A hetvenes-nyolcvanas évek szülötteiről szól az Asztalizene. Olyanokról, akik nem éltek 1956-ban, nem kempingeztek a bolgár tengerparton, nem alapítottak gmk-t: a gulyáskommunizmusból nem sok emléket idézhetnek fel. Korunk emberei, mai élettel, mai értékrenddel, mai életszemlélettel. Rolandnak meg Krisztiánnak, sőt Almának és Delfinnek hívják őket. Szarvasgombát esznek meg steaket. Sikeresek, befutottak, jómódúak. Egyszóval: boldogtalanok.
Bagossy László nem először rendez olyan darabot, amely korunk hőseiről rántja le a leplet. A kirúgott menedzserek rehabilitációjáról szóló Top Dogs zajos siker a Kamrában. Az Asztalizene azonban költői nyelven szól igencsak prózai témákról. Megcsalásról, pénzről, átverésről, tüntetésről…
A jól menő vendéglős (Csányi Sándor), a jó nevű orvos (Nagy Ervin), a jól fekvő operaénekesnő (Kovács Patrícia), a sikeres ügyvédnő (Wéber Kata), a „trendy stylist” (Földi Ádám) és a többiek egymást teszik boldogtalanná. Csányi hozza a szokásos flegma-önironikus figurát, Nagy Ervin itt is önsajnáló áldozat típus. Nála csak Schneider Zoltán frusztrált zenekritikusa nyomorultabb. Felületes emberek felületes világa ez, amelyhez érdekes kontrasztot ad a patetikus stílus.
Színészileg nem történik csoda, az előadásban akad némi üresjárat, az Asztalizene mégis megfelelő alkalom némi generációs, önmarcangolós sírva vigadáshoz.
Térey János: Asztalizene › Radnóti Színház, Budapest › Rendező: Bagossy László › Főszereplők: Csányi Sándor, Nagy Ervin, Kovács Patrícia › Következő előadások: november 29., december 4., 6.
