Gazdaság

A gmk-korszak

A gazdasági nehézségek hatására Kádár és a pártvezetés többsége az 1970-es évek utolsó harmadában az 1972–73 körül hazai és szovjet nyomásra leállított reformfolyamat újrakezdése mellett döntött.

A KB 1977 októberében megállapította, hogy „a gazdasági növekedés pótlólagos munkaerőforrásai kimerültek”, s hogy „tartósan dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés csak a hatékonyság erőteljes fokozásával érhető el”. Igen ám, de hogyan és mivel fokozható a hatékonyság? Az ’50-es évekre jellemző sztahanovista mozgalom felélesztésére ekkor már senki sem gondolt. Láthatóan az úgynevezett szocialista brigádmozgalom sem járt a kívánt eredménnyel. Nem maradt más, mint az érdekeltség korábbiaknál is markánsabb biztosítása és a teljesítményelv még bátrabb érvényesítése. A mezőgazdaságban ez lényegében már korábban kialakult. Most viszont az iparban és a szolgáltató szektorban is tág teret kaptak a kisvállalkozások, melyeket akkor összefoglalóan „második gazdaságnak” neveztünk. A kisvállalkozások egyik formája volt a gazdasági munkaközösség vagyis gmk; ezek létrehozását 1982. január elsejei hatállyal engedélyezte a Minisztertanács.

A néhány fős gmk-k tagjai meghatározott munkák elvégzésére szerveződtek úgy, hogy tevékenységüket főmunkaidőn kívül végezték. Ezek a minimális adminisztrációval dolgozó, a megrendelők igényeihez azonnal és maximálisan alkalmazkodó, s persze a kiskapukat is kihasználó társulások viszonylag rövid idő alatt jelentős haszonra tudtak szert tenni. Két jó ismerősöm – mindkettő mérnök és minisztériumi tisztviselő – éveken át egy NSZK-ból behozott takarítógép esti és hétvégi tologatásával tett szert jelentős többletjövedelemre. Később olyan vállalaton belüli munkaközösségek (vgmk-k) is alakulhattak, amelyek saját cégük gépparkját is igénybe vehették munkájukhoz. A kezdeményezés sikerét mutatta, hogy 1985-ben már 10 ezer gmk és 20 ezer vgmk működött az országban. Ugyanezen idő alatt megugrott a kisiparosok száma, 1982-től működtek magántaxik, és nőtt a nyereségorientáltan működtetett szabadkasszás boltok és vendéglátóipari-egységek száma. Az 1980-as évek közepén a magyar családok legalább kétharmada, de lehet, hogy háromnegyede vett részt az úgynevezett második gazdaság pontosan átláthatatlan rendszerű tevékenységében.

Romsics Ignác

Formabontás

A gmk-k és a vgmk-k között az volt a különbség, hogy utóbbit csak egy vállalat alkalmazottai alakíthatták meg, akik a túlmunkában is a vállalat eszközeit használták. Polgári jogi társaság (pjt) létrehozását már az 1959. évi Polgári Törvénykönyv lehetővé tette, de szűk körben, széles körű elterjedésére csak egy 1978-as törvényerejű rendelet alapján lett mód. A pjt-k tagjai egymás közötti vagyoni hozzájárulásuk arányában voltak felelősek magánvagyonukkal, a gmk-k tagjainak felelőssége pedig közvetlen, korlátlan és egyetemleges volt. Ez lényegi különbséget nem jelentett, szemben az adózással: a pjt-k 40 százalékos, a gmk-k 3 százalékos társasági adót fizettek, s utóbbiaknál a jövedelemadónál is volt kedvezmény.




Laki Mihály, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa
Az új vállalkozási formák – gazdasági munkaközösség (gmk), vállalati gazdasági munkaközösség (vgmk), kisszövetkezet – létrejöttét az MSZMP XII. kongresszusának határozata alapján tette lehetővé egy kormányrendelet 1982. január elsejétől. Hivatalosan az volt a cél, hogy növekedjék a gazdálkodás rugalmassága, és a felmerülő szükségleteket mind gyorsabban és magasabb színvonalon lehessen kielégíteni. Akkoriban haladó dolognak tűntek az új vállalkozási formák, de valójában arról szóltak, hogyan lehet a szocialista rendszer tabuit kikerülni. Semmi közük a piacgazdaság szerves fejlődéséhez. A neveket még csak lefordítani sem lehetett angolra, próbálkoztunk vele, de nem értették. Amikor aztán vége lett a szocializmusnak, már nem volt limitálva a magánvállalkozások mérete, és nem volt bérszabályozás, akkor ez a történet is véget ért.

A gmk-korszak 1


A gmk-korszak 2

A gmk-korszak 3

1984. Pártvezetők a Habselyem Kötöttárugyárban. Az új vállalkozási formák arról szóltak, hogyan lehet a szocialista rendszer tabuit kikerülni.

A gmk-korszak 4

Losonci Iván, Róka János, Springel János
és az Omni-Opt gmk
Ahogy manapság is divatos – lehetőleg evás cégnek kiállított – „számlára kérni” egy adott összeget az adóoptimalizáció jegyében, a gmk-ban is több csurrant-cseppent a tagoknak, mint állásukban. „Egy két és fél hónapos szoftverfejlesztésért megkaptam ötévi jövedelmemet. A munkahelyemen ugyanezért legfeljebb kétheti prémium járt volna” – elevenít fel egy különösen jól fizető munkát Springel János, az 1983-ban három fiatal mérnök által gründolt Omni-Opt gmk alapító tagja. A megrendelő is jól járt, mert egy szoftverfejlesztő vállalatnak az összeg sokszorosát fizethette volna ki, jóval hosszabb határidő mellett.


Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a gmk-ban eltöltött „inasévek” révén a tagok később hamar és könnyen eligazodtak a piacgazdaság viszonyai között. Megtanultak kockáztatni, dönteni, tárgyalni, szót értettek a könyvelővel. Az Omni-Opt gmk három alapítója közül kettő ma is vállalkozik, s mindketten sok gmk-s múltú partnerről, versenytársról tudnak. A Finommechanikai Vállalatot (FMV) otthagyó Losonci Iván már technológiai vezetőként is önálló akart lenni. Ötven cégnek írt ajánlatot, amelyre senki sem válaszolt. Erre végighívta őket telefonon, s vagy a huszadik helyen azt mondták, az eredeti ajánlat nem érdekli őket, de szükségük lenne környezetvédelmi felmérésre. Így alakult ki a gmk első üzletága, amely mellett lapos tetők szigetelésével is foglalkoztak, a nagyvállalatoknál egy nagyságrenddel olcsóbban. Losonci később hasonló kitartással szerezte meg több külföldi cég itteni képviseletét. Jogutódként továbbvitte az Omni-Opt nevet, immár kkt. formában. „A küzdőképesség ma már alapfeltétel” – utal a „levélírós” tapasztalatokra.


A gmk gépész tagja, Róka János házgyári panelek dübel-szerű csőmenetes emelő elemeinek gyártására állt rá. Egy cég átadta neki a gépet azzal, hogy egy bizonyos mennyiséget kötelezően le kell gyártania – ezzel egy év alatt ki is fizette a masinát. Már gyáregységi főmérnök volt, amikor 1987-ben otthagyta a főállását. „Úgy gondoltam, ha napi 2–3 órában ilyen eredményes tudok lenni a gmk-ban, akkor napi 8 órában még jobb lesz, s ez be is jött” – emlékszik vissza.


A harmadik alapító, Springel János már 1988-ban abbahagyta a gmk-zást, miután csak a családteremtéshez szükséges javakat akarta megszerezni. Mire ez bekövetkezett, a korlátlan vagyoni felelősség miatt már veszítenivalója is lett volna. A megélhetéshez nem volt szüksége pluszpénzre: voltak szabadalmai, amelyekért valutát kapott. „A lányom háromévesen jött rá, hogy játszani is lehet azzal az alakkal, aki addig éjjel járt haza, és csak morogni tudott” – említ még egy lényeges szempontot. Ugyanakkor a gmk-zás segítette abban, hogy versenyképes maradjon a munkaerőpiacon. Az üzleti életben való eligazodás, a jó kommunikációs készség, az innovációra való hajlam alapjait e cégformának köszönheti. No meg azt, hogy kiigazodik a jogszabályok között is, márpedig olyan szolgáltatással foglalkozik, amelynél ez fontos: jelenleg a Magyar Telekom vezető tanácsadója.

Bojár Gábor
és a Graphisoft gmk

Miután nem volt megelégedve a polgári jogi társasággal (pjt), vagyis azzal a vállalkozási formával, amelyben azelőtt részt vett, Bojár Gábor 1982-ben gmk formában alapította meg a Graphisoftot. A Cortex pjt-ben ugyanis nem volt főnök, csak egyenlő joggal bíró társak, akiknek mindent közösen kellett eldönteniük. Bojár a többieknél nagyobb kockázatot akart vállalni, az ő szeme előtt már akkor a növekedés lebegett, míg partnerei inkább jó pénzkereseti lehetőségnek tartották a pjt-t. A működési forma effajta hátrányait azonban a gmk is hordozta. Bojár új társával, Tari István Gáborral – aki az alapítás után fél évvel vált tulajdonostárssá – csak szóban állapodhatott meg arról, mi az, amiben főnökként ő dönt, melyek azok a szakmai kérdések, amelyekben társa szava számít, s miként osztják el a bevételeket. „Persze úriemberek között a szóbeli megállapodás is kötelező” – jegyzi meg Bojár.


A gmk-korszak 1

A gmk-korszak 3

1968. Társasjáték szabad szombaton. Az egyéni érdekeltséget javítandó, bevezették az ötnapos munkahetet, később a gyedet.

A gmk-korszak 4

A Graphisoft gmk lényegében azért bizonyult működőképesebbnek a Cortex pjt-nél, mert az alapítók gondolkodásmódja közel állt egymáshoz, s nem azért, mert a munkaközösség jogi forma olyannyira hasonlított volna egy mai értelemben vett céghez. Az állami állásnál azonban sokkal nagyobb szabadságot biztosított, például a szolgálati útlevél lehetőségét. Ez nagy szó volt az akkori háromévenkénti kiutazási engedély és korlátozott turista valutakeret mellett, s lehetővé tette a külföldi üzletkötést. Főként pedig megvolt az az előnye, hogy a szigorú állami bérszabályozás idején a gmk-nak – s így az abban dolgozó munkatársaknak – járó összegek nem a megbízó vállalat bérkeretét apasztották, hanem úgy jelent meg, mintha az egy másik állami cégnek fizetett volna, ami sokkal nagyobb summákat eredményezett. Aztán – mint a hasonló méretű magánvállalkozások – alapítottak egy kisszövetkezetet is, amelyben a tagok munkaviszonyból származó bért kaptak, a gmk-ban pedig vállalkozói részesedést, így lehetett optimalizálni a kifizetéseket. A kisszövetkezetre azért is szükség volt, mivel a gmk-ban maximálva volt a tagok száma, ráadásul csak feleannyi alkalmazottat lehetett felvenni, mint ahány tag volt. A Graphisoft pedig bővült, kellettek az új munkatársak, ám azt nem szerették volna, ha ezek rögtön tagok lesznek.


A külföldi terjeszkedéshez a gmk már nem volt alkalmas. Egy barátjuk nevén németországi céget alapítottak, a Graphisoft Computer Programme GmbH.-t, amely megnyitotta amerikai irodájukat is. 1989-ben aztán, amikor ezt a társasági törvény már lehetővé tette, átalakultak kft.-vé. Ekkor kellett tisztázni, hogy ki, mekkora tulajdonrészt kapjon a cégben. Addig ugyanis papíron mindenkinek egyenlő tulajdonrésze és szavazata volt. Azt, hogy ez mennyire nem fedte a valóságot a tagok szerint sem, jól mutatja: Bojár Gábor és Tari István Gábor 51 százalékos részt „kapott” a Graphisoft Kft.-ben.

Neumann László
a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet tudományos főmunkatár­sa
Az volt az elgondolás, hogy a vgmk-k majd kifelé is dolgoznak a szabad kapacitásokkal, de ez, néhány kivétellel, nem valósult meg; alapvetően a vállalatnak dolgoztak, túlórában. Vagyis a vgmk gyakorlatilag a vonzó mértékű túlórapénz kifizetését tette lehetővé. A gmk-k viszont képesek voltak különböző külső vállalati igények kielégítésére, s emiatt tényleg növekedett „a gazdálkodás rugalmassága”: azt, amit korábban az egyik vállalat a másiktól rendelt meg, egy gmk gyorsan és jóval olcsóbban leszállította, miközben a tagjai jól kerestek.


1989-től, amikor a társasági törvény lehetővé tette egyebek mellett kft.-k létrehozását, sokan ezt választották, pedig akkor a gmk forma még megmaradt. Előbbi nagy előnye volt a korlátolt vagyoni felelősség. A gmk-kban ráadásul a tagok azonos szavazati joggal rendelkeztek, de korántsem akarták mindig ugyanazt. Ez is közrejátszott abban, hogy a legtöbb gmk feloszlott, ahelyett, hogy átalakult volna. Így aztán kevés ma az olyan nagy cég, amelyik jogelődként egy gmk-val büszkélkedhet, mint például a Graphisoft, a Műszertechnika, vagy a KÉSZ. Nagyon sok cégforma-váltás volt, így nehéz megmondani, melyik lett gmk-ból, vgmk-ból. A vgmk-s tapasztalatot a leginkább még a munkavállalói résztulajdonosi programban történt privatizációnál lehetett hasznosítani.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.