Gazdaság

Leépítőipar

Ezres nagyságrendű elbocsátási hullám kezdődött a magyarországi út- és mélyépítő cégeknél. A kisebb vállalatokat csőd fenyegeti.

Úthengerrel nem lehet házakat építeni – teszi világossá Baksai Ervin, a Magyar Mély- és Útépítők Társaságának (Mamút) ügyvezető titkára, miért kilátástalan annak a több száz kisvállalkozásnak a helyzete, amelyek az elmúlt években mindenüket az útépítésre tették fel. Miután kifulladni látszik a sztrádaprogram, az uniós forrásra alapozott felújítások, fejlesztések pedig késnek, az útépítő társaságoknál úgy számolnak, hogy egy év alatt a tizedére zsugorodott a piac. Ennek következtében a Figyelő által megkérdezett cégvezetők egy komolyabb csődhullám kibontakozására, és ágazati szinten több ezer fős létszámleépítésre számítanak. Már az első félévben 600-700 ember utcára került, és még nincs vége. Az alvállalkozói hálózatok legvégén álló „lapátos cégek” tömege maradt munka, bevétel nélkül. Számukra egyelőre nem látszik megoldás.


Leépítőipar 1

Útépítés Magyarországon. Aki tudja, Romániában folytatja.

BEVÁLLALJÁK. Ahogyan a sztrádaprogram felfutásakor, most a recesszióban is a nagy cégek vannak valamelyest jobb helyzetben. Megtehetik, hogy egy-két évig nullszaldós, vagy akár kisebb veszteséggel járó munkákat is bevállaljanak, hogy kapacitásaikat meg tudják tartani. Ezt mutatják például a Vegyépszer Zrt. tavalyi számai. A társaság árbevétele megugrott ugyan, de nyeresége számottevően csökkent. „A fix költségek finanszírozása érdekében a volument kellett növelni” – magyarázta a nyilvánvalóan egészségtelen trendet Tímár Gyula, a társaság szeptember elsejével leköszönt vezérigazgatója. Az árbevétel 2007 első felében is nőtt, ám tovább romlott a cég jövedelmezősége. „A Vegyépszer viszonylag szerencsésebb, mert évekkel ezelőtt diverzifikáltuk a tevékenységet” – közölte Tímár utóda, a társaságot megbízott vezérigazgatóként irányító Mayer András. Bár változatlanul az útépítés a meghatározó – az árbevételnek mintegy 40 százaléka származik ebből a tevékenységből -, mentőövnek ott van még a híd- és a mélyépítési szegmens, s a társaságnak vannak bevételei külföldi, egyebek mellett romániai tevékenységből is.

A Vegyépszer talán az egyetlen az útépítésben érdekelt hazai társaságok közül, amelyik egyelőre nem tervez leépítést. A Betonút Zrt. alkalmazottai 20 százalékától, mintegy 200 embertől kénytelen megválni (lásd a táblát), jóllehet, ez a cég is több lábon áll. Magasépítésben nem gondolkozik a menedzsment, viszont a sztrádaépítés mellett érdekeltek az útfelújításban és a környezetvédelmi beruházásokban, szennyvíz- és hulladéklerakó telepek építésében. „A tavalyi 100 milliárd után az idén is még 70 milliárd forint körüli forgalommal és szerény eredménnyel számolunk” – mondta a Figyelőnek Horváth Gergely vezérigazgató. Hozzátette, hogy több munkát ők is nullszaldósan vállaltak be. Úgy látják, a recesszió ráadásul nem egyformán érvényesül az ország minden pontján. A Dunántúlon viszonylag jobb a helyzet, és Dél-Magyarországon is vannak még útépítések, felújítások, viszont Észak- és Kelet-Magyarországon jóformán megállt a piac. „Minden garázsfelhajtóra rámozdulnak a cégek” – idézi egyik területi vezetőjüket a Betonút vezérigazgatója.


Leépítőipar 2

Hozzájuk hasonlóan a Strabag Építő Zrt., Magyarország legnagyobb árbevételű építőipari társasága is kénytelen volt karcsúsítani, igaz csak 10 százalékkal: 300 embertől váltak meg az év első felében (Figyelő, 2007/35. szám). A Strabag a magasépítésben igyekszik lekötni kapacitásait. „Abban bízunk, hogy ezt az évet ki tudjuk így húzni, jövőre pedig megjelennek azok a vasút- és közút-rekonstrukciós, valamint útépítési projektek, amelyeket erre az évre vártunk” – mondja Fényi Tibor, a társaság kommunikációs vezetője.

UNIÓS MENTŐÖV. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) illetékese szerint az útépítőket megtéveszthette, hogy a közlekedési operatív program társadalmi vitája lezárult, ezért gondolhatták, hogy az ott szereplő projekteket még ebben az évben meghirdetik. Egyelőre azonban még csak a részletes projektlistát tartalmazó akcióterv készül a kormány számára. „Az építőipari piacon ezek az uniós források inkább csak 2008 tavaszán jelenhetnek meg” – tájékoztatott Csizmadia István, az NFÜ főosztályvezetője. A következő három évben összesen mintegy 1300 milliárd forintnyi közösségi forrás áll rendelkezésre út- és vasútépítésre, korszerűsítésre, illetve a közösségi közlekedés fejlesztésére. Ebben a keretben szerepel a fővárosi 4-es metró uniós támogatása is. Elvben tehát az idei évet, és legfeljebb 2008 első felét kell átvészelniük valahogy az útépítőknek, de ehhez nem mindenkinek van tartaléka.

Aki teheti, Romániába menekül. A Vegyépszer már évek óta jelen van keleti szomszédunknál, az év elején pedig a Betonút is megjelent a romániai pályázatokon. „Negyven éve nem épültek utak” – indokolja a román piaccal kapcsolatos várakozásaikat Horváth Gergely. Ráadásul a bukaresti kormány világossá tette, hogy az uniós támogatások zömét infrastruktúrafejlesztésre kívánja fordítani. A magyar útépítőket segítheti, hogy 3-4 millió román állampolgár nyugatra ment vendégmunkásként szerencsét próbálni, így nincs elegendő munkaerő. A romániai nyitás azonban tetemes befektetést igényel minden területen. Kapcsolatokat kell építeni, nyelvtudással rendelkező embereket kell verbuválni, mindez idő- és tőkeigényes.

A csődhullám a cégvezetők szerint várható volt, mert a piacot a választási ciklusoknak megfelelően rángatják, amihez igen nehéz alkalmazkodni a kapacitásokkal. Rosszul, kapkodva előkészített beruházások emésztették fel szerintük az állami forrásokat. Példaként az M6-os legdélibb, Pécsig tartó szakaszát említik, amelyet 2010 márciusáig kell elkészíteni. Ez a kényszer a többletkockázatai miatt legalább 20-30 milliárd forint költségnövekedést okoz. Mindezt azért, mert ha fél évvel később, a választások után adják csak át, annak már nincs értéke a politika számára.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik