A visszhangokból is érzékelhető, hogy a gyenge vétó inkább a koalíciónak kedvez, mert az elnök ezzel úgy merítette ki a lehetőségeit, hogy közben nem merültek fel benne alkotmányos kételyek. Állampolgári kifogás annál több, ám ezeknek csupán halasztó hatályuk lehet. Amennyiben a kormánypártok ismét megszavazzák a törvényt, az államfőnek alá kell írnia és ki kell hirdetnie azt.
Mégsem biztos, hogy következmények nélkül maradnak Sólyom László aggályai. Mindaz, amit indoklásában megfogalmazott a törvény elkészültének és tartalmának hiányosságairól, nemcsak a társadalom többségének, de még a szocialista frakció egy részének a véleményével is találkozik. A követhetetlen politikai háttéralkuk, a korrekt számítások és külföldi tapasztalatok, valamint a kellő garanciák hiánya tette sokáig bizonytalanná már a decemberi parlamenti szavazás kimenetelét is.
Ha úgy vesszük, Szili Katalin házelnök az államfői vétóval most elérte célját. Az újabb végszavazás februárra tolódott, az MSZP-s képviselők időt kaptak arra, hogy megismerjék a kapkodva elfogadott módosításokat. Egyben, a téli szünet idején, a saját választói körzetük véleményét is. Az egész 2008-as év politikai trendjeiről lehet majd következtetéseket levonni abból, hogy a párt vezetésének február elején is sikerül-e olyan szorosan egyben tartani a frakciót, mint decemberben.
Igaz, erre akkor van a legnagyobb esély, ha elsikkad az államfői üzenetnek az a része, amely szerint reformokra szükség van, ám ilyen méretű átalakításokhoz bizonyos társadalmi és politikai feltételeknek kell teljesülniük: elengedhetetlen a politikai erők megegyezése. A kompromisszumkészség mérsékelhetné a kész helyzetet teremteni akaró, elsietett döntések kockázatát.
Az előjelek azonban azt ígérik, hogy 2008-ban is a „ki kit győz le véglegesen” elve érvényesül majd a hazai politikában. Ez pedig februárban is összezárhatja az amúgy elbizonytalanodott szocialisták sorait.
