Másképp is lehet címmel rendezett konferenciát a Figyelő és a Neosys Szervezetfejlesztő és Tanácsadó Kft. csütörtökön; a rendezvényen hazai multinacionális vállalatok csúcsvezetői értékelték és elemezték Magyarország gazdasági és mentális állapotát, és kerestek kiutat a zömük által válságosnak ítélt helyzetből. Javaslataik jó része humánusabbá tenné a hazai kapitalizmust.
Széthúzással büntetjük magunkat
Az együttműködés, a csoporthoz tartozás érzelmi többlete megsokszorozza a csoportot alkotók egyenkénti erejét – idézte Mérei Ferenc pszichiáter híres, óvodásokkal végzett kísérletének eredményét Sárvári György, a Neosys ügyvezető igazgatója. A szervezetfejlesztéssel foglalkozó szakember szerint ezzel szemben Magyarország az együttműködésre képtelen individuumok országa, ahol a nagy egyéniségek konfliktuskerülő, ezért fejlődésre képtelen szervezeteket hoznak létre és irányítanak. Mindezt felerősíti a hazánkban hagyományosan erős tekintélytisztelet, ami a nyílt kommunikáció visszaszorulását hozza. A jelenségek együttesen azt eredményezik, hogy Magyarország elesik az együttműködésből eredő „erőtöbblettől” és lemarad a regionális versenyben.
Minél nagyobb a táradalom bizalmi indexe, annál nagyobb az egy főre jutó GDP-je – igazolta a cégénél végzett, nem reprezentatív kutatással Sárvári György diagnózisát Szűcs Ervin, a Weber Shandwick ügyvezető igazgatója.
Hasonló társadalmi válságot lát Szabó György is. A többek között a Figyelőt és a FigyelőNetet is kiadó Sanoma Budapest Zrt. vezérigazgatója szerint a magyar társadalomnak ki kell lépnie leginkább pesszimizmussal és önigazolással jellemezhető kulturális determinációjából.
Szabó György úgy véli, hogy a magyar elit már azzal is hibát követ el, hogy az ország és saját teljesítményét állandóan regionális összevetésben értékeli, ami akár értelmetlen regionális adóversenyhez is vezethet. A cégvezető szerint a mérce sokkal inkább Ausztria, Hollandia, esetleg Spanyolország kellene hogy legyen.
A kapitalisták és a nők segíthetnek
A jól teljesítő cégek sajátja, hogy a munkatársak alárendelik egyéni érdekeiket a szervezeti céloknak; a jól teljesítő vállalatok kulturális kisugárzása hoz majd áttörést Magyarországon, és tereli az együttműködés irányába a gazdaság és a politika szereplőit – vázolta a jobb kedvű és jobban teljesítő országhoz vezető utat Sárvári György.
A szükséges kulturális változtatásokra a politika és az állam alkalmatlan, a gyenge civil szféra sokszor az elmozdulás ellen dolgozik; kulturális paradigmaváltás az üzleti élet vezetőitől és a remélhetően mind gyakrabban döntési helyzetbe kerülő nőtől várható – vélte Szabó György is.
A sokoldalú tudással és együttműködési készséggel rendelkező magyar menedzserrétegtől remél megújulást Szűcs Ervin is, aki azért szkeptikusabb, miután úgy gondolja: a hazai cégek kevésbé együttműködőek, mint regionális társaik, ráadásul alkalmazottainak többsége a megélhetésért dolgozik, nem saját céljai és elégedettsége motiválja.
Humánusabb kapitalizmusról beszéltek
A sajtó esetleges úttörő szerepével kapcsolatos illúzióktól megfosztották a hallgatóságot a hozzászólók. A kulturális változásokat nem generálja a sajtó, mert nemzetgazdasági méretekben kicsi, 2-300 milliárdos éves forgalmú iparágról beszélünk, amely inkább óvatos, és a társadalom tükre, mintsem alakítója – mondta Szabó György. Papp Béla, a többek között a Népszabadságot is kiadó Ringier csoportszintű üzletfejlesztési igazgatója szerint a sajtó szerepe a kulturális átalakulás szempontjából fontos témák napirenden tartása lehetne, de a média ebben is gyengén teljesít.
Barbarizálódunk
Az állam, a gazdaság és a táradalom egyaránt válságban van Magyarországon – mondta az előzőekhez képest gyakorlatias előadásában Pogátsa Zoltán. A közgazdász-szociológus szerint az állam az 1980-as évek színvonalán ad választ 2010-es kihívásokra, a fiskális kiigazítás fenntarthatatlan és az államreform ismét elmaradt.
A kutató a gazdaság legsúlyosabb gyengeségének nevezte az alacsony foglalkoztatottságot, amire jellemző, hogy az OECD-országok közül egyedül Törökországban alacsonyabb a ráta, és úgy vélte, hogy a hazai multik továbbra is alacsony hozzáadott értékkel rendelkező termékeket gyártanak.
Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. első embere a társadalmi alrendszerek kilátásairól festett szomorú képet. A volt tőzsdeelnök szerint a nyugdíjrendszer 2050-re GDP-arányosan 3 százalékos hiányt termel majd, de nincs politikus, aki meg merne sérteni 3 millió nyugdíjast. A közgazdász úgy véli, a hazai egészségügy legnagyobb baja pont az ügyfél: az átlagos magyar nem fizet közterheket, viszont sokat iszik, sokat dohányzik, kövér, rosszkedvű, mindezekért betegségekre erősen hajlamos. A felsőoktatás pedig azért működik gyengén, mert túl sok tanár tanít túl sok pénzért túl keveset.
Igen aggasztónak nevezte Jaksity a „kulturális barbarizálódás” folyamatát: nem olvasunk, nem tájékozódunk, ezért nem értjük a világot, így intoleránsak vagyunk és elutasítjuk a változást. Pogátsa Zoltán úgy fogalmazott: a magyarok önkifejezés helyett a túlélésre rendezkedtek be.
Szeretet kell
A válságnak nincs azonnali, könnyű megoldása – értett egyet Pogátsa Zoltán és Jaksity György. Leépülő, a külföldi befektetőkért versengő állam helyett fejlesztő, sok stratégiai lépést egyszerre és koherensen meglépő állam jelenthet változást, de eredményre csak fokozatosan, 2-3 parlamenti ciklus alatt számíthatunk – mondta Pogátsa.
Jaksity szerint a társadalmi alrendszerek reformján túlmutató, mélyreható változtatást mindenkinek saját magán kell kezdenie: amíg nem szeretjük magunkat, másokat sem szerethetünk – idézte a kínai közmondást a volt tőzsdeelnök.
A konferencián elhangzott felszólalások videofelvétele péntektől honlapunkon megtekinthető.
