A két, legjelentősebb grafikai műfajokra is szakosodott aukciós galéria – az Arte és a BÁV – által szeptemberben felkínált anyag minősége, az aukciókon kialakult árak, az ott tapasztalt tendenciák alkalmasak arra, hogy információkat kapjunk arról, hogy mit hozhat az idén az év végi nagy művészeti-befektetési láz.
Hincz Gyula: Háború (1942)
Kell a grafika?
A múlt években a magyar műtárgykereskedelem viszonylag kicsi és megbízható terepe volt a grafikai piac. Népszerűségének az okai egyszerűek: jó minőség, alacsony árak és bőséges kínálat volt tapasztalható. A magyar grafikai művészet hagyományai stabil lábakon álltak és állnak most is. A műfajnak számtalan ragyogó európai hírű képviselője volt és van: Szőnyi István, Szalay Lajos, Vaszary János és mások.
A grafikai árak – bár az elmúlt két-három évben egyes szerzőknél meredeken emelkedtek – még mindig nagyon alacsonyak. Amíg általában egy jó kvalitású grafika Szőnyi Istvántól 10-50 ezer forint között megvásárolható, addig egy festmény a Duna-kanyar festőjétől 5-10 millió forint közötti értéket képvisel.
A kínálatra sem lehet panasz, a folyamatos gazdasági megszorítások hatására természetes folyamat, hogy a leszakadó rétegek leakasztják a falról a család féltve őrzött „műtárgyvagyonát” és bekopognak az első galériába. A kínálati oldalon jelentkező nyomást a vevői oldal évek óta nem követi, így az árak alacsonyak.
Azonban néhány grafikus hagyatékával nem bántak körültekintően a jogutódok, megjelentek a művészek halála után készült és aláírt rézkarcok, jobb esetben a hagyatéki pecsétekkel ellátott enyhén szólva is „kétes” minőségű alkotások. Ennek ellenére a rajzos műfajoknál jellemzővé vált, hogy a jogilag tiszta „prémiumkategóriás” alkotók egyedi grafikai munkáinak értéke sok esetben megelőzi a közepes kvalitású festőművészek árait.
Arte: minden korból minden
Szeptember 13-án a Falk Miksa utcában rendezi szokásos őszi grafikai aukcióját az Arte Galéria. A galériát vezető Marsó Diana jó ízléssel és körültekintő profizmussal válogatja a közönség elé kerülő anyagot, ez alkalommal 181 tételt.
A jelenlegi aukciónak a különlegessége, hogy az első 45 alkotás az 1998-ban elhunyt Pogány Ödön Gábor művészettörténész hagyatékából származik. A szakmabeli gyűjtő Pogány a háború után a Szépművészeti Múzeumba került, majd a Fővárosi Képtár igazgatója, később kétszer is a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese, majd a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója volt. 1957-ben ő volt az, aki megszervezte a Magyar Nemzeti Galériát.
A széles látókörű, jó szemű, konzervatív ízlésű Pogány válogatása – mely többségében sokszorosított grafika – tartogat jó alkotást is, ilyen Farkas István utolsó önarcképe. Az árakat tekintve érdemes figyelni Fónyi Géza nagyméretű tusrajzára (130 ezer forint), Kmetty János 1950. körül készült szentendrei akvarelljére (150 ezer forint) és Kass János 1964-es virtuóz tusrajzára (32 ezer forint) is.
BÁV: nem ismerni rá!
Bizony jót tett a bizományinak a verseny. A néhány átmeneti súlyos év után a vállalat is megértette: verseny van, annak minden előnyével, hátrányával, nehézségével együtt. A kollektíva láthatóan büszke a reprezentatív régi/új központra, amibe az aukció idejére mégsem lehet akármit beakasztani. Ezt a hozzáállást tükrözi a szeptember 19-én sorra kerülő hatodik grafikai árverésük is. 133 tétel kerül kalapács alá, mindjárt az elején 18-19. századi metszetek jóval 50 ezer forint alatti induló árakkal.
Később felkínálják a teljes honi grafikai palettát Szőnyi Istvántól, Vaszary Jánoson át Márffy Ödönig. Az utóbbi szerzőnek igazán szép darabja egy akvarell-ceruzamunka 260 ezer forintért. Több, nem túl drága Szántó Piroska, Hincz Gyula és Anna Margit is színesíti a kínálatot. Érdekes vonal a kortárs: Tóth Ernő néhány nem életműképére, Konok Tamás grafikai sorozataira és efZámbó István kicsit túlértékelt (90 ezer forint), vegyes technikával készült grafikai lapjára lehet licitálni. Van egy Salvador Dali is (280 ezer forintért), de a katalán mestert nem az ilyen kvalitású műtárgyaiért szeretjük.
