A hétfőn elfogadott vagyontörvény szerint eladható a Szerencsejáték Zrt., bár nem teljesen biztos, hogy a kormány ezt meg is teszi. A közvélemény zöme mindenesetre ellenezné ezt, azzal a felkiáltással, hogy miért kellene elkótyavetyélni egy nyereséges céget. Ez önmagában akár igaz is lehetne, de a Szerencsejáték Zrt. esetében ennél sokkal árnyaltabb a kép.
Más „normál” termelő vagy szolgáltató céggel szemben a Szerencsejáték Zrt. speciális adót, nevezetesen a játékadót fizeti be a költségvetésnek, ami a bevételek 20-25 százalékának felel meg nagyjából – mondta a FigyelőNet érdeklődésére Somorai László, a társaság kommunikációs igazgatója.
A költségvetés egyik legnagyobb befizetője
Tavaly egyébként a Szerencsejáték Zrt. 141 milliárd forintos bevételt könyvelhetett el – derül ki 2006-os üzleti jelentésükből. Nyereményekre összességében 61 milliárd forintot fizettek ki a fogadóknak. A helyesen tippelőkön kívül a legnagyobb nyertes az állam volt, hiszen – játékoskedvünknek köszönhetően – 57 milliárd 200 millió forintot kasszírozott az állami költségvetés.
Ebből a forgalomhoz kapcsolható adók (játékadó, nyeremények személyi jövedelem adója, iparűzési adó, hatósági engedélyezési díjak) 47,5 milliárd forintot tettek ki, ami akkor is befolyt volna, ha történetesen magánkézben lenne a társaság. Egyéb adók, járulékok gyanánt 8,5 milliárd forinttal gyarapították a költségvetést, míg a társasági adó és az osztalék 1,2 milliárdot tettek ki.
Akár több bevételhez is juthatna az állam
A tevékenységhez kapcsolódó speciális adószabályozás miatt nem csökkennének érzékelhetően az állam bevételei, ha magánkézbe kerülne a Szerencsejáték Zrt. – ezt már Voszka Éva, a Pénzügykutató Zrt. munkatársa mondta lapunknak. Ez azért van így, mert a társaság befizetései túlnyomórészt forgalmi, s csak elenyésző részben eredmény típusúak.
Ebből a szempontból tehát majdnem semlegesnek tekinthető, hogy a cég állami vagy magántulajdonban van-e. Abból a szempontból viszont nem mindegy, hogy egy magántulajdonos eredményesebb lehet a forgalom növelésében, amivel viszont az állam még több bevételre tehet szert az előzőekben vázoltak miatt.
Voszka Éva mindemellett kiemelte, korántsem biztos abban, hogy a kormány a társaság eladására készülne. Abból, hogy a hétfőn elfogadott vagyontörvényben a Szerencsejáték Zrt. nem szerepel a tartósan állami tulajdonban tartandó cégek között, nem következik automatikusan, hogy értékesítik – érvelt a kutató. Egyrészt egy ilyen tranzakció alapos, időben hosszabb előkészítést igényel, s pluszban a törvény azt is rögzíti, hogy a szabályozást évente felül kell vizsgálni.
Vegyes európai kép
Az Európai Unióban a sokszínűség jellemzi a klasszikus értelemben vett szerencsejáték piacot, mivel a kaszinók, játékgépek hozzánk hasonlóan magánkézben vannak – adott helyzetképet Somorai László. A fogadójátékok Ausztrában állami és részben magántulajdonúak, de például Nagy Britanniában a Camelot teljesen magánkézben van, s ugyanez a helyzet Spanyolországban is. Ugyanakkor Svédország ragaszkodik az állami tulajdonláshoz.
Egyelőre az is bizonytalan, hogy az unió mennyire szándékozik liberalizálni a piacot, hogy határokon átnyúlóan is lehessen fogadásokat szervezni. Jelenleg ez tilos, s Somorai László szerint ez így is marad.
Más információk szerint viszont lazítanák a piacot. Ha ez így van – érvelt Voszka Éva –, akkor minél hamarabb érdemes eladni a társaságot, hiszen esetleges konkurencia megjelenésével, a piaci részesedés szűkülésével a Szerencsejáték Zrt. ára is kevesebb lesz.
