Még ötletszinten sincs napirenden, hogy a diákok nagyságrendileg több pénzt fizessenek tanulmányaikért, s utólag törlesszék képzésük „árát”, mint ahogyan az egyetemek, főiskolák magánosításáról sincs szó – súgta meg a szocialista irányítású szaktárca egyik névtelenséget kérő illetékese a Figyelőnek arra a kérdésre, változhatnak-e 2008 őszéig a tandíjszabályok. A felvetést az indokolja, hogy más-más indíttatásból, de a koalíciós partner SZDSZ és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) egyaránt eltörölné a fejlesztési részhozzájárulás (fer) intézményét, magyarán megszüntetné a tandíjat.
ELUTASÍTÁS. Az SZDSZ szakértői szerint már most látható, hogy a fer nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ezért helyébe az Ausztráliában két évtizede működő, s igazságosabbnak vélt rendszert importálnák, amelynek lényege, hogy a hallgatóknak a diákévek alatt csak kicsit kell a zsebükbe nyúlniuk, a diploma megszerzését és a munkába állást követően viszont utólag meg kell téríteniük a taníttatásuk teljes költségét. Információnk szerint az intézményvezetők nem pártolnák a fer eltörlését. Ez tulajdonképpen érthető, hiszen a hallgatói befizetéseknek 2008-ban csak a felét kell ösztöndíjra fordítani, a fennmaradó rész egyéb célokra is felhasználható. Szakértői becslések szerint éves szinten 17-18 milliárd forint folyhat be ilyen címen, amelyből akár 8-9 milliárd is juthat oktatói béremelésre, renoválásra, eszközbeszerzésre, K+F célokra. Csakhogy a liberálisok érvelése szerint ez az összeg mérhetetlenül kevés. „Az EU oktatási miniszterei azt tűzték ki, hogy 10-12 éven belül a GDP 2 százalékát kell minden tagállamban a felsőoktatásra fordítani; az uniós átlag ma 1,5 százalék, míg nálunk alig 1 százalékot tesz ki ez a ráta” – emlékeztet Magyar Bálint fejlesztéspolitikai államtitkár. A volt SZDSZ-es oktatási miniszter szerint valahonnan elő kell teremteni a másik 1 százalékot, különben Magyarország provincializálódik, lemarad a nemzetközi felsőoktatási versenyben. Ennek megakadályozását szolgálná a párt azon javaslata, hogy a jelenlegi térítéseket váltsa fel az utólagos hozzájárulás.
Kérdés, mi történne azokkal a diplomásokkal, akik a végzés után külföldön helyezkednek el; az orvostanhallgatóknak például a 80 százaléka tervezi, hogy diplomával a zsebében külföldön próbál majd szerencsét. Magyar Bálint úgy véli, ez nem lehet akadály. Egyrészt a szóban forgó diplomások nyilván nem egy életre „emigrálnának”, csakhogy ne kelljen utólag törleszteniük, másrészt elképzelhető uniós szintű rendezés is. Az utólagos fizetés szerinte növelné az esélyegyenlőséget, hosszabb távon pedig a szektort is nagyobb pluszforráshoz juttatná. Szakértői kalkulációk szerint másfél évtized múltán évi 50-100 milliárd forint folyhatna be az intézményekhez utólagos törlesztésként, míg a fer révén legfeljebb 30 milliárdra lenne esély.
A HÖOK elnöke, Miskolczi Norbert első hallásra „meredeknek” nevezte Magyar Bálint ötletét. Úgy látja ugyanis, hogy a hazai jövedelmi viszonyok még évtizedekig az európai átlagkereset mögött kullognak majd, így a jövendő diplomásoknak elviselhetetlen terhet jelentene, hogy utólag térítsék meg képzésük több milliós költségét. „Nyílt titok, hogy sokaknak még a kedvező kamatú diákhitel visszafizetése is gondot okoz, ezért képtelen ötletnek tartom, hogy a jelenleginél is nagyobb terhet testáljanak a hallgatókra” – fogalmazott Miskolczi. A fejlesztési részhozzájáruláshoz viszont ők is hozzányúlnának. A HÖOK úgy tartja, a fer egyfajta adó, amely tanulmányi eredménytől függetlenül mindenkit sújt. E helyett azt tartanák jónak, hogy csak azoknak kelljen fizetniük, akik nem teljesítik a szükséges kreditet.
A liberálisok ötletéért a Hiller István vezette oktatási tárcánál sem lelkesednek – bár, mint egyik informátorunk fogalmazott, a politika bármit felülírhat -, ugyanakkor a minisztérium a HÖOK kezdeményezését is elutasítja, egyetértésben az Országos Rektori Konferenciával. Egyfelől félő, a diákok eleve kevesebb kreditet vennének fel, hogy ne kelljen fizetniük, másfelől megcsappanna az intézmények költségvetése. Ezzel együtt is október végén december közepéig tartó szakértői egyeztetések kezdődtek, s bár a szaktárca továbbra sem támogatja a HÖOK koncepcióját, elküldte azt öt egyetemre, hogy számítsák ki, milyen bevétellel számolhatnának a hallgatói modell bevezetése esetén. Amúgy a szaktárca most leginkább azzal van elfoglalva, hogy kiköszörülje azt a csorbát, amelyet a felsőoktatási törvény egyik, a tandíjszámításra vonatkozó passzusa okozott. A minisztérium ugyanis azzal „kampányolt” a törvény elfogadása mellett, hogy az növeli az esélyegyenlőséget, s teljesítményre ösztönöz, mivel a legjobban tanuló diákok 15 százaléka tandíjmentességet kaphat. Ehhez képest csak minden huszadik intézményben biztosítottak volna mentességet a legkiválóbbaknak. (A feltételes módot az indokolja, hogy fizetni csak 2008 őszétől kell majd: bachelor szakon 105 ezret, master szakon 150 ezret évente.) Erről azonban nem az egyetemek és főiskolák tehettek, ugyanis a törvény úgy rendelkezett, hogy a kedvezményt kapó hallgatók miatt kieső bevételt is elő kell teremteniük. Két út állt nyitva előttük: emelni a többi hallgató tandíját, vagy más területektől „lecsípni” annyit, amennyi fedezi a tandíjmentesek kedvezményét. Az intézmények 95 százaléka végül arra jutott, hogy nem emeli a fert, de nem is biztosít tandíjmentességet. Ezt a helyzetet orvosolta a minisztérium azzal, hogy a 2008-as költségvetési javaslatba illesztett egy olyan passzust, miszerint a 15 százalékos mentesség miatt kieső bevételt az egyetemeknek, főiskoláknak nem kell pótolniuk. „A módosítás garantálja, hogy a tandíjmentesség ne csak ígéret maradjon, hanem mindenütt teljesüljön” – nyilatkozta a Figyelőnek Manherz Károly szakállamtitkár.
ÖNÁLLÓSÍTÁS. Egy másik fronton is tart az egyeztetés a felsőoktatás átalakítását illetően. Az SZDSZ ugyanis azt szorgalmazza, hogy az intézmények kapjanak a jelenleginél nagyobb gazdálkodási önállóságot, s önkéntesen, a szenátus döntése alapján alakulhassanak non-profit gazdasági társaságokká. Magyar Bálint érvelése szerint a pótlólagos tőke nem érkezhet máshonnan, mint a magánszférából, azaz egyfelől a hazai és külföldi hallgatóktól, másfelől a campusokkal együttműködő, K+F-ben vagy más gazdasági együttműködésben érdekelt vállalkozásoktól. Úgy értesültünk, az Államreform Bizottság műhelyei – és személy szerint Draskovics Tibor, az államreformért és a központi igazgatás összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter – azt indítványozták, hogy a parlament mielőbb fogadja el az egészségügyi intézményekre, kórházakra, valamint az egyetemekre és főiskolákra vonatkozó, nagyobb gazdálkodási önállóságot biztosító törvényjavaslatot, ám az ügy a koalíciós egyeztetés során elakadt.
