Nem sok újdonságot tartalmaz a javaslatcsomag, amely a tőkepiaci törvény (Tpt.) pontjainak megváltoztatásával próbálja megvédeni a „stratégiai” ágazatban működő magyar cégeket, mondták el a FigyelőNetnek tőkepiaci szakértők.
A javaslatcsomag főként a felvásárlás menetrendjében hozna változásokat. A felvásárlónak előbb saját közgyűlésén kell elfogadtatnia szándékát a részvényesekkel. „A közgyűlés összehívására vonatkozó szabályok miatt a közgyűlést egy meghatározott időszakkal korábban kell összehívni és napirendjét közzétenni. Ez itthon a gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.) szerint legalább 30 nap, a környező országokban azonban különböző határidőket találhatunk. Több osztrák tőzsdei társaság esetén (Erste, OMV, Raiffeisen) ez az időtartam legalább 21 nap.
Könnyítés, de nem biztonság
Az előbb említett lépés komoly könnyebbséget jelentene a megcélzott társaságoknak, hiszen a közgyűlési napirend publikálásával a szándék a céltársaság előtt is rögvest ismertté válhat” – magyarázza Kuti Ákos, a Cashline Értékpapír elemzője. Emellett a törvénytervezet szerint az esetlegesen sikeres felvásárlást követően is közgyűlési döntés lenne szükséges a „stratégiai” ágazatban működő társaság eszközeinek átruházásához.
Újdonság még, hogy egy vételi ajánlat lezárulta és egy következő ajánlat megtétele között legalább 6 hónapnak kell eltelnie. Kuti hozzáteszi, hogy eddig több, egymást követő vételi ajánlattal – bár egyre magasabb árfolyamon – is volt lehetőség arra, hogy a felvásárló növelje részesedését a céltársaságban. Ez a lépés ugyancsak segít az időhúzásban, ami végül a tranzakció értelmetlenné válásához is vezethet, állítja Kuti.
Ugyancsak új elem, hogy ezentúl a Tpt. a társaság alapszabályától teszi függővé, hogy egy cég „zavarhatja-e” a tervezett tranzakciót – például sajátrészvény-vásárlás – az ajánlattétel után. Herczenik Ákos, a Raiffeisen Befektetési Zrt. elemzője szerint figyelembe véve ezeket a tervezett változtatásokat, a törvény igazából nem akadályozná meg a céltársaság felvásárlását.
A Mol megvédte magát
A törvényjavaslattal – amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök buzdítására dolgoztak ki – tulajdonképpen a Molt kívánták megvédeni az OMV felvásárlásától. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban a Molt egyáltalán nem kell megvédeni, ugyanis pénzügypiaci tranzakciókkal és a legutóbbi kooperációs szerződéssel áthúzta az osztrákok számítását.
Akik viszont továbbra is görcsösen ismételgetik az együttműködés szót. „Továbbra is szeretnénk leülni a Mol vezetőivel, hogy megvitassuk, miként tudnánk erőinket egyesíteni. Szerintünk a két vállalat egyesítése lenne a legjobb megoldás a közelgő konszolidációs hullám előtt” – mondta el a FigyelőNetnek Thomas Huemer, az OMV kommunikációs igazgatója. Huemer nem kommentálta, hogy eladnák részesedésüket a Molban vagy sem. Azt azonban hozzátette, nincs nyomás rajtuk a részvényesek oldaláról, hogy eladják a Mol-pakettet, amelyre stratégiai befektetésként gondolnak.
Nem készültek fel
Kuti Ákos azonban úgy látja, hogy az OMV egyhelyben toporog. „Nem volt B-tervük arra az esetre, ha a Mol visszautasítja őket. De egyre inkább úgy tűnik, hogy az A-terv sem volt teljesen kidolgozva” – állítja Kuti. Az elemző úgy véli, hogy legkésőbb a 8,6 százalékos pakett megszerzését követően kellett volna nyilvános vételi ajánlatot tennie az OMV-nek, akkor akár kontrollt is (minimum 50%+1 mértékű részesedés) szerezhetett volna a Molban. Most már azonban nincs értelme az ajánlattételnek, ugyanis nemsokára a Mol által közvetlenül és közvetetten birtokolt pakettek értéke elérheti az 50 százalékot, teszi hozzá.
Jelenleg nem sok lehetősége van az OMV-nek Kuti szerint. Ha nem sikerül megállapodnia a Mollal, akkor csak egy másik cégtől jövő felvásárlási ajánlat esetén tudna megszabadulni a pakettől. Ha ugyanis megpróbálja a tőzsdén értékesíteni, akkor még kisebb csomagok esetén is jelentősen lejjebb nyomná az árakat ez a mennyiség. Kuti úgy véli, hogy még az is elképzelhető, hogy a Molnak adják el a részvényeket, ám ez újabb megoldandó problémákat (pl. saját részvények mértéke) vetne fel.
Herczenik úgy látja, hogy az OMV nem számított ilyen erőteljes ellenállásra, és jelenleg kivárásra játszik. Mást nem nagyon tehet, hiszen a Mol és holdudvara jelenleg a Mol részvényeinek 41,7 százalékát birtokolja. Ugyanakkor az elemző szerint az is elképzelhető, hogy az OMV más cégeken keresztül akár 25 százalék közelébe is került. Jelenleg azonban ez a Mol-pakett két esetben jó az OMV-nek. Blokkolni tud egy esetleges Molfúziót egy másik céggel, vagy jó áron tudja eladni pakettjét annak a cégnek, amelyik felvásárolná a Molt. Herczenik szerint az OMV jó áron vásárolt be, és az osztalékkal is jól jár. Az elemző szerint ha az OMV „csepegtetve” adja el részvényeit, akkor nem zuhan az árfolyam.
Energia
Ami a Molnak a CEZ-zel történő megállapodását illeti, Kuti szerint az mindkét szereplő számára előnyös lehet. Egyfelől, mert ezentúl a Mol közvetlenül a finomítók mellett épülő erőművekből vételezhetne villamos energiát, ami a beszerzési ár szempontjából is kedvezőbb lehet. Másfelől az eddig nem vagy csak részlegesen hasznosított finomítói melléktermékeket is fel tudnák használni az erőművekben.
Herczenik azonban úgy látja, nem biztos, hogy a CEZ elmegy 10 százalékig a Molban, és hogy ezt egy lépésben tenné. Emellett ezentúl a Molnak nem kell villamosenergia-szállítási szerződést kötnie, és az eddig szemétbe kerülő finomítói melléktermékekkel tudja ellátni. Herczenik ugyancsak értékesnek találja a CEZ-zel tervezett kooperációt. Herczenik szerint évi 20 milliárd forintos megtakarítást eredményez az együttműködés, ha megvalósul. A finomítók mellé tervezett erőművek esetén a Molnak nem kell fizetnie rendszerhasználati díjat, és a „szemetet” fűtésre fordíthatja.
Hosszabb távon pedig keresletemelkedés várható az árampiacon, így a Molnak még előnyösebb az olcsóbb áram. Emellett a CEZ a felesleges áramot – az erőművek kapacitása nagyobb, mint a Mol igénye – értékesítheti a piacon.
