Ennek jegyében sebtében fel is függesztették a gazdasági tárca ügyeletesét, aki – állítólag! – kérés és felhatalmazás nélkül próbált eljárni a rendőrségnél a szabálysértésen rajtakapott államtitkára ügyében. Csak hát míg Garamhegyi Ábel szerint betelefonáló munkatársa – aki amúgy honvédségi ezredes – csupán érdeklődött, az ügyészséghez került hanganyag tanúsága alapján „el is akarta intézni” a gyorshajtás törlését a nyilvántartásból.
Talán az államtitkár valóban úgy tudta, hogy csak annyi történt, amennyit ő a nyilvánosság elé tárt. Talán Veres János pénzügyminiszter sem tudott a résztulajdonában lévő és általa ügyvezetett cég áfacsalásairól a kilencvenes években. Ám, ahogy egyre többször idézik: a politikában nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. S ha valamit nehezebb megmagyarázni, mint állítani, akkor a látszat feltétlenül veszélybe kerül.
Amennyiben pedig a kormányfő nem tudja – vagy nem akarja – levonni a megfelelő következtetéseket ezekből a történetekből, nem használja fel példa statuálására a megkérdőjelezhető eseteket, akkor maga erősíti meg, hogy hatalmi pozíciója megrendült. A 48 ponttal meg a „tisztasági csomaggal” a közélet erkölcsi jobbításáért indított kampánya még azelőtt kifullad, mielőtt felpöröghetett volna.
Árulkodó az is, hogy a társadalom egészét felforgató, új egészségbiztosítási modellt könnyebb volt keresztülverni a szocialista frakción, mint a képviselői összeférhetetlenséget. Tavaly a honatyák még csendben szabotálták el, amikor a miniszterelnök a különböző térítéseik és elszámolásaik megszüntetésével és megszigorításával akarta felvezetni a lakosságot sújtó megszorító csomagját. Most az MSZP-s polgármesterek már nyíltan fellázadtak. Egyikük a kormányfőnek a saját, „legstabilabb emberei” elleni támadásaként értékelte, hogy a – nem is egészen közeli – jövőben választani kellene a helyi vezetői és országos politikusi funkció (és juttatásaik) között.
Amúgy nincs új a nap alatt. „Életünket és vérünket” – kiáltották a magyar nemesek Mária Teréziának. De a búzájukat nem adták.
