Luxemburgra veti majd vigyázó szemeit szeptember 17-én az informatikai iparág, ahol az Európai Bíróság első fokon ítéletet hirdet „a titánok harcában”, a hosszú évek óta húzódó Európai Bizottság kontra Microsoft ügyben. Az amerikai óriásvállalat 2004 tavaszán kért jogorvoslatot a brüsszeli versenyhatóság döntése ellen, amely piaci erőfölénnyel való visszaélés miatt rekordösszegű, 497 millió euró (mintegy 127 milliárd forint) büntetést szabott ki a Bill Gates alapította cégre.
A társaság elleni első vizsgálatok még 1993-ban kezdődtek a Novell nyomására, amely a Microsoft licencpolitikáját kifogásolta, ám azóta rengeteg szálon futó üggyé terebélyesedett a versenyjogi „hadjárat”. Az Egyesült Államokban 1998-ban, a washingtoni igazságügyi tárca és húsz szövetségi állam részvételével kezdődött az a per (Böngészőharc – Figyelő, 1998/21. szám), amelyben még a Microsoft feldarabolásának lehetősége is felmerült. Három éve a cég mintegy 5 milliárd dollárt fizetett a tengerentúlon peren kívüli egyezségekre (Békeprogram – Figyelő, 2004/24. szám), de nem minden érintettel jött létre megegyezés, így Amerikában a mai napig sem zárult le minden vitás ügy.
Tiltakozó egy Microsoft-rendezvényen. A forráskód hozzáférhetősége a tét.
A pereskedés kissé más formában ugyan, de „átkelt” az óceánon is. Az Európai Bizottság 1998-ban a Sun Microsystems panaszára indított antitröszt-eljárást a Microsoft ellen. Mario Monti akkori versenyjogi biztos szerint a Microsoft a Windows révén a személyi számítógépeken futtatott operációs rendszerek piacának 95 százalékát ellenőrzi, s úgymond más területekre is megpróbálja átmenteni ezt az erőfölényt. Brüsszel az első ügyben azt kifogásolta, hogy a szerveralkalmazásokat (például e-mail- és printerkiszolgálókat) fejlesztő vállalatok a szellemi jogvédelem miatt nincsenek pontosan tisztában a titkos forráskódú Windows működésével, azaz a program leírásához nem férnek hozzá. Ezért a versenytársak csak olyan alkalmazásokat tudnak piacra dobni, amelyek nem képesek százszázalékosan együttműködni a Windows dominálta környezetben. Az Európai Bizottság ezért arra kötelezte a Microsoftot, hogy osszon meg belső fejlesztési információkat a versenytársakkal. Erre, a szoftvergyártó csak részben volt hajlandó, mondván: rengeteg pénzt öl fejlesztésbe. Az amerikai vállalat szerint Brüsszelnek nem áll jogában, hogy a szoftverkód átadására kötelezze a céget. Brüsszelben azt is nehezményezték, hogy a hang- és videoanyagok lejátszására szolgáló Media Player alkalmazásával a monopolhelyzetben lévő mamutcég – az árukapcsolás klasszikus módszerével – megpróbálta ráerőltetni magát más piacokra is. Ezért arra kötelezte a Microsoftot, hogy kétfajta Windowst forgalmazzon: egyet Media Playerrel, egyet pedig nélküle.
A Microsoft illetékesei szerint az elmúlt kilenc évben nagyot változott az informatikai világ, azóta számos más cég (például több Linux disztribútor és az Apple is) piacra dobott ilyen termékeket.
A Microsoft, ha csak vonakodva is, de eleget tett a Bizottság követeléseinek: kifizette a büntetést, 12 ezer oldalnyi dokumentációt tett le az asztalra (amit Brüsszel nem talált elégségesnek) és piacra dobta a Windows Media Player nélküli verzióját. A társaságnál most mindenekelőtt azt várják az elsőfokú bíróság döntésétől, hogy egyértelmű helyzetet teremt, s világossá teszi: a cégnek új termékei kifejlesztése során milyen elveket kell követnie a jövőben. Nagy kérdés azonban, hogy a hónapról hónapra változó informatikai iparágban az évtizedekig húzódó perek segítik-e a verseny erősödését.
