2007 vége előtt is már kijelenthető: ez az év szerényebbre sikeredett a nemzetközi részvénypiacokon, mint a tavalyi. A nagy piacok közül az Egyesült Államok és Japán részvénypiaca is gyengélkedett, sok ágazatban (elsősorban a bankszektorban) kifejezetten rosszul alakultak az árak, visszaestek a szektor részvényeit reprezentáló indexek. Volt azonban néhány kiválóan teljesítő ágazat, elsősorban a nyersanyag-szektor, a bányászat és az energiaipar, amelyek cégei a megelőző évek lendületes áremelkedése után az idén még mindig átlagosan 25-35 százalékkal drágultak. Mi volt ennek az oka és hogyan tovább
Fundamentális okok
A nyersanyagárak emelkedése kapcsán fontos tisztázni, hogy milyen alapanyagokra is gondolunk. Az érdekes az, hogy az úgynevezett commodity-jellegű, vagyis egységes, jól azonosítható áruk ugyan egymástól egészen eltérőek, de az áremelkedés gyakorlatilag közös jellemző maradt. A legismertebb nyersanyag az olaj, de meghatározó a többi energia-alapanyag is, vagyis a földgáz, illetve újabban sokfajta mezőgazdasági termény.
Nagy mennyiségben kereskedett termékek a nemesfémek (arany, ezüst, platina) is, az ipari fémek (nikkel ólom, réz, cink), illetve rengeteg olyan mezőgazdasági termék is, amely nem energia-alapanyag, hanem étkezési célokat szolgál (kávé, cukor, gyümölcsök, hús). E termékek közös jellemzője, hogy az elmúlt években robbanásszerűen megnőtt a kereslet irántuk, ugyanakkor a kínálatuk vagy véges, vagy legalábbis nehezen tart lépést a növekvő igényekkel.
Növekvõ igény kávéra (Fotó: EPA)
Csak pár fundamentális ok: a világ legnépesebb országai (elsősorban Kína és India) gyors ütemben fejlődnek, mind az ipar, mind a többet fogyasztó lakosság több energiát, jobb minőségű élelmiszereket fogyaszt, nő az autópark. Hamburger-effektnek is nevezik azt a trendet, hogy az egyre jómódúbb fejlődő országok ma már pillanatok alatt felveszik a nyugati fogyasztói társadalmak fogyasztási szokásait.
Nem nőhetnek az égig
Nemcsak megeszik, de energiafélévé is alakítják ezeket a terményeket, a gabonafélék energia-alapú felhasználása minden ilyen jellegű élelmiszer árát magasba rántotta. Sok terméknél szűkösek a kapacitások, pszichikai okok miatt is egyre hisztérikusabban ítélik meg a befektetők a még elérhető készletek értékét.
Természetesen a végtelenségig azért nem emelkedhetnek az árak, az utóbbi időben mind a hordónkénti százdolláros árról visszapattanó olajár, mind az ipari fémek árkorrekciója megmutatta, hogy még ez az út sem egyirányú. Ha 2008 esetleg valóban egy amerikai eredetű világgazdasági recesszió éve lesz, akkor a nyersanyagárak is biztosan gyorsan fognak lefelé korrigálni, mert például az olajár mindig nagyon érzékeny a globális GDP-növekedés mérséklődésére.
Kiegészítő hatások
Igen ám, de a nyersanyag-sztori ma már nem egyenlő egyes nyersanyagok határidős jegyzéseinek áremelkedésével. Aki szeretne, a nyersanyagárakra is tud spekulálni, nemzetközi, vagy részben akár magyar tőkepiacokon határidőre lehet venni nyersanyag-indexeket, olajat, aranyat, gabonát, húst. Vannak energia befektetési alapok, illetve léteznek a magas olajár miatt egyre jobb üzletnek bizonyuló helyettesítő technológiákra, vagyis a megújuló energiára szakosodott cégekre fókuszáló alapok is.
Ezek a befektetési termékek sikeresek lehetnek, de a nyersanyagárak esése esetén csúnyán szerepelhetnek. Vannak indirektebb nyersanyag-befektetések is. Az alapanyagárak emelkedéséből meggazdagodó államok (arab országok, Oroszország, Brazília) felívelésére is lehet játszani. A felsorolt országok államkötvényei, devizái jó befektetések maradhatnak, mert lassan, de biztosan érvényesül ezen országok stabilizálódása, fizetőképessége.
A nyersanyag-boom kiegészítő szektoraiban pedig nem volt még indokolatlan áremelkedés, vagyis bizonyos gépgyártók, szállítmányozók, kereskedelmi cégek a nagyobb értékű világkereskedelmi forgalomból jól profitálnak, de a részvényeik árazásában ez még kevésbé jelent meg. Végül nem szabad elfeledkezni azon technológiákról, amelyeket a mostani áremelkedés hoz helyzetbe.
Pénzbőség
A globális likviditás-bőség (vagyis a magának helyet kereső rengeteg befektetési pénz) szintén támogatja a nyersanyag-áremelkedést. Mivel egyre több a befektetési alapokban a pénz, egyre többen keresnek magas megtérülésű célpiacokat. Az elmúlt években ilyenek voltak a nyersanyagpiacok, ezért a végbefektetők joggal várják el a portfólió-menedzserektől, hogy ne hagyják ki ezeket az ígéretes piacokat. Egyszerű a recept: több pénz, kevesebb nyersanyag, garantált áremelkedés.
—-Szélben, olajpalában az üzlet—-
Ki gondolta volna pár éve, hogy gazdaságos lehet a szélenergia piac, vagy Kanada drágán kitermelhető olajpala készleteiről ki hitte volna, hogy pár éven belül beárazható dollármilliárdos értékké válnak?
Fontos tehát észrevenni: a nyersanyagok árazásának realitását nehéz megítélni, lehet, hogy az árak elrugaszkodtak, lehet, hogy nem. Egyvalami azonban biztos, lassulhat akárhogy az amerikai növekedés, a kínai, indiai nyersanyag-felhasználás még biztosan növekedni fog. A világ alapanyag-kereskedelme, a nyersanyagok kitermelése, szállítása nem fog visszaesni, sőt. Ha esetleg az alapárak korrigálnak is, azok az üzletágak, amelyek a kitermelésben, a szállításban érdekeltek, alapvetően nőni fognak.
Geopolitika mint árfelhajtó
Végezetül egy szomorú szempont, ami miatt valószínűleg nem tudnak egykönnyen korrigálni lefelé a nyersanyagárak. Az árak ugyanis egy valamit nagyon nem szeretnek, a politikai feszültséget. Ha pusztán az olajlelőhelyekre nézünk, akkor rengeteg olyan országot találunk a fő kitermelők között, amelyek életveszélyesek.
Nem pusztán a teljesen kaotikus Irakra, vagy a következő nemzetközi hadi akció potenciális célpontjaként adódó Iránra lehet gondolni, de a szintén igen bizonytalan Nigériára, vagy az egyre vadabb módszerekkel irányított Venezuelára. Ezek ráadásul csak a legegyértelműbb példák.
2003. március. Saját olajkútjaikat gyújtották fel az irakiak az amerikai csapatok elõtt (Fotó: EPA)
Talán nincsenek a hírekben annyit a következő országok, de azért vélhetően nem lehet mérget venni arra sem, hogy a következő helyeken nem üti fel a fejét az iszlám fundamentalizmus: Algéria, Líbia, Indonézia. Fundamentalista próbálkozások már vannak, ne legyenek illúzióink: a lakosság többségében nem a nyugati értékekre, hanem az iszlám radikalizmusra van igény, és a felsoroltak mind-mind fontos olajtermelő országok.
Ha ráadásul a fejlett világban sem mindenhol uralkodik a biztonságos béke hangulata (itt különösen hangsúlyos a bármelyik percben újabb dél-szláv háborúval fenyegető Koszovó helyzete), lakkor kijelenthetjük, egyelőre aligha árazódnak ki a geopolitikai kockázatok. Lesz még nyersanyag-sztori.
Háztartási fedezet
A magánbefektetők vélhetően ritkán gondolkodnak úgy, hogy megtakarításaikkal költségeik ellen biztosítsák magukat. Pedig, ha euróért bérelünk lakást, akkor nem butaság részben euróban tartani megtakarításainkat. Hiszen amennyiben az erősödő euró miatt emelkednének lakhatási költségeink, akkor kárpótol bennünket a megtakarításaink extra-nyeresége. Hasonló gondolat megfogalmazható a nyersanyagpiaci befektetésekkel kapcsolatban is. Azaz abban is lehet ráció, ha valaki az energia, a gáz, vagy az olaj drágulására játszik. Ha ugyanis ezek valóban bekövetkeznek, akkor a háztartás növekvő áram, fűtés, vagy éppen benzinkiadásait legalább részben ellensúlyozza a befektetési pozíción elért nyereség.
