporation gazdaságpolitikai ügyekért felelős elnöke a Lehman-bukáshoz fűzött kommentárjában azt hangsúlyozta, hogy jóllehet „meglehetősen komor hírek érkeznek az (Egyesült) Államokból”, pánikra azonban nincs ok.
Gyógyulás jön
A fejlemény súlyos, része a pénzügyi szolgáltató szektorban zajló kiigazításnak, és a szektor számára mindez fájdalmas, de „fájdalmasnak is kell lennie… a fájdalom elmúltával azonban a gyógyulás következik”, mondta Fraser.
A City vezető tisztviselője szerint a Lehman Brothers-ügy fontos üzenete az, hogy az adófizető nem állhatja minden egyes kudarc számláját.
Közölte: személyesen most arra koncentrál, hogy a szabályozói oldalról adott válasz ne hátráltassa a City versenyképességét. A túlszabályozás, „például a Sarbanes-Oxley”, ezt a problémát sem akadályozta volna meg, nem is lenne rá gyógyír, és nem fogja megakadályozni a következő válságot sem, fogalmazott Fraser.
Az elnök arra az amerikai törvényre utalt e kijelentéssel, amelyet több nagy horderejű amerikai vállalati bukás – köztük a legnagyobb port felkavaró Enron-csőd – után fogadott el 2002-ben a Kongresszus, alaposan megszigorítva az amerikai vállalati beszámolási rendszert. Sok szakértői vélemény szerint az ezzel járó pótlólagos ellenőrzési kötelmek és azok költségei versenyhátrányt jelentenek az amerikai tőzsdei cégeknek a külföldi vetélytársakkal szemben.
Fraser szerint globálisan, közép- és hosszú távon változatlanul igaz, hogy az olyan gazdaságok, mint India, Kína és Brazília gyorsan növekszenek, és e növekedés fenntartásához pénzügyi szolgáltatásokra lesz szükségük. A londoni City előtt, ha versenyképes marad, komoly lehetőségek állnak, és készen kell állni ezek kihasználására, fogalmazott a magas rangú citybeli tisztviselő. Elismerte ugyanakkor – jóllehet részletek nélkül -, hogy „változtatni kell a dolgok irányítási módján”. Ezt már a brit kormány is kilátásba helyezte.
Globális szabályozás kell
Gordon Brown brit miniszterelnök néhány hete, a brit Munkáspárt és több nagy külföldi balközép párt vezetőinek részvételével megtartott londoni csúcstalálkozón a modern gazdaságtörténet első, ténylegesen globális pénzügyi válságának nevezte a jelenlegi likviditáspiaci felfordulást. Ennek kezelésére szavai szerint a II. világháború óta kialakult nemzetközi pénzügyi intézményrendszer alkalmatlan, a nemzeti szintű felügyeleti rendszerek nem elégségesek, ezért globális szabályozói egyezségre van szükség.
Brown szerint a globális pénzügyi intézményrendszer teljes átalakítását a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kell kezdeni, amelyet úgy kell megreformálni, hogy korai válság-előrejelző és figyelmeztető szerepet tölthessen be a világgazdaságban.
