– Az aszály miatt csillagászati összegekért kínálják ma a kukoricát, amelynek ára még sosem volt 200 euró, azaz 52 ezer forint tonnánként. Annyira kevés van, hogy választani kell: állattenyésztés vagy bioetanol?
– Ne csak az idei évet nézze, 70 esztendeje nem volt ekkora fagy és aszály együtt, reméljük, a következő 70 évben sem lesz! Tavaly azonban nagyon sok, 16 millió tonnányi gabonát sikerült betakarítani. A termésnek csak a fele a belső szükséglet. Ha exportálnak is 3-4 millió tonnát, akkor is bőven marad az állatoknak és a bioüzemanyag-gyártóknak is. De azt amúgy sem én mondom meg, hogy mire használják. Egy komolyabb etanolüzem 25 milliárd forint, amihez legfeljebb ha 1 milliárd forint támogatást kaphatnak. Nem ezen múlik tehát.
– De mi lesz a nagy céljával, hogyan áll helyre a növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlya, ha egyre rosszabbul megy az állattartóknak?
– Amikor a miniszterelnök két éve kinevezett, azt vállaltam, hogy rendet teszek az ágazatban, először is az uniós támogatások gyorsabb kifizetésében. Ez megtörtént, és annyi rossz év után tavaly már a mezőgazdasági vállalkozások összesen 140 milliárd forint adózás előtti eredményt értek el, melyből a magánvállalkozások profitja 70 milliárdra rúg. Az összesített árbevétel 6 százalékkal, a tőkearányos nyereség 8 százalékkal nőtt. Az ágazati eredmény háromnegyedét a növénytermesztő, egynegyedét az állattenyésztő vállalkozások érték el. Az EU közvetlenül nem támogatja az állattenyésztést, ezért az állattartók költségeit akarom csökkenteni, hogy javítsak a helyzetükön. Az Európai Bizottsággal el akarom fogadtatni, hogy támogatással csökkenthessük az állatorvosi költségeket, az elhullott állatok megsemmisítési díját, illetve a kapcsolódó környezetvédelmi kiadásokat, továbbá aki előre megveszi az éves takarmány legalább felét, az kamattámogatás mellett 5 éves hitelt kaphasson hozzá.
– Nemrég azt nyilatkozta, hogy az élelmiszer öt éven belül ugyanolyan stratégia cikk lesz, mint a gáz vagy az olaj. Nem lesz belőle elég?
– Rohamosan nő a világpiacon a kereslet, amivel a termelés nem tud lépést tartani. Különösen az EU-ban nem, amely csökkenti a termelését, mondván: a WTO-megállapodás miatt be kell engednie az élelmiszert a harmadik világból és az Egyesült Államokból, Ausztráliából is. Szerintem az unió túl kényelmesen áll ehhez a kérdéshez. A guargumi-ügy megmutatta, hogy fel fog értékelődni a vásárló szemében a „hazai”, mert biztonságos, jó minőségű. Én ezért vállaltam, hogy növelem a mezőgazdaság termelését.
– Sok fideszes gazda szeretné, ha egy kormányváltás után is miniszter maradna. Egyik interjújában nyilatkozta is, hogy nemcsak Gyurcsánynak, hanem akár a Fidesznek is lenne agrárminisztere, ha hagyják dolgozni. Ma is így látja?
– Amit Gyurcsány Ferencnek vállaltam, azt a következő választásokig teljesítem. Szerintem az ágazat tavalyi eredménye azt mutatja, hogy jó úton járok. A most elindított 7 éves uniós ciklusban 1200 milliárd forint támogatás érkezik a mezőgazdaságba; elértük, hogy ennek 48 százaléka a műszaki fejlesztést szolgálja, és akkor már 3. évében lesz a megvalósítás. A választáskor 64 éves leszek, ebből 5 éve miniszter. Azt hiszem, addigra megérdemlem, hogy nyugdíjba menjek, visszavonuljak, legfeljebb a fiamnak és a vejemnek segítsek szakértőként az agrárvállalkozásukban. Most születik a negyedik unokám, be kell pótolni azt a sok időt, amit nem töltöttem a családdal.
– Ha már szóba hozta a család vállalkozásait, Font Sándor szerint aktív szerepet vállalt abban, hogy a Bóly Rt.-t privatizálják. A szakmában úgy tudják, hogy Ön vette meg az IKR-től a cég Bóly Rt.-ben lévő 11 százalékos részvénycsomagját és adta el Csányi Sándornak. Ebből a pénzből vette meg később a Szigethúst. Igaz ez?
– Ez úgy igaz, mint a viccben a jereváni rádió hírei, miszerint „Moszkvában Mercedest osztogatnak”. Font Sándor nem agrárszakember, hanem Fidesz-politikus. Szóval, annak idején a szabadszentkirályi Béke Termelőszövetkezetből alakult részvénytársaság, aminek én voltam az elnök-vezérigazgatója, 14 gazdasággal együtt létrehozott egy konzorciumot. Ennek az volt a célja, hogy tulajdonrészt vásároljon a bolyi gazdaságban. Pályáztunk, de együtt is csak 35 százalékot tudtunk megvenni. A részvények többségét a dolgozók és a menedzsment közösen szerezték meg, de megjelent egy pénzügyi befektető is, aki 25 százalékot vásárolt. Később derült ki, hogy Csányi Sándor áll mögötte, aki azután folyamatosan és olyan áron vásárolta fel a többi tulajdonostól a részvényeket, amennyit a mi konzorciumunk nem tudott megadni. Így tanácsosabb volt a megmaradt részvényeket is neki eladni; ahogy mondani szokás, „az erősebb kutya vitte el a csontot”. Szóval nem társak, hanem ellenérdekeltek voltunk a bolyi privatizációban.
– De azért jóban vannak Csányival?
– Nem járunk össze, de becsülöm benne, hogy olyan sok pénzt fektetett be az agrárvállalkozásaiba. Türelmes, pedig egyelőre az agrárcégei nem sokat „adtak vissza”. Ő pedig, azt hiszem, elismeri bennem, hogy próbálok tenni az ágazatért. De ha arra gondol, közös vállalkozásunk sosem volt. Én nem is vagyok – azaz voltam – az ő „súlycsoportjában”, nem volt akkora vállalkozásom, mint neki.
– Nem volt?
– Miniszteri kinevezésemkor jogszerűen kiszálltam a vállalkozásomból, a szabadszentkirályi részvénytársaságból, amelyet a fiam visz tovább mint elnök-vezérigazgató. A Szigetvári Állami Gazdaságból lett Szigethús Zrt.-ben a vejem résztulajdonos.
– Azért van még „adóssága” a nagygazdák felé. Az egyik csoport a cégeknek földvásárlási jogot, a másik a földhasználót maximálisan védő bérleti szabályokat akar még 2011-ig, az EU moratórium lejártáig, de állítólag a családi gazdálkodóknak megígérte, hogy jogi személy nem vásárolhat földet, amíg Ön a miniszter. Mi a terve?
– Két érdeket kell egyeztetni. A jogi személyiségű hazai vállalkozásoknak föld kell, hogy hosszú távon biztonságban gazdálkodhassanak, a családi gazdaságok viszont azt akarják, hogy magánszemélyként ők szerezhessék meg a földet. Azt a javaslatot dolgozzuk ki, hogy a jogi személyiségű vállalkozásokban a tulajdonosok és a dolgozók is 300-300 hektárt vehessenek, amennyit jelenleg is lehet, és akár 30-50 évre bérbe adhassák azt a cégnek. Persze ahhoz, hogy ebből legyen valami, meg kell egyeznie az érintetteknek. Ha meg tudnak állapodni, villámgyorsan megszülethet a törvénymódosítás, de ha nem, akkor be sem adom, úgyis fölösleges. Én ugyan megpróbálom további 3-4 évvel meghosszabbítani a külföldiek földvásárlását tiltó átmeneti mentességünket az EU-nál, de kevés az esély, hogy sikerül.
– Pedig a lobbik leszerelésében és összebékítésében nagymesternek számít. Mi a trükkje?
– Furán hangzik, de az, hogy miniszterként nem foglalkozom a politikával, csak a szakmára koncentrálok. A szakma érdekében a bal- és a jobboldali gazdákkal ugyanúgy megtalálom a hangot, hiszen én is gazdálkodtam. Tudom, hogy miről van szó. Megmondtam az aszálykár miatti tárgyalásokon is, „egyezzetek meg, aztán meglátom, én mit tehetnék hozzá”. Ezt az emberek értékelik.