Azt a képtelenséget, hogy ebben a közigazgatási eljárásban még egy parlamenti bizottság rábólintására is szükség van, a digitális átállásról az idén megalkotott törvényben írták elő. Azok, akik összekalapálták a fenti jogszabályt, büszkék voltak arra, hogy – a KDNP kivételével – sikerült konszenzusra bírniuk a pártokat. Utóbbiak azonban, úgy tűnik, nem a lényeget tekintve értettek egyet, hanem csak abban, hogy – az eseti bizottság összetételéből adódóan – mind az MSZP-nek, mind a Fidesznek lehetőséget kell kapnia arra: egyedül is képes legyen megtorpedózni a tender lebonyolítását. Ez történt most, csak éppen a nagy titkolódzás miatt nem tudhatjuk, melyik párt vétózott, esetleg mindkettő ludas-e a dologban.
Az NHH mint szakhatóság megtette, amit tehetett: elkészítette a maga javaslatát a pályázati kiírásra, és kikérte a szakma véleményét. A politika azonban közbeszólt, a folyamat leállt, s nem tudni, mikor indulhat újra. A vétót emelők valószínűleg nem gondoltak arra, hogy ezzel a két nagy kereskedelmi tévé malmára hajtják a vizet, utóbbiak ugyanis abban érdekeltek, hogy a földi digitális televíziózás minél később induljon el, vagyis minél később jöjjenek az új versenytársak. Jól jártak a digitalizálást halogató kábelszolgáltatók is: a földi konkurencia késlekedése miatt most megint egy kicsivel csúsztathatják azt a költséges beruházást, amely megnyirbálja majd a profitjukat. Veszítenek viszont a földi digitális hálózat potenciális üzemeltetői; lehet, hogy mire kiírják a tendert, a nagy iramban terjeszkedő műholdas szolgáltatók elhódítják azokat a nézőket, akiket még egyáltalán érdemes elhódítani. Az uniós kötelezettség miatt végül mégiscsak belépő digitális multiplexnek meg már szinte nem is lesznek használói.
