Lehár minden bizonnyal leghíresebb operettje – a balkáni miniállam magánügyekbe keveredő közügyeiről – igazi remekmű, feledhetetlen slágerekkel és operai igényű muzsikával.
Az előadás újszerűsége a bátor rendezésben rejlik. Béres Attila néhány újítása ugyan vádolható öncélúsággal – Glavári Hanna párizsi óceánjáró-hajója és az „árbóckosárban” elénekelt Vilja-dal legalábbis sajátságos -, feltétlenül Bérest dicséri, hogy a sokszereplős, némileg kusza librettó ezúttal minden részletében érthető, a darab humora is jól élvezhető. A két szereposztásban néhány remek alakításra lel a néző.
A címszerepben Kalocsai Zsuzsa nagyszerű primadonna, hangjával és eleganciájával a nagy elődök méltó utóda. Sáfár Mónika játékosabb, inkább színésznős alakítást hoz, de énekesként is kiváló. Neki jut a jobbik Danilo: Vadász Dániel, akinek a Maxim-dal sajnos nem erőssége. A vendégségbe hívott Haumann Péter modorosságával is kellemes „operettes” jelenség, Mikó István, a másik Zeta Mirko kevesebb eszközzel hat. Lukács Anita Valencienne-je üdítő. Cselóczky Tamás és Vadász Zsolt (a két Rosillon) elsőrangú tenorok.
Kerényi Miklós Máté és Peller Anna kettőse Cascada és Sylviane szerepében virtuóz. Bódi Barbara (Olga) igazi tűzről pattant szubrett, ha egyszer Oszvald Marika átadja a stafétabotot, a sor elejére állhat. Szabó P. Szilveszter (Nyegus) prózai szerepében is remekel. Lehoczky Zsuzsa eredetileg nem létező, betoldott szerepében is imádnivaló. Ezt ő is pontosan tudja, mégsem zavaró.
Lehár Ferenc: A víg özvegy, Budapesti Operettszínház › Rendező: Béres Attila › Főszereplők: Kalocsai Zsuzsa, Sáfár Mónika, Haumann Péter, Vadász Dániel › Következő előadások: január 12., február 20., 21.
