Rose McGowan egy korábbi látványos akcióban veszítette el a fél lábát, a combcsonkba először a barátja egy asztallábat döfött, majd miután egy másik őrült hajszában az is eltört, jött a páratlan ötlet.
Mint tudjuk, fél lábbal csak Tarzant nem lehet játszani, minden mást igen. A munkamániás Robert Rodriguez már sok hülyeséget – szinte csak azt – talált ki karrierje során, de ennyire pimasz még sose volt; az Alkonyattól pirkadatig kakaós-kalácsos babazsúr ehhez képest. Az egész világot elpusztító szuperanyagért, a minden hatalmat hozó cucc birtoklásáért folyó harcban bármi megengedett, senki nem lehet finnyás. Rodriguez sem az, és a Grindhouse-nak pontosan ez – a gátlástalanság – a lényege. A Terrorbolygó nem a nyári Tarantino-féle Halálbiztos folytatása, és az benne a legjobb, hogy egyáltalán nem olyan. Tarantino túlkombinálta, belassította, felülstilizálta a történetet, ezért a Halálbiztos nem volt elég mocskos, felháborító és közönséges. Rodriguez filmjében minden van, ami a nagy közös filmszemétből előbányászható: testek szétfröccsöntése, zombiként tántorgó gusztustalan emberek, mindenkinél betegebb diktátor (Bruce Willis). Ha valaki be akarná mutatni egy egyetem hallgatóinak a Grindhouse-filmek lényegét, ne mondjon semmit – vetítsen. A nézők még a legnaturálisabb jelenetek láttán is dőlni fognak a kacagástól. Arra az alkalomra pedig érdemes mentőket, valamint ápolókat készenlétben tartani, amikor levetítik a „következő“ Grindhouse-film előzetesét, amely arról szól, hogyan tenyésztették ki a nácik azokat a farkasasszonyokat, akik megszülik az SS vérszipolyait.
Ha valaki be akarja mutatni a tipikus kelet-európai gengszterfilmet, szintén vetítsen, de a demonstráció hatékonyságában itt már nem lehet annyira biztos. A kelet-európai gengszterfilmekből a való világban megtalálható komponensek közül valami mindig hiányzik: a történet, a szereplők vagy az atmoszféra, a legtöbbször pedig valamennyi elem. Novák Erik Zuhanórepülésének persze van sztorija (a szuperpempő itt a kábítószer, a tét az utolsó meló, ami után dobbantani lehet), vannak kedvelhető és ellenszenves szereplői (Nagy Zsolt, Gryllus Dorka, Törköly Levente, és főleg Baranyai Vera, tessék választani), azon a ponton gyorsul be, ahol már majdnem leáll, és ha nem is művészien brutális, itt-ott kétségkívül kemény. Fura módon a Zuhanórepülés nézése közben az embernek nem hiányérzete van, hanem telítettségi, mert mindenből (szex, drog, poén, színészi játék) túl sok van benne. Mintha az alvilág valamennyi problémája és figurája a Zuhanórepülés kedvéért gyűlt volna össze, és egyetlen este alatt – akár a Kék fényben – a megoldás is megszületett.
Zuhanórepülés Magyar film › Rendező: Novák Erik › Főszereplők: Nagy Zsolt, Gryllus Dorka, Törköly Levente › 95 perc
Grindhouse: Terrorbolygó Amerikai film › Rendező: Robert Rodriguez › Főszereplők: Rose McGowan, Freddy Rodriguez › 100 perc
