A Massachusetts Institute of Technology mérnökeinek most valami ilyesmi sikerült: a pilléktől ellesett trükkre alapozva olyan kristályokat szintetizáltak, amelyekből idővel megvalósítható a lepkeszárny vastagságú képernyő.
A pillangók kitinszárnyában lévő pikkelyek valójában úgynevezett fotonikus kristályok. E sajátos szerkezetű anyagok egyfajta fény-félvezetők: hasonlóan viselkednek a fotonokkal szemben, mint a félvezetők az elektronokkal. Így lehetséges, hogy például a fotonikus kristályba érkező egyes fotonok nem képesek terjedni a szerkezetben, hanem tökéletesen visszaverődnek róla. A szerkezettől függően ezért eltérő színek alakulhatnak ki a kristályban, annak ellenére, hogy az azt felépítő anyag maga pigmentmentes és színtelen.
Az amerikai kutatók most gélszerű anyagból állítottak elő ilyen fotonikus kristályokat. Ezeket pedig tetszés szerint „hangolhatják”, azaz az optikai tulajdonságokat igen finoman módosíthatják. A kutatók jelenleg sós vizes oldatban, a sókoncentráció változtatásával érik el a színváltozást, s ez kísérleteik szerint megfordítható és gyakorlatilag végtelenszer megismételhető. A módszert továbbfejlesztve hamarosan a mérni kívánt paraméterek változásait színmódosulással figyelmeztető érzékelőkben, idővel pedig kijelzőkben alkalmaznák az új fotonikus kristályt.
