A név, a Figyelő neve mindmáig kötelez – az elemző, igényes, szakszerű újságírásra, arra, amit e hasábokon elődeinktől tanultunk, olvastunk. És arra is, hogy – miként annyiszor a lap történetében – fogékonyak legyünk az újra, a változásra.
Az idők során majdnem minden megváltozott. Ma már nem hírértékű az, ami 1960-ban még „címlapsztorit” ért, nevezetesen, hogy a „mosás, vasalás micsoda súlyos teherként nehezedik az asszonyokra”, és groteszkül hangzik az a „felfedezés” is, hogy „a tiszta ingnek is köze van a haladáshoz és a szocializmushoz” (Figyelő, 1960. február 9.).
Ma az a fontos, hogy szellemileg inspiráló, olvasmányos, a külföldi trendekre fogékony, vizuálisan attraktív újságot készítsünk. Hasonlatosat a szabad és fejlett világ mértékadó lapjaihoz. A régi márka szándékaink szerint korszerű tartalommal párosul. Ebben az országban immár van profit, teljesítményelv, siker, versenyképesség (még ha mindebből lehetne több is) – mindaz, amire a rendszerváltás előtt csak vágyakozva, a sorok között lehetett utalni. A sugalmazások helyett a világos érvelések kora jött el – e lap hasábjain is.
Az elmúlt húsz év figyelős története egy kicsit az ország története is; amint izmosodott a magángazdaság, úgy váltak egyre meghatározóbbá a lapban az üzleti témájú cikkek és információk. A mai Figyelő – Magyarország és a világ elkötelezett szemlélőjeként – fontosnak tekinti a magángazdaság megerősödését, az emberi jogok tiszteletben tartását, a korrupciómentes közéletet. Úgy gondoljuk, hogy az üzleti szféra és a (gazdasági) szakértelmiség nagyobb része is ezt kívánja.
Kedves Olvasó! Ezen ünnepi lapszámban izgalmas kalandra hívjuk Önt. Az elmúlt fél évszázad tíz, általunk kiválasztott legfontosabb eseményéről és jelenségéről olvashatják a korabeli tanúk és mai közéleti személyiségek, üzletemberek szubjektív visszaemlékezéseit. Megidézzük az elmúlt évtizedek kultúráját, nyelvezetét, gasztronómiáját és borászatát, valamint a jól ismert, átlagmagyar Szabó család mindennapjait. Az egész szerkesztőség nevében köszönöm, hogy hétről hétre minket választ, és kérem, hogy tartson velünk – az elkövetkező ötven esztendőben is!
MARTIN JÓZSEF PÉTER
főszerkesztő