Státusszimbólumnak sem lesz utolsó majd néhány négyzetmétert birtokolni Budapest legdrágább épületében, ha az éveken át tartó pereskedés és engedélyezési huzavona után véget ér az egykori rózsadombi SZOT-szálló hányattatása. A hajdani szakszervezeti gyógyüdülő legutóbbi átépítése egy hónappal ezelőtt kezdődött meg, a műszaki átadást 2008 novemberére ígéri a generálkivitelező Kész Kft., és legkésőbb 2009 tavaszára befejeződhet a beruházás. Ekkor vehetik birtokba a mintegy 70 luxuslakást és a hozzájuk tartozó kiszolgáló létesítményeket az új tulajdonosok, akiknek a többsége aligha beszél majd magyarul. A főváros legexkluzívabbnak kikiáltott lakásaira ugyanis eleve külföldiek jelentkezését várják – nem is alaptalanul: a 6,5 ezer eurónál (1,65 millió forintnál) kezdődő négyzetméterárak nem a magyar pénztárcákhoz igazodnak.
VERSENYEZTETÉS. Természetesen a hazai multimilliomosok sincsenek kizárva a potenciális vevőkörből, de jelzésértékű, hogy az Excelsior Budapest Spa elnevezésű projekt első bemutatkozása és az értékesítés kezdete egy londoni luxuslakás-vásáron történt meg néhány héttel ezelőtt. „Komoly érdeklődés mutatkozott, 14 lakás gyakorlatilag már elkelt” – meséli Gyarmati Ágoston, a beruházás szóvivője, egyben a belsőépítészeti munkákért felelős Willbedesign vezetője. A vásárlók között olyan brit befektető is akadt, aki az épület egy teljes szintjét nézte ki magának, és egyből tíz lakást vett meg. Ugyanakkor vannak, akik egyelőre csak jelezni tudták komoly vételi szándékukat, miután a lakások egy részét aukción kínálják majd fel az érdeklődők számára. A legkülönlegesebb egységek szinte biztosan nem kerülik el az árverésen történő megmérettetést, így a legfelső szintre tervezett penthouse-lakásokért, valamint a belváros felé forduló, az épület déli részén elhelyezkedőkért biztosan komoly verseny várható.
A licitre leghamarabb a jövő nyáron kerítenek sort, és – emelendő az ügylet rangját – az sincs kizárva, hogy a Sotheby’st, a Christie’st, vagy valamelyik más neves nemzetközi aukciósházat bízzák majd meg a lebonyolítással, ami mindenképpen újdonságnak számít. Árverések persze már ma is vannak a magyar lakáspiacon, ám azok zömét a kényszer szüli: a fizetésképtelen banki, vagy közüzemi adós ingatlanjain adnak túl ezzel a módszerrel – az adóhatóság végrehajtási osztályának tapasztalatai szerint gyakran a kikiáltási ár alig feléért.
Az Excelsior esetében természetesen nem erre számítanak a beruházók. „Egyedi lakásokhoz egyedi árképzés dukál” – magyarázza az újszerű értékesítési mód szükségességét a szóvivő. Szerinte így lehet elérni azt, hogy az ultraluxust megtestesítő ingatlanok valóban azokhoz kerüljenek, akik igazán erre vágynak. „A luxuspiacon tényleg nincsenek kézzelfogható támpontok” – véli Fenyves Attila, a Hungarinvest.com portál tulajdonosa is. Az évek óta külföldi befektetőkkel dolgozó ingatlantanácsadó szerint ez esetben például teljesen közömbös, hogy milyen négyzetméterárak jellemzőek a Rózsadombon, vagy a legszűkebb környezetet adó utcákban. Nem jó kiindulási alap az Andrássy út vagy a pesti Duna-part sem, még ha a magyar lakáspiac eddigi gyöngyszemeit – akár 1,5 millió forintos négyzetméteráron is – ott válogatták le az ír, a spanyol vagy az izraeli vásárlók.
Az Excelsiort valóban a ma ismert legexkluzívabb lakóberuházásnak tartják a Figyelőnek nyilatkozó ingatlanpiaci szakemberek, persze csak ha az ígéreteknek megfelelően sikerül a kivitelezés. A tervek szintjén mindenesetre nehéz olyan extrát megjelölni, amit ezek az otthonok ne tartalmaznának. Az átlagosan 155 négyzetméteres lakások mindegyike a Dunára néz, a 30-80 négyzetméteres teraszokról nyíló örökpanoráma a Margit hídtól a Citadelláig a Parlamentet és a Várnegyedet is felöleli, a kiszolgáló egységekkel – például a Lukács vizét használó fürdővel, több étteremmel, kávézóval és hatalmas parkkal – együtt pedig inkább emlékeztet egy luxusszállodára, semmint egy mégoly reprezentatív társasházra. Az átlag magyar polgárnak pedig talán jó hír, hogy a közösségi terek legtöbbje nyilvánosan is látogatható lesz.
ÚJ REKORD. A vételár licittel történő felsrófolása ugyanakkor abból a szempontból is logikus lépés, hogy a Pro-Hill Ingatlanfejlesztő és Vagyonkezelő Kft.-nek vissza kell hoznia a hosszú évek huzavonája alatt elvesztett profitját, és a Budapest Világörökség Alapítvánnyal folytatott csatározás során a projektre már eddig ráköltött milliárdokat (Figyelő, 2006/20. szám). Nem véletlen, hogy az árverés lebonyolítását nem sietik el. Pillanatnyilag a potenciális vevők felkutatása zajlik; minél többen érkeznek, annál nagyobb esély van a licitharcra. Az érdeklődőknek az első körben 10 ezer eurót kell letétbe helyezniük a CIB Bankban, és az általuk kínált összeg megjelölésével egy vásárlási szándéknyilatkozatot kell kitölteniük. Ezzel regisztrálják magukat az árverésre, ahol a kikiáltási árat majd az addig megjelölt legmagasabb ár határozza meg. Várhatóan már a licit induló árai is új rekordot állítanak be a hazai lakáspiacon, miután az első ajánlatok is több mint 10 ezer euróra szólnak (vagyis forintban számolva 2,5 millió forintos négyzetméterárnál járunk).
Magyar fülnek mindez legalábbis szokatlan, de például egy angol befektető, aki ezen árak többszörösét is látja a Temze partján, könnyen ráveszi magát egy ilyen árverésre – legalábbis Fenyves Attila szerint. Arról viszont már megoszlanak a vélemények, hogy a négyzetméterenkénti 2-3 millió forintos sávban mennyire számít kifizetődőnek a vásárlás. Salamon Ágoston szerint pusztán a lakások bérbeadásából 10-12 év alatt megtérül a befektetés, de az is igaz, hogy az ezen a piacon mozgó szereplők egy része nem esik kétségbe, ha áron felül vásárol. A limitált kínálat ismeretében valószínűleg később sem okoz majd gondot számukra, hogy ugyancsak horribilis áron továbbadjanak szerzeményükön.
