A mintegy 800 éve kiadott dokumentumot, amely biztosította az angol egyházi és világi főurak jogait és kiváltságait, évszázadokon át az angol alkotmány alaptörvényének tekintettek – írja a múlt-kor.hu. A különböző érdekcsoportok egyre nagyobb engedményeket csikartak ki a szorult helyzetbe került földnélküli Jánostól, majd egy lázadást követően a bárók fellázadtak, és az uralkodót a Magna Charta Libertatum, a Nagy Szabadságlevél kiadására kényszerítették.
Aranybulla és Magna Charta
János korábban már többször tett ígéretet a főuraknak, hogy tiszteletben tartja jogaikat, ezt rögzítette írott formában is az oklevél. Az oklevél többek között szavatolja az egyházi rend, a nemesség, a bérlők és a városok jogait és kiváltságait. Szabályozza a kereskedelmet, a vám- és pénzügyeket, a jog és az igazságszolgáltatás reformját. Nevezetes záró rendelkezése szerint egy 25 báróból álló bizottság a királyt erőszakkal is rászoríthatja a Magna Charta betartására.
A Magna Charta időben és tartalomban is közel áll a magyar Aranybullához, amelyet hét évvel később, 1222-ben adott ki II. András király – írja a Múlt-kor. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az Aranybulla az angol anyag átvétele: ez egyértelműen nem bizonyítható, a mai vélemények szerint a két szöveg hasonlósága inkább a társadalmi viszonyok és mozgások hasonlóságából ered.
Milliárdokat várnak érte
Mindkettő bevezetése a régi királyok által adományozott „szabadságok” megerősítéséről szól, és mindkettő végén található, bár nem egyforma terjedelmű ellenállási záradék, amelyet a későbbiekben sokszor idéztek. A Magna Chartát János fia, III. Henrik négy alkalommal erősítette meg, majd ugyanígy tett 1297-ben I. Edward.
Ezt, az I. Edward pecsétjével ellátott példányt árverezi el decemberben a Sotheby’s aukciós ház. A leütési árát szakértők 20-30 millió dollárra (3543-5314 millió forintra) becsülik. A dokumentum eredeti – 1215-ös – példányát ma a British Múzeumban őrzik.
