A műhelybeszélgetéseken, a sajtóban folytatott nyilvános vitákban és a parlamenti munkabizottságokban megfogalmazódott a terv: kiépíteni a piaci szerepléshez szükséges infrastruktúrát. A környező országokban is hasonló gondolkodás indult meg a kilencvenes évek végén. A szlovák kormány informatikai minisztériumot hozott létre, a lengyel parlament határozatot fogadott el az internet terjesztésének fontosságáról. Némi diplomáciai huzavona után 1999-ben a visegrádi országok állam- és kormányfői internetes infrastruktúraépítési politikájuk összehangolásában állapodtak meg. Az e-V4 néven ismertté vált együttműködés a négy országot átölelő hiper-sávszélességű hálózat kialakítását tűzte ki célul. A fejlesztési elképzelések között szerepelt a 100 százalékos otthoni internetes ellátottság, az elektronikus kormányzati, banki és egyéb szolgáltatási környezetek egységes kialakítása.
A program bejelentése után egy évvel már láthatóvá vált a kockázati tőke betelepülése. A legnagyobb siker az volt, hogy több fiatal, de ambiciózus amerikai internetes vállalat a tengerentúlról Krakkóba, Prágába, Pozsonyba, Kassára, Pécsre és Budapestre tette át a székhelyét. A Newsweek 2000 novemberében új agyelszívásról cikkezett, a Spiegel alig leplezett irigységgel írt az új Szilícium-völgyről. Néhány lelkesítő példa után kisvállalkozások ezrei startoltak az interneten. A csehek Amazonka.cz néven az egész világra kiterjedő könyvkereskedést indítottak, megingatva a világ legnagyobb és legerősebb tradicionális forgalmazóinak pozícióit. Szolnoki vállalkozók Gugol.hu néven olyan internetes keresőmotort alkottak, amely képes a találatok fontosság szerinti rangsorolására. Ezzel három év alatt lekörözték az amerikai AltaVista és Yahoo! szolgáltatásait. A szlovákok sajátos irányba indultak el: közösségi oldalakat fejlesztettek. A 2001-ben indított MojSpace-nek négy év elég volt ahhoz, hogy a világ egyik legnagyobb portáljává váljon. Ekkorra a penetráció már mind a négy országban 100 százalék fölötti volt.
A kezdeti sikerek a nemzetközi megítélésben is megmutatkoztak. Az első pozitív jel az volt, hogy Ausztria jelezte felvételi kérelmét a visegrádiak közé. Magyar kezdeményezésre azonban úgy döntöttek, hogy előbb Bukaresttel kezdik meg a csatlakozási tárgyalásokat. A legkiemelkedőbb nemzetközi elismerésnek mégiscsak az bizonyult, hogy Pozsony és Budapest megkapta a 2012-es olimpia rendezésének jogát.
A program 2005-ös továbbfejlesztését hangos viták előzték meg. A mobil internetes infrastruktúra kialakulása körüli konfliktusban a négy ország miniszterelnökei Zakopanéban végül is a WiFi mellett tették le a voksukat. A lépés hatalmas ellenállást váltott ki a mobilszolgáltatókból, hiszen az ő megkerülésükkel épült ki hatalmas és mindent átfogó mobil internetes hozzáférés. Végül azonban belátták, hogy ha az úthengert nem lehet feltartóztatni, akkor jobb felülni rá, s speciális csomagokkal lovagolták meg az új hálózatot, amelynek lefedettsége napjainkban már mind a négy országban elérte a 80 százalékot.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
