Talán csupán egy, nem pedig egyszerre 4-5 területre kellene fókuszálnia a kormánynak a reformelképzeléseit – merült fel a többi közt azon a konferencián, amelyet A Figyelő a magyar gazdaságban – a magyar gazdaság a Figyelőben címmel tartottak a múlt héten a Művészetek Palotájában. Az egykori pénzügyminiszterekkel folytatott beszélgetésen (fenti kép) azonban Draskovics Tibor, az államreformért felelős tárca nélküli miniszter – maga is volt pénzügyér – inkább a szemléletváltást jelölte meg a siker zálogának. „A politikai elitnek egyezségre kellene jutnia, legalább az alapkérdésekben” – jelentette ki, ám mint maga is elismerte, erre nem sok esélyt lát. Varga Mihály, az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságának fideszes elnöke viszont onnan közelítette meg a kérdést, hogy a jelenlegi stábbal „kudarcra vannak ítélve” a reformok.
Draskovics Tibor, Varga Mihály, Kupa Mihály, Hetényi István és Csaba László.
Ám ő sem vitatta Draskovicsnak azon kijelentését, hogy „az aktuálpolitikától független fiskális fegyelem közérdek, amelyet törvénynek, vagy az alkotmánynak kellene garantálnia”. A beszélgetés menetéből az derült ki, hogy kormánynak és ellenzékének a fiskális szabályokban sikerülhet megállapodnia. Az egészségügy, a nyugdíjrendszer, a közigazgatás és az oktatás egyidejű reformlépéseiről viszont ilyen körülmények között a kabinet fog dönteni, helyezte kilátásba a tárca nélküli miniszter – bár mint utóbb, a szocialista frakció hétvégi ülésén kitűnt, mindehhez az MSZP képviselőinek is lesz még egy-két szava. Draskovics ugyan a csütörtöki konferencián még azzal érvelt, hogy egy vagy két fókuszpont „nem elegendő a mi helyzetünkben”, ám a vezető kormánypárt hétvégi tanácskozásán Gyurcsány Ferenc kormányfő már nagyobb hangsúlyt helyezett a rend megszilárdítására, mint a reformok továbbvitelére. S a tapolcai fórumon az is kirajzolódott, hogy az egészségbiztosítási modellben változatlanul nincs közeledés az MSZP és az SZDSZ között.
Persze nincs új a nap alatt, hiszen – mint a Figyelő-konferencián a 81 éves Hetényi István visszaemlékezett az alrendszerek (évtizedek óta csupán részeredményeket felmutatni tudó) átalakítására – már 1985-ben is nekifogtak a munkának. Akkor Hetényi, pénzügyminiszterként, az akadémiát bízta meg ezzel a feladattal. Majd, mikor elvesztette bársonyszékét, az MTA visszadobta hozzá a labdát: „István, mi ezzel nem boldogulunk. Most úgyis ráérsz, nem foglalkoznál inkább te a problémával?”
MASZATOLÁS. Több mint két évtized elteltével pedig a reformok a fő ugrópontoknál torpantak meg, és a jelenlegi intézkedésekkel „vajmi keveset léptünk előre”. Mindezt már Bokros Lajos professzor, a Közép-európai Egyetem (CEU) vezérigazgatója állapította meg előadásában. Az egészségügyben vízválasztóként említette a valódi verseny kialakítását a biztosítók között: amíg ez nem jön létre, addig „minden más dolog csak maszatolás”. Ezt a Rubicont át kell lépni – derült ki szavaiból.
Az átalakítások ma sem csupán a fiskális fegyelem helyreállítása miatt kellenének, miként Bokros Lajos is bevallotta a róla elnevezett csomag néhány, önmaga által ironikusan „hangulatjavítónak” titulált intézkedéséről, hogy azokra bevételnövelés szempontjából az égvilágon semmi szükség nem volt. Ilyen volt a rászorultsági elv érvényesítése a családi pótlék esetén, vagy éppen a jelképes összegű tandíj bevezetése. „Ez Bokros hobbija, ezzel próbálja saját népszerűségét csökkenteni” – idézte ironikusan a CEU mai vezérigazgatója egykori vezetőtársainak véleményét, ám hozzátette, ezeket éppen azért tartotta elengedhetetlennek, hogy az emberek átérezzék a kiigazítás felelősségét. Célja az volt, hogy a társadalom egésze tanuljon, a szemléletmód változzon, és mind többen máshogyan nézzenek az állam szerepére. (Tegyük hozzá, ez a változás mind a mai napig nem, vagy csak alig következett be.)
Bokros Lajos, Havas István, Vámosi-Nagy Szabolcs a konferencián
Bokros, majd több utána felszólaló szakember is megállapította, hogy 2004-ben lényegében azért nem ment csődbe a magyar állam, mert az uniós csatlakozás és a világpiaci pénzbőség kisegített minket. Egy későbbi kerekasztal-beszélgetés során, az uniós ügyekről szólván Balázs Péter professzor, az EU volt biztosa, Martonyi János egykori külügyminiszter és Szent-Iványi István, az Európai Parlament SZDSZ-es képviselője is szinte egyhangúan állapították meg, hogy nagy szerencséje volt az országnak, mivel az uniós bővítés hatására megnőtt a régió iránti bizalom.
Bokros azonban figyelmeztetett: az utóbbi hónapok eseményei éppen ennek a pénzbőségnek az elapadását mutatják. Ez pedig még inkább erősítheti az ország leszakadását, és az álmok világába száműzheti a 2008-2009-es növekedési várakozásokat. „Ellentétben az 1995-96-os helyzettel, ma reformok nélkül esély sincs a növekedésre” – húzta alá Bokros. E program pedig nem merülhet ki az adóreformban. Azt az egészségügy, az oktatás (főként a felsőoktatás), a nyugdíjreform és az államháztartás reformja kell, hogy megelőzze, vázolta fel a távlati programot a CEU professzora.
Kevésbé kemény szavakkal, de ugyanilyen határozottsággal állt ki a magyar reformok szükségessége mellett Aart Jan de Geus. A fejlett ipari országokat tömörítő OECD főtitkár-helyettese kritizálta a mindenkori kormányokat a választások előtt felhíguló pénzügyi fegyelem, a fejlett világban is jellemző „választási gazdaságpolitika” okán. Ennél is nagyobb problémaként aposztrofálta azonban a munkaerő-piaci helyzetet. Holland szociális miniszterként átélt tapasztalatai alapján a kormányzat, a szakszervezetek és a munkavállalók közötti megfelelő kommunikációt nevezte a sikeres munkaerő-piaci reform sarkkövének. „Erre nagy szükség is lenne a régió országaiban” – tette hozzá.
Értékelés tekintetében felemásra sikeredett a magyar tőzsde két évtizedét áttekintő kerekasztal-beszélgetés. A hőskor megszépült történeteit hallgatva már-már gondtalan kép rajzolódott ki a pénzpiacról, Jaksity György, a ConCorde Értékpapír Zrt. ügyvezetője azonban a befektetési kultúrát alig ismerő társadalom sötét képét festette a jelenről. A mai tőzsdeelnök, Szalay-Berzeviczy Attila szerint ráadásul a felsőbb, tehetősebb osztályok is inkább a banki és ingatlanbefektetéseket preferáló germán befektetési kultúra modelljét követik. Ilyen körülmények közt a magyar tőkepiac még relatíve sikeresnek is mondható. „A részvénypiac jövője azonban ma mindössze két nagy és két közepes tőzsdei vállalat sorsán áll, vagy bukik” – figyelmeztetett Jaksity. Hardy Ilona, a Befektető-védelmi Alap elnöke szerint azonban a tőzsde éppen a fő funkcióját, a cégek alternatív tőkéhez juttatását nem töltötte be. Szalay-Berzeviczy az állam felelősségét hangoztatta, s a tőkepiac verbális és cselekvő támogatásának hiányát rótta fel a mindenkori politikai elitnek. A honi viszonyok kapcsán Járai Zsigmond volt jegybankelnök fogalmazta meg a legélesebb és leginkább átpolitizált kritikát: szerinte az elmúlt évtizedekben néhány rablóbanda rátelepült az országra, akik hol kormányoznak, hol privatizálnak, a mai piaci szereplők pedig már intézményesen rabolnak.
„Ne azzal foglalkozzunk, hogy a döglött lovat áttoljuk az út túloldalára” – reagált az elhangzottakra Kürti Sándor, az adatmentéssel foglalkozó Kürt Zrt. alapító elnöke. A magyar gazdaság ötven évének személyes és vállalati sikersztorijai címmel beharangozott beszélgetésben Kürti a jó menedzserek, illetve az emberek közti együttműködés hiányáról beszélt. Ez szerinte a legnagyobb versenyképességi hátrányunk, hiszen sem ötletekből, sem pedig tőkéből nincs hiány Magyarországon. Lakatos Péter, a Videoton Holding vezérigazgatója azt furcsállja, hogy már csütörtök délután is rengeteg autó tart a Balaton felé… A munkához való, sok esetben laza hozzáállás mellett a piacot és a vásárlót megérteni alig tudó, vagy alig akaró vállalkozói mentalitást említette sajátos hungarikumként.
ELTÚLZOTT GONDOK. A környezetünkre és a világra kitekintő uniós kerekasztal-beszélgetésben Martonyi János kifejtette: nem állja meg a helyét, hogy a régiónk válságban van. „Az angolszász sajtó eltúlozza a régiós gondokat, általánosít, s a saját értékrendszere prizmáján keresztül látja a régió helyzetét, amikor a politikai instabilitást emlegeti.” Közben még a politikailag bizonytalan országokban is rakétasebességgel nő a gazdaság, három-négyszer olyan gyorsan, mint Nyugat-Európában. Igaz – tette hozzá – Magyarország kivétel. Martonyi óva intett az uniós agrárpolitika látványos reformjától, mondván: az ország az EU-n kívül évtizedekig súlyos kárvallottja volt a közösségi agrárpolitikának. Így most nem kellene annyira sürgetnünk a nem épp korszerű, de jelenleg számunkra előnyös, évi 1 milliárd eurót az országba pumpáló rendszer reformját. Balázs Péter szerint viszont nem szolgál hosszú távú érdekeket az idejemúlt agrárpolitika. Ehelyett szerinte a közlekedést, a közös energiapolitikát vagy éppen a hírközlést kellene fejleszteni, illetve a kutatás-fejlesztés lisszaboni kudarcából kellene levonni a következtetéseket.
