Az igazi lázadó hősök persze pont az olajra és a hamburgerre mondanak nemet, hogy aztán burger bárok falain vagy benzint szállító kamionok műszerfalán végezzék mint matricaikonok.
Bob Dylan, a kortárs pop Huckleberry Finnje válogatásalbumot tett mindenki karácsonyfája alá, míg Bruce Springsteen, a kamionosok védőszentje bivalyerős sorlemezzel mutatta meg, hogy a rock and rollt nemcsak azoknak találták ki, akiknek egy áfás számla kitöltése is megrázkódtatással jár, hanem azoknak is, akik szállítólevéllel a szájukban ugranak le a teherautók platójáról. Bob Dylan régi név a szaknévsorban, első válogatásalbuma negyven éve, 1967-ben jelent meg. Válogatása sokadik a sorban, és csak a pénztárgépek és a karácsonyfák csilingelése ad magyarázatot a megjelentetésére. A gyűjtemény persze az emblematikus dalokra fókuszál, egy archiváló szakember sem állított volna össze jobb best of-ot. A Blowin’ in the Winddel indul az utazás, de itt a The Times they are A-Changin’, a Subterranean Homessick Blues, a Mr. Tambourine Man, a világ legjobb rockszámának kikiáltott Like a Rolling Stones. És ekkor még csak az első öt dalt soroltuk fel. De nem maradt le a Knockin’ on Heaven’s Door, a Pat Garrett & Billy a kölyök híres betétdala, amelyet a Guns N’ Roses tett még híresebbé.
Bruce Springsteen Magic című, Brendan O’ Brian bábáskodásával rögzített lemeze a Born in the USA című 1985-ös albuma óta talán a legjobb Springsteen-munka. Sőt, ezek az E-Street Banddel rögzített új dalok jobbak, karcosabbak, mint a 22 évvel ezelőtti melós pophimnuszok. Az első kislemezdal, a Radio Nowhere az utóbbi évek talán legjobb amerikai popslágere, de az egész album vállalható. Tökéletesen hangszerelt, perfekt középtempós rockdalokat hallunk; azoknak szólnak, akik csak minden másnap borotválkoznak, és minden harmadik nap csapnak az asszony fenekére.
Bob Dylan: His Greatest Songs › Sony/BMG › 79 perc, 18 szám › Poptőzsdei árfolyam: *****
Bruce Springsteen: Magic › Sony/BMG › 48 perc, 12 szám › Poptőzsdei árfolyam: *****
