A következő hetekben szakmai, politikai és társadalmi fórumokon, széles körben megvitatjuk e dokumentumot. A vitához, a közös gondolkodáshoz értékes hozzájárulást remélünk a Figyelőben és a Heti Válaszban párhuzamosan indított fórumtól is.
A rendszerváltozás után meghirdetett és követett hármas prioritás kijelölése óta Magyarország helyzetében és nemzetközi környezetében olyan lényeges változások következtek be, amelyek új, külkapcsolataink egészét felölelő stratégia kidolgozását tették szükségessé. Tagjává váltunk a NATO-nak, majd az Európai Uniónak, alapvetően megváltozott helyünk a világban, és jelentősen átalakult a bennünket körülvevő világ is.
A kölcsönös egymásrautaltság, a világot behálózó kapcsolatrendszer, a globalizáció számtalan lehetőséget kínál egy felkészült nemzet számára önmaga megvalósításához. Kezelni kell ugyanakkor mindezek kockázatait, küzdeni a környezetromlás és éghajlatváltozás, a világméretű járványok, a nemzetközi terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek terjedése, az illegális migráció, a nemzetközi bűnözés ellen, felszámolni, vagy legalábbis számottevően enyhíteni a szegénységet, mérsékelni az egyenlőtlenségeket.
Az Európai Unió keretet, eszközt és anyagi támogatást kínál gazdasági és társadalmi modernizációnkhoz, felzárkózásunkhoz, érdekeink hangsúlyos megjelenítéséhez a világban. Alkalmazkodnunk kell ugyanakkor az integráció működési szabályaihoz, el kell sajátítanunk az uniós érdekérvényesítés útjait, éppen azért, hogy élhessünk a tagsággal megnyíló lehetőségekkel. Érdekünk és egyszersmind felelősségünk, hogy tényleges alakítói legyünk az unió működését és jövőjét meghatározó közös döntéseknek. Mindez feltételezi, hogy a magunk számára is egyértelműen tisztázzuk az európai építkezés kívánatos irányait.
A szomszédsági kapcsolatok fejlesztése, a határon túli magyar közösségek identitásőrzése, jogérvényesítése, gazdasági, társadalmi fejlesztése, a kulturális nemzet határokon átívelő egyesítése egymásra épülő és egymást feltételező feladatok. Minél jobbak szomszédsági kapcsolataink, a többség és kisebbség együttműködése, a magyar-magyar viszony, annál sikeresebbek lehetnek a határon túli magyar közösségek, annál szilárdabb lesz biztonságunk, annál jobban érvényesíthetjük gazdasági érdekeinket. Mindebben támogatást – de korántsem csodaszert – jelent a közös európai uniós lét.
A külkapcsolati stratégiához kiindulópontként szolgált az eredeti hármas prioritás, amelyet a változó körülményekhez, nemzetközi feltételekhez kell igazítanunk, leképezve azt, ami új, és azt is, ami állandó a feladatokban. Nyilvánvalóan az utóbbi kategóriához tartozik az együttműködés a szomszédokkal és a határon túli magyarok boldogulásának elősegítése, míg európai uniós és NATO-vonatkozásban ma már az integrálódás elmélyítése, a teljes bekapcsolódás, érdemi hozzájárulás és hatékony érdekérvényesítés van napirenden.
A dokumentum a fenti kérdésekre, kihívásokra igyekszik válasszal szolgálni. Rögzíti a magyar külpolitika alapvető értékeit, sarokpontjait. Támaszkodik a világ, az Európai Unió és közvetlen térségünk trendjeinek, folyamatainak elemzésére. Ezekkel összefüggésben vizsgálja Magyarország érdekeit, érvényesítésük lehetőségeit, meghatározza cselekvésünk súlypontjait, fő területeit.
Külkapcsolatainkban, külpolitikánkban feladatunk végső soron az Országgyűlés által a 2020-ig tartó időszakra meghatározott átfogó fejlesztéspolitikai célok – versenyképesség, igazságosság, biztonság – külső feltételeinek megteremtése, valamint e célok előmozdítása a világban is, elsősorban a számunkra legfontosabb közvetlen térségben – Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában -, de európai partnereinkkel, NATO-szövetségeseinkkel és más hasonló gondolkodású országokkal összefogva a világ más térségeiben is.
Törekvéseinkhez biztos alapot nyújtanak a partnereinkkel és szövetségeseinkkel közösen vallott, az ENSZ, az EBESZ és az Európai Unió dokumentumaiban rögzített értékek, köztük az emberi és kisebbségi jogok számunkra különös jelentőséggel bíró tisztelete, a kulturális, vallási és etnikai sokszínűség védelme.
A külkapcsolati stratégia tervezete teljes terjedelemben megtalálható a tárca honlapján (www.kulugyminiszterium.hu). Remélem, minél többen kapnak kedvet elolvasásához, valamint ahhoz, hogy véleményük kifejtésével gazdagítsák a dokumentum társadalmi vitáját, segítsék a végleges változat elkészítését.
SZOMBATI BÉLA
nagykövet, a stratégia külügyminisztériumi koordinátora
Vízlépcsőügy
A Végjáték egy határ mentén című cikket (Figyelő, 2007/44. szám) illusztráló fényképen látható, Esztergomot Párkánnyal összekötő híd eszembe juttatja a végjáték nélkül maradt dunai vízlépcsőt. A fényképen alig vehető észre, de nagyítóval nézve szembeötlő, hogy a híd pillérei meg vannak emelve. Ez azért van így, mert a háborúban felrobbantott híd újjáépítéséhez a szlovák fél azzal a feltétellel járult csak hozzá, hogy három méterrel megemelik. Holott akkor már a magyar fél visszalépett a nagymarosi építkezéstől, Pozsony – szerintem helyesen – ragaszkodott ehhez. Olvasva és hallva a hazai környezetvédelemmel kapcsolatban tett nyilatkozatokat, felteszem a kérdést: nincs-e lassan ideje annak, immár 17 évvel a rendszerváltozás után (nem rendszerváltás, mert – Antall Józsefet idézve – fehérneműt és pénzt váltanak csak), hogy az annak idején a diktatúra elleni harc ártatlan áldozatává vált vízlépcsőügy ismét napirendre kerüljön?
DEL MEDICO IMRE
Budapest Ünnepnapok
Szeretnék gratulálni ahhoz a kitűnő cikkhez, amelyet Mindenszentek témakörben közöltek (Élő halottkultusz – Figyelő, 2007/44. szám). Örömmel olvastam azt a részt, amely az evangélikus vallás hívőinek szokásait említi. Ehhez fűznék egyetlen apró kiegészítést. Valóban nem tartozik a fő ünnepeink közé a Mindenszentek, de az azt megelőző nap (október 31.) az egyik legfontosabb ünnepnapunk, amit a Reformáció napjaként ünneplünk. Nem csak a lutheránus egyház, hanem a protestáns felekezetek is.
GYŐRI GÁBOR
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
