Toppantott is egyet a lábával. Sok egyebet állítólag nem tehet, a metrószerződéseket ugyanis úgy kötötték meg a Fővám téri kivitelezőkkel (és másokkal is), hogy abból a tényleges szankciók kimaradtak.
Szegény főpolgármestert a fúrópajzs is húzza: „habrancs repeszti a tübbingeket”. Márpedig ezekből a hírekből még a fővárosi átlagpolgár is megért annyit, hogy bár lassan vége a szabadságolásoknak és kezdődik az iskolaszezon, a tervezettnél tovább marad lezárva a pesti rakpart és fél Dél-Buda. Gyanítható, hogy szeptembertől ezért az átlagpolgár nem a tübbingeket veszi majd a szájára.
A 4-es metró vonalán már régen kisiklott a pr-kommunikáció. Lassanként egy olyan eltorzult gigaberuházás bontakozik ki a szemünk előtt, amelynek az értelme annál inkább megkérdőjeleződik, minél inkább összevetjük a növekvő kiadásokkal, valamint az érte hozott közlekedési áldozatokkal. Nincs meggyőző költség-haszon elemzés, miként azt se támasztja alá lehengerlő érvelés, hogy valóban ezen az útvonalon, kiépített agglomerációs kapcsolódás nélkül, a felszíni közlekedésnek a rövid megállóival is konkurenciát támasztva kell-e megépíteni egy közel 500 milliárd forintos metróvonalat.
A nyilvánosság azt sem tudja pontosan, mi mennyi, és miből. Demszky mentségére legyen mondva, ő sem. Mentőhírként jelentették be a hét elején: sikerült kiharcolni Brüsszelben, hogy az uniós társfinanszírozás összege meghaladhatja a 200 milliárd forintot is. Ám ez az egyetlen projekt azt a 440 milliárdos keretösszeget terheli, amennyit Magyarország összesen kaphat közlekedési fejlesztésekre. Másrészt erről is csak akkor lehet majd tárgyalni az EU-val, ha a megfelelő minőségű pályázatokat beadja Budapest. Ott ugyanis még nem tartunk.
Az már csak egy további, a projekt egészéhez képest elenyésző kockázat, hogy ha az építkezés kicsúszna a 2010-es határidőből, veszélybe kerülne az uniós utófinanszírozás egésze. Demszky könyöröghet a kivitelezőknek és imádkozhat a tübbingekhez. A habrancsok így is, úgy is az ő fejére hullanak.
