Ha valaki nem a legfelső szintű vezető a cégénél, akkor Svájcban jár a legjobban. Legalábbis abból a 35 országból, amelyet a Hewitt Associates tanácsadócég felmérése górcső alá vett. Svájcban ugyanis a közvetlenül a céges felső vezetés alatt dolgozó menedzserek átlagosan 172 ezer eurót keresnek évente, azaz közel 3 millió forintnyi a havi fizetésük. Igaz, ebből még adózniuk kell, mivel a tanulmány csak a bruttó összegeket vette figyelembe, az alapfizetés és a változó jellegű juttatások beszámításával. Kirívóan nagy eltérések nincsenek Nyugat-Európában, hiszen a német vezető menedzserek átlag évi 166 ezer euróval, az osztrákok 126 ezer euróval számolhatnak, de Ausztráliában is – a helyi dollárt átszámítva – 130 ezer euró az átlagkereset ezen a szinten. Hozzájuk zárkóznak fel azok az ázsiai országok, ahol a kontinensen a legmagasabb a fejlettségi szint: Hongkongban 118 ezer eurónak, Szingapúrban 109 ezernek, Japánban 104 ezer eurónak megfelelő összeget visznek haza évente átlagosan a vezető menedzserek.
Lényeges a különbség a felzárkózó országok esetében. Közép- és Kelet-Európában például Lengyelországban 80 ezer euró, Magyarországon 65 ezer euró az átlag, míg az Európai Unióhoz – Romániával együtt – 2007. január elsején csatlakozott Bulgáriában mindössze évi 24 ezer euró. Ennél már Kínában is többre számíthat egy vezető menedzser, mivel éves átlagjövedelme 43 ezer euró, ami azért is érdekes, mivel a termelés kiszervezésekor sok cég a nagyon alacsony bérű szakképzett munkaerőre hivatkozik.
A magyarországi adatok azt mutatják, hogy tovább tart a korábbi évek trendje, amely szerint a vezető menedzseri alapfizetések gyorsabb ütemben nőnek, mint a ranglétra alacsonyabb fokain. Három éve még topmenedzseri szinten volt átlagosnak tekinthető az évi 10–17 millió forintos alapfizetés (a 65 ezer euró nagyjából ennek felel meg), igaz, a több mint ezer főt foglalkoztató nagyvállalatok első embereinél már akkor sem volt ritka a 25–28 millió forintos átlagos évi jövedelem sem, a kiemelt ágazatokban (bankszektor, telekommunikáció stb.) pedig százmilliós nagyságrendű fizetések voltak.
A jelek szerint az akkori átlaghoz kezd felzárkózni a második vonal, ami alapján feltételezhető, hogy az első szinten tovább emelkedtek a pénzek. Ráadásul a tapasztalatok szerint a magyar felső vezetők javadalmazása mindig is csak részben függött össze a vállalat teljesítményével, alapfizetésüket akkor sem szokás csökkenteni, ha a vállalat rosszul teljesít. Ilyen esetekben a legtöbb cégnél inkább keresnek az illető helyett valaki mást.
