Az amerikai Johns Hopkins University és a németországi Universitätsklinikum Bonn orvosainak új kezelésével azonban talán csökkenthető e ráta.
A tudósok a depresszió egyik jellegzetes tünetéből indultak ki: abból, hogy a betegek általában nem találnak örömet a korábban kedvelt és szívesen végzett tevékenységekben. Ennek orvoslására szerkesztették rendszerüket, amely egy, a mellkasba ültethető tenyérnyi méretű stimuláló központi egységből és az abból kivezető elektródákból áll. Ez utóbbiak az agykéreg azon központjaiba futnak, amelyekben az öröm és a gyönyör érzetei kialakulnak. A beteg maga kapcsolja be a stimulátort akkor, amikor kedve tartja; így az örömért felelős régiók ingerlésével – a feltételes reflexek kialakulásához hasonlóan – újra megtanulja élvezni egykori passzióit. Az önkénteseken végzett kísérletek eddigi eredményei alapján megállapítható: a módszer annyiban nem működik, hogy a páciensek nemigen számoltak be kedélyállapotuk javulásáról. Jó hír viszont, hogy a stimuláció hatására mégis egyre gyakrabban foglalkoztak olyasmivel, amit korábban szerettek – például újra tekézni, sétálni kezdtek, vagy kedvenc zenéiket hallgatták.
