Egy átlagos részvénytársasági közgyűlésnél nincsen unalmasabb program a világon. A többségi tulajdonos mindent már előre elhatározott, mégis részletesen végig kell menni a napirendi pontokon, gépies szövegeket kell felolvasni, hogy azután arról kiszámítható módon, az előterjesztésnek megfelelően szavazzon a tulajdonosi kör.
A legutóbbi Mol-közgyűlés nem volt unalmas (Fotó: MTI)
Ha azonban nagy ritkán „sztori” van, akkor bizony roppant érdekesek a tulajdonosok fórumai. Vajon a szemben álló felek mennyi részvényt tudtak összegyűjteni a közgyűlésig, kinek a szava dönt? Mennyien jönnek el, hiszen ennek függvényében a kisebbség is lehet többség? Ha van két élesen szemben álló fél, kivel tart a többi tulajdonos? Nagyon felpezseghet az élet, csak az idei közgyűlési szezonban ilyen izgalmak voltak tapasztalhatók a MOL közgyűlésén, ahol az osztrák OMV bírálta élesen a menedzsmentet, illetve a Rába közgyűlésén, ahol adminisztratív ügyetlenkedés miatt egy 19 százalékos befektetői csoport akarata érvényesülhetett.
Minden szentnek maga felé…
Valójában a társaságok éves rendes közgyűlései, illetve az egyedi tulajdonosi döntést igénylő kérdések miatt összehívott rendkívüli közgyűlések mindig nagyon fontosak, hiszen a cégeknek ez a legfontosabb irányító szerve. A tulajdonosok összejövetele zárhatja le a megelőző gazdasági évet, ekkor fogadják el a megelőző év mérlegét és eredménykimutatását, ekkor döntenek a kifizethető osztalék mértékéről is. Utóbbinál érdekes tapasztalat, hogy a kialakult vitában jellemzően a kisbefektetők nagy fontosságot tulajdonítanak a minél magasabb osztaléknak, míg a menedzsment az alacsonyabb osztalék mellett érvel. Ha azután a nagytulajdonos már nagyon nagy tulajdonos, akkor gyakran ismét a nagy osztalékfizetést támogatja, hiszen ekkor rajta kívül álló kezeknek kevés pénzt kell átengedni.
Kis pénz – kis szavazat
A közgyűlésen minden részvényes részt vehet, sőt ott kérdezhet, felszólalhat. Van ugyan rá példa, hogy a cégek adminisztratív módon ezt szabályozni próbálják, olykor előre le kell adni a kérdéseket, de azért az nagyon ritka, hogy egy részvényes a helyszínen ne tudná feltenni kérdéseit, elmondani javaslatait. Ez a jog független a birtokolt részvénymennyiségtől, de természetesen a szavazásoknál már mindenki az általa birtokolt részvénymennyiség arányában szavazhat, a kisrészvényesnek kicsi a szava, a nagyrészvényesnek pedig nagy. Kisrészvényesként természetesen ritkán tudjuk érvényesíteni a nagyrészvényesekkel ellentétes akaratunkat, mégis ajánlatos eljárni a közgyűlésekre, vagy legalábbis élénken követni a közgyűlési előkészületeket, majd magát a fórumot.
Gasztronómia és újságírói részvény
Részvényt általában azért tartunk, hogy pénzt keressünk vele, osztalékhoz vagy éppen árfolyamnyereséghez jussunk. Egy a két világháború közötti angol legenda szerint a legtöbbféle részvénnyel rendelkező polgár egy igen szegény ember volt. Az angolszász szokások szerint ugyanis egy cég egyetlen részvénye mindig alacsony értékű, pár dollár, pár font legfeljebb. Emberünk közel háromszáz cégben volt részvényes, mindenhol egyetlen részvénnyel. Nem titkoltan egyetlen szándéka volt ezzel, egyetlen részvény segítségével bejutni a díszes közgyűlésekre, és ott jóllakni. Manapság a „minden cégben szerzek egy részvényt” attitűd leginkább az újságírókat jellemzi. Egyes cégek ugyanis csak a részvényeseket engedik be a közgyűléseikre, aki pedig papírral bír, még ha éppen újságíró is, bejut, és első kézből tudósíthat.
Lapozzon! További innyencségek jönnek.
—-Böngésszük a pontokat!—-
A közgyűlés korántsem csak magán az összejövetel napján érdekes. Legalább egy hónappal a fórum előtt már megjelenik a közgyűlési meghívó, ezt érdemes átböngészni. Ebben ugyanis szerepelnek a javasolt napirendi pontok, az elfogadásra ajánlott mérleg és eredménykimutatás fő számai is. Egy olyan meghívó, amiben szerepel a szélesebb közvélemény számára nem ismert pozitívum, rögtön árbefolyásoló lehet. Ha egy nagyobb akvizíció jóváhagyására kéri az igazgatóság a tulajdonosokat, ha a tevékenységi kör „izgalmas” kiterjesztése, nem várt magas osztalékfizetési javaslat szerepel, az vásárlásra ösztönözhet.
Az idén például a textilipari Pannon-Flax közgyűléséből derült ki, hogy a cég a nagyobb növekedéssel kecsegtető ingatlanfejlesztés irányába lép el, egy ilyen hírben már a meghívó publikálásakor lehet spiritusz. Vannak negatív hatású napirendi pontok is, például a tőzsdei kivezetés javaslata vagy az alaptőke átalakítása is. A tőke leszállítása negatív okokat jelenthet, a tőke emelése pedig azért rossz, mert részvényhígulás következik be. Ugyanannyi részvényünk marad, de ezzel már a társaság összértékének kisebb százalékát birtokoljuk.
Személyes élménygyűjtés
A közgyűlésekre elmenni szinte mindig hasznos. Személyesen szerezhetünk benyomásokat arról, milyen kvalitású, mennyire szimpatikus menedzserek vezetik a céget, kik a nagytulajdonosok, miről vitáznak egymással, de aki jobban hisz a személyes beleszólás lehetőségében, még abban is reménykedhet, hogy hozzászólásait a menedzsment megfontolja, beépíti gondolkodásába.
Ha pedig éles tulajdonosi csata bontakozik ki, komoly ellentétek feszülnek, akkor egy pillanatra keseredjünk el („széthúznak a tulajdonosok, mennyivel jobb lenne egyfelé húzni a szekeret”), de a második gondolatunk már nyugodtan lehet a profitesély felcsillanása. Ha ugyanis tulajdonosi harc várható, akkor könnyen lehet, hogy egyik részvényes további vásárlásokkal igyekszik nagyobb befolyáshoz jutni, vagyis a vásárlások hatására emelkedhet az árfolyam. A befektetők szempontjából az éves rendes közgyűlések legsűrűbb időszaka elmúlt, de abban biztosak lehetünk, ahol igazán érdemes figyelni a történésekre, ott rendkívüli közgyűlések is várhatók a közeljövőben.
kellemetlenségek, visszaélések – sztorik
A BÉT hőskorában, a sok tőzsdei privatizáció után, amikor nem ritkán alanyi kárpótoltak jutottak részvényekhez, szegény részvényesek olykor joggal, olykor szakértelem hiányában sokszor panaszkodtak. Volt aki többször határozatot szeretett volna hozni arról, hogy a közgyűléseken több szendvicset biztosítson a társaság, a Pick Szeged közgyűlésén valaki javasolta, hogy ne osztalékot kapjanak a részvényesek, hanem azzal egyenértékű téliszalámit. El lehet képzelni egy 5 százalékos angol befektetési alap mennyire örült volna, ha osztalék helyett mázsaszámra kap szalámit. Az Ibusz közgyűlésén egy atyafi egyszer megjegyezte, hogy őt a cégvezetés rossz munkája a sírba vitte, ő már szívesen visszaadja a részvényeit, csak azt kéri, hogy a társaság saját költségén temesse majd el. Bizony visszaélések is előfordultak, Szabálytalan gyakorlat volt például a hivatalos tájékoztatás előtt részvény adásvételre kihasználni a fórumon hallottakat, egy Arago-részvényest el is marasztaltak, mert egy váratlan közgyűlési fordulat után azonnal telefonált a brókerének. A cégek hol jobban, hol rosszabbul azért évente egy napra elviselték a kérdésözönt, és a visszatérő javaslatot, csökkentsék a menedzserek fizetését. Akit pedig nagyon zavartak a saját részvényesei, az kreatív megoldást eszelt ki, mint például a BIF, amely ugyan nevében is budapesti cég volt, de kisrészvényeseit oly módon tartotta hatékonyan távol, hogy reggel 8-ra Verseg-Fenyőharasztra hívta össze a közgyűlését. A megközelítés csak személyautóval volt lehetséges, nem is jött el egyetlen kisrészvényes sem.
