A gmk-korszak

A KB 1977 októberében megállapította, hogy „a gazdasági növekedés pótlólagos munkaerőforrásai kimerültek”, s hogy „tartósan dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés csak a hatékonyság erőteljes fokozásával érhető el”. Igen ám, de hogyan és mivel fokozható a hatékonyság? Az ’50-es évekre jellemző sztahanovista mozgalom felélesztésére ekkor már senki sem gondolt. Láthatóan az úgynevezett szocialista brigádmozgalom sem járt a kívánt eredménnyel. Nem maradt más, mint az érdekeltség korábbiaknál is markánsabb biztosítása és a teljesítményelv még bátrabb érvényesítése. A mezőgazdaságban ez lényegében már korábban kialakult. Most viszont az iparban és a szolgáltató szektorban is tág teret kaptak a kisvállalkozások, melyeket akkor összefoglalóan „második gazdaságnak” neveztünk. A kisvállalkozások egyik formája volt a gazdasági munkaközösség vagyis gmk; ezek létrehozását 1982. január elsejei hatállyal engedélyezte a Minisztertanács.

A néhány fős gmk-k tagjai meghatározott munkák elvégzésére szerveződtek úgy, hogy tevékenységüket főmunkaidőn kívül végezték. Ezek a minimális adminisztrációval dolgozó, a megrendelők igényeihez azonnal és maximálisan alkalmazkodó, s persze a kiskapukat is kihasználó társulások viszonylag rövid idő alatt jelentős haszonra tudtak szert tenni. Két jó ismerősöm – mindkettő mérnök és minisztériumi tisztviselő – éveken át egy NSZK-ból behozott takarítógép esti és hétvégi tologatásával tett szert jelentős többletjövedelemre. Később olyan vállalaton belüli munkaközösségek (vgmk-k) is alakulhattak, amelyek saját cégük gépparkját is igénybe vehették munkájukhoz. A kezdeményezés sikerét mutatta, hogy 1985-ben már 10 ezer gmk és 20 ezer vgmk működött az országban. Ugyanezen idő alatt megugrott a kisiparosok száma, 1982-től működtek magántaxik, és nőtt a nyereségorientáltan működtetett szabadkasszás boltok és vendéglátóipari-egységek száma. Az 1980-as évek közepén a magyar családok legalább kétharmada, de lehet, hogy háromnegyede vett részt az úgynevezett második gazdaság pontosan átláthatatlan rendszerű tevékenységében.
Romsics Ignác

Laki Mihály, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa
Az új vállalkozási formák – gazdasági munkaközösség (gmk), vállalati gazdasági munkaközösség (vgmk), kisszövetkezet – létrejöttét az MSZMP XII. kongresszusának határozata alapján tette lehetővé egy kormányrendelet 1982. január elsejétől. Hivatalosan az volt a cél, hogy növekedjék a gazdálkodás rugalmassága, és a felmerülő szükségleteket mind gyorsabban és magasabb színvonalon lehessen kielégíteni. Akkoriban haladó dolognak tűntek az új vállalkozási formák, de valójában arról szóltak, hogyan lehet a szocialista rendszer tabuit kikerülni. Semmi közük a piacgazdaság szerves fejlődéséhez. A neveket még csak lefordítani sem lehetett angolra, próbálkoztunk vele, de nem értették. Amikor aztán vége lett a szocializmusnak, már nem volt limitálva a magánvállalkozások mérete, és nem volt bérszabályozás, akkor ez a történet is véget ért.

Losonci Iván, Róka János, Springel János
és az Omni-Opt gmk
Ahogy manapság is divatos – lehetőleg evás cégnek kiállított – „számlára kérni” egy adott összeget az adóoptimalizáció jegyében, a gmk-ban is több csurrant-cseppent a tagoknak, mint állásukban. „Egy két és fél hónapos szoftverfejlesztésért megkaptam ötévi jövedelmemet. A munkahelyemen ugyanezért legfeljebb kétheti prémium járt volna” – elevenít fel egy különösen jól fizető munkát Springel János, az 1983-ban három fiatal mérnök által gründolt Omni-Opt gmk alapító tagja. A megrendelő is jól járt, mert egy szoftverfejlesztő vállalatnak az összeg sokszorosát fizethette volna ki, jóval hosszabb határidő mellett.

Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a gmk-ban eltöltött „inasévek” révén a tagok később hamar és könnyen eligazodtak a piacgazdaság viszonyai között. Megtanultak kockáztatni, dönteni, tárgyalni, szót értettek a könyvelővel. Az Omni-Opt gmk három alapítója közül kettő ma is vállalkozik, s mindketten sok gmk-s múltú partnerről, versenytársról tudnak. A Finommechanikai Vállalatot (FMV) otthagyó Losonci Iván már technológiai vezetőként is önálló akart lenni. Ötven cégnek írt ajánlatot, amelyre senki sem válaszolt. Erre végighívta őket telefonon, s vagy a huszadik helyen azt mondták, az eredeti ajánlat nem érdekli őket, de szükségük lenne környezetvédelmi felmérésre. Így alakult ki a gmk első üzletága, amely mellett lapos tetők szigetelésével is foglalkoztak, a nagyvállalatoknál egy nagyságrenddel olcsóbban. Losonci később hasonló kitartással szerezte meg több külföldi cég itteni képviseletét. Jogutódként továbbvitte az Omni-Opt nevet, immár kkt. formában. „A küzdőképesség ma már alapfeltétel” – utal a „levélírós” tapasztalatokra.

A gmk gépész tagja, Róka János házgyári panelek dübel-szerű csőmenetes emelő elemeinek gyártására állt rá. Egy cég átadta neki a gépet azzal, hogy egy bizonyos mennyiséget kötelezően le kell gyártania – ezzel egy év alatt ki is fizette a masinát. Már gyáregységi főmérnök volt, amikor 1987-ben otthagyta a főállását. „Úgy gondoltam, ha napi 2–3 órában ilyen eredményes tudok lenni a gmk-ban, akkor napi 8 órában még jobb lesz, s ez be is jött” – emlékszik vissza.

A harmadik alapító, Springel János már 1988-ban abbahagyta a gmk-zást, miután csak a családteremtéshez szükséges javakat akarta megszerezni. Mire ez bekövetkezett, a korlátlan vagyoni felelősség miatt már veszítenivalója is lett volna. A megélhetéshez nem volt szüksége pluszpénzre: voltak szabadalmai, amelyekért valutát kapott. „A lányom háromévesen jött rá, hogy játszani is lehet azzal az alakkal, aki addig éjjel járt haza, és csak morogni tudott” – említ még egy lényeges szempontot. Ugyanakkor a gmk-zás segítette abban, hogy versenyképes maradjon a munkaerőpiacon. Az üzleti életben való eligazodás, a jó kommunikációs készség, az innovációra való hajlam alapjait e cégformának köszönheti. No meg azt, hogy kiigazodik a jogszabályok között is, márpedig olyan szolgáltatással foglalkozik, amelynél ez fontos: jelenleg a Magyar Telekom vezető tanácsadója.

Bojár Gábor
és a Graphisoft gmk
Miután nem volt megelégedve a polgári jogi társasággal (pjt), vagyis azzal a vállalkozási formával, amelyben azelőtt részt vett, Bojár Gábor 1982-ben gmk formában alapította meg a Graphisoftot. A Cortex pjt-ben ugyanis nem volt főnök, csak egyenlő joggal bíró társak, akiknek mindent közösen kellett eldönteniük. Bojár a többieknél nagyobb kockázatot akart vállalni, az ő szeme előtt már akkor a növekedés lebegett, míg partnerei inkább jó pénzkereseti lehetőségnek tartották a pjt-t. A működési forma effajta hátrányait azonban a gmk is hordozta. Bojár új társával, Tari István Gáborral – aki az alapítás után fél évvel vált tulajdonostárssá – csak szóban állapodhatott meg arról, mi az, amiben főnökként ő dönt, melyek azok a szakmai kérdések, amelyekben társa szava számít, s miként osztják el a bevételeket. „Persze úriemberek között a szóbeli megállapodás is kötelező” – jegyzi meg Bojár.

A Graphisoft gmk lényegében azért bizonyult működőképesebbnek a Cortex pjt-nél, mert az alapítók gondolkodásmódja közel állt egymáshoz, s nem azért, mert a munkaközösség jogi forma olyannyira hasonlított volna egy mai értelemben vett céghez. Az állami állásnál azonban sokkal nagyobb szabadságot biztosított, például a szolgálati útlevél lehetőségét. Ez nagy szó volt az akkori háromévenkénti kiutazási engedély és korlátozott turista valutakeret mellett, s lehetővé tette a külföldi üzletkötést. Főként pedig megvolt az az előnye, hogy a szigorú állami bérszabályozás idején a gmk-nak – s így az abban dolgozó munkatársaknak – járó összegek nem a megbízó vállalat bérkeretét apasztották, hanem úgy jelent meg, mintha az egy másik állami cégnek fizetett volna, ami sokkal nagyobb summákat eredményezett. Aztán – mint a hasonló méretű magánvállalkozások – alapítottak egy kisszövetkezetet is, amelyben a tagok munkaviszonyból származó bért kaptak, a gmk-ban pedig vállalkozói részesedést, így lehetett optimalizálni a kifizetéseket. A kisszövetkezetre azért is szükség volt, mivel a gmk-ban maximálva volt a tagok száma, ráadásul csak feleannyi alkalmazottat lehetett felvenni, mint ahány tag volt. A Graphisoft pedig bővült, kellettek az új munkatársak, ám azt nem szerették volna, ha ezek rögtön tagok lesznek.

A külföldi terjeszkedéshez a gmk már nem volt alkalmas. Egy barátjuk nevén németországi céget alapítottak, a Graphisoft Computer Programme GmbH.-t, amely megnyitotta amerikai irodájukat is. 1989-ben aztán, amikor ezt a társasági törvény már lehetővé tette, átalakultak kft.-vé. Ekkor kellett tisztázni, hogy ki, mekkora tulajdonrészt kapjon a cégben. Addig ugyanis papíron mindenkinek egyenlő tulajdonrésze és szavazata volt. Azt, hogy ez mennyire nem fedte a valóságot a tagok szerint sem, jól mutatja: Bojár Gábor és Tari István Gábor 51 százalékos részt „kapott” a Graphisoft Kft.-ben.

Neumann László
a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet tudományos főmunkatár­sa
Az volt az elgondolás, hogy a vgmk-k majd kifelé is dolgoznak a szabad kapacitásokkal, de ez, néhány kivétellel, nem valósult meg; alapvetően a vállalatnak dolgoztak, túlórában. Vagyis a vgmk gyakorlatilag a vonzó mértékű túlórapénz kifizetését tette lehetővé. A gmk-k viszont képesek voltak különböző külső vállalati igények kielégítésére, s emiatt tényleg növekedett „a gazdálkodás rugalmassága”: azt, amit korábban az egyik vállalat a másiktól rendelt meg, egy gmk gyorsan és jóval olcsóbban leszállította, miközben a tagjai jól kerestek.

1989-től, amikor a társasági törvény lehetővé tette egyebek mellett kft.-k létrehozását, sokan ezt választották, pedig akkor a gmk forma még megmaradt. Előbbi nagy előnye volt a korlátolt vagyoni felelősség. A gmk-kban ráadásul a tagok azonos szavazati joggal rendelkeztek, de korántsem akarták mindig ugyanazt. Ez is közrejátszott abban, hogy a legtöbb gmk feloszlott, ahelyett, hogy átalakult volna. Így aztán kevés ma az olyan nagy cég, amelyik jogelődként egy gmk-val büszkélkedhet, mint például a Graphisoft, a Műszertechnika, vagy a KÉSZ. Nagyon sok cégforma-váltás volt, így nehéz megmondani, melyik lett gmk-ból, vgmk-ból. A vgmk-s tapasztalatot a leginkább még a munkavállalói résztulajdonosi programban történt privatizációnál lehetett hasznosítani.