Gazdaság

Búcsú a tenortól

Legutóbb a tavalyi torinói téli olimpia megnyitó ünnepségén énekelte a Turandot Kalafjaként a tőle megszokott könnyedséggel, hogy senki ne aludjon (Nessun dorma!), most örök álomra szenderült szülővárosában, Modenában.












Búcsú a tenortól 1



Búcsú a tenortól 2
Luciano Pavarotti
(1935-2007)
Búcsú a tenortól 3

Luciano Pavarotti nem ott, hanem Reggio Emiliában debütált, a Bohémélet Rodolfójaként 46 esztendeje – ebben a szerepben lépett fel az Erkel Színházban is 1986-ban -, alig pár évvel az után, hogy a hangszálain képződött csomók miatt még énekesi pályájának megszakítását fontolgatta.

Lehetett volna persze futballkapus is – csupán hét évvel idősebb Dino Zoffnál -, ám a remek labdaérzék mellett abszolút hallással is megáldotta a sors. Pékként dolgozó édesapja kivételes tenorja és lemezgyűjteménye végül hatásosabbnak bizonyult: templomi, majd városi kórista tanárnak készült, közben énekleckéket vett. Harmincévesen már az Egyesült Államokban koncertezett, ahol 1972. február 17-én Az ezred lányának Toniójaként tizenhétszer tapsolták vissza – nem mellesleg azért a bravúrért, amellyel a Donizetti-mű kilenc magas C-t tartalmazó áriáját énekelte. A mutatványt érettebb hanggal aligha ismételhette meg, zenei könnyedsége azonban még három és fél évvel ezelőtti utolsó operafellépésén, a New York-i Metropolitan Operában is érvényesült: a Tosca Cavaradossiját majd’ negyedórás ovációval ünnepelte a közönség.

„Egy zenében töltött élet csodálatos, és én ennek szentelhettem az életemet” – búcsúzik honlapján a maestro.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik