Néhány tízhektárnyi szántó és erdő, háztáji méretű gyümölcsös, szőlő, negyedmilliárd forintnyi – többé-kevésbé likvid – pénzeszköz, egy tésztagyár, egy fél bútorforgalmazó és egyharmad patika – a tavalyi vagyonbevallások tanúsága szerint Veres János pénzügyminisztert fényévek választják el attól, hogy megközelítse a két kormánypárt elnökeinek anyagi hátterét. Ezzel együtt az ellenzék előszeretettel veszi egy kalap alá a milliárdos kormánytagokkal, és a médiában sem ritkán kapja „az egyik leggazdagabb honatya” címkét. Pedig vállalkozói aktivitása nem túl jelentős: művelhető földterületei mennyisége és minősége alapján saját térségében, Szabolcsban is csak jóindulattal nevezhető közepes vállalkozónak, országos szinten pedig egyáltalán nem jegyzett – erősítette meg a Figyelőnek egy „nagypályás” helybéli agrárvállalkozó. A Lakoma száraztészta sem számít ínyenc befektetésnek – a nyírbátori tésztagyár 2005-ben 130 millió forint körüli árbevétele után 6 milliós adózott eredményt mutatott ki -, és Veres bútorcégének 200 milliós forgalmából is alig maradt meg tisztán 4 millió forint.
Ifjúkori tablókép. Debreceni tanulóévek.
ŐSÖK TERE. Eleinte úgy tűnt, a nyírbátori termelőszövetkezet főagronómusának fia – aki mind a középiskolában, mind az egyetemen évfolyamtitkárként tüsténkedett a KISZ-ben – a református középparaszti felmenők nyomdokaiba lép: a sorkatonai szolgálatot követően a Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőgazdaság-tudományi karának üzemszervezési szakán folytatott tanulmányokat. Az ott szerzett általános agrármérnöki diplomát, majd a mérlegképes könyvelői oklevelet előbb a Szamos Menti Állami Tangazdaságban, utóbb a nyírbátori Új Barázda Mgtsz főkönyvelőjeként kamatoztatta. Miközben a budapesti Közgázon agrármérnök-szakközgazdászi diplomára és közgazdasági doktori címre gyúrt, indulásképp gazdaságpolitikai, majd első titkári pozícióig küzdötte fel magát az MSZMP nyírbátori városi bizottságában. Utóbbi minőségében aktív részese volt a párt átalakításának, s miután az 1989-es alakuló kongresszuson átlépett az MSZP-be, annak városi, majd megyei szervezetének irányításából is kivette a részét.
Első komoly politikai erőpróbáján, az 1990-es országgyűlési választásokon egyéniben indulva negyedik lett Nyírbátor központú választókerületében, így négy évig „helyben maradt”: a városi képviselő testületet erősítette. „Értelmes kérdésekkel vétette magát észre egy 1992-es nyírbátori fórumon” – emlékszik vissza a Fidesz egyik prominense a közönség soraiból felszólaló helyi potentátra, akinek országos premierjére akkor még várni kellett. Veres üzleti vállalkozó kedvét a rendszerváltás mindenesetre meghozta: adótanácsadói szakképesítéssel és felsőfokú kereskedelmi áruforgalmi szakvizsgával a zsebében többekkel közösen bútorforgalmazó céget gründolt, majd egy hulladékhasznosító társaság alapításában is részt vett. Ez utóbbi miatt mostanság érik ellenzéki támadások, azon az alapon, hogy 1997-ben valótlan tartalmú számlák tűntek fel a cég könyvelésében – emiatt a hajdani üzlettársra adócsalás miatt három és féléves börtönbüntetést szabott ki jogerősen a bíróság -, ám Veres már 1994-ben kiszállt ebből a vállalkozásból. Az ellenzéki sajtóban ez ügyben megjelent írások nyomán a pénzügyminiszter egyelőre eredménytelenül próbált meg jogi elégtételt venni. Párhuzamosan a szüleivel közös gazdaságban gyümölcsöt termesztett: az ebből származó jövedelme akkori vagyonbevallása szerint évi bruttó 200 ezer forint volt.
Pártrendezvényen. Megbízható katona.
KOLOR LOJÁL. Habár tésztaipari céggel és gyógyszertárral is bővítette portfólióját, Veres 1994-ben kezdett a nyírbátorinál nagyobb léptékben gondolkodni – állítja egy régebbi munkatársa. Kapóra jött neki, hogy politikai csillaga felfelé ívelt: saját jogon nem szerzett ugyan mandátumot a második szabad választásokon, ám az MSZP megyei területi listájáról bejutott az Országgyűlésbe. Frakciója kapásból a költségvetési és pénzügyi bizottságba delegálta, ám az akkoriban erős mezőnyben – a szabad demokratákat többek között Tardos Márton és Bauer Tamás képviselte, míg a szocialistákat Keller László, Burány Sándor, Nagy Sándor és Szekeres Imre – a futballt kedvelő honatya eleinte nem nagyon rúghatott labdába. Két és fél évvel később mégis már alelnöke a testületnek, amit egyik akkori képviselőtársa szerint elsősorban nem is pénzügyi affinitásának köszönhetett, hanem megkérdőjelezhetetlen lojalitásának. „Minden körülmények között kiáll a pártért, ha kell, a koalíciós partnerrel is szembe megy” – állítja egy, az MSZP-vel és az SZDSZ-szel egyaránt jó kapcsolatokat ápoló üzletember, nem titkoltan a pénzügyi és gazdasági tárcák jelenlegi első emberei közötti feszültségek „szakmán túlmutató” aspektusaira utalva.
Nyílt, a direkt konfrontációt sem feltétlenül kerülő habitusával Veres akkor tett szert valódi presztízsre saját frakciójában, amikor Keller Lászlóval tandemben csépelni kezdték a Fidesz-kormányt az Országimázs Központ szerződéseinek és kifizetéseinek ügyében (Homályos üvegzseb – Figyelő, 2003/7. szám). Jóllehet, a honatyák szorgalma igazán nagy leleplezéshez nem vezetett, Verest „szocialista fenegyereknek” könyvelték el a fiatal demokraták, akiknek – mint a parlamenti patkó narancssárga karéjának egyik tagja elismerte – egy-egy nyilvános vitán, erős debattőrről lévén szó, amúgy is meggyűlt néha a bajuk képviselőtársukkal. Más kérdés, hogy pénzügyminiszterként Veres mintha kizárólag csak tárcája szűken vett profiljára koncentrálna nyilvános szerepléseiben, és a Fidesz ebbéli minőségében nem tekinti hiteles figurának. „Nem lehetősége, kötelessége lett volna időben publikálni a tavalyi választások idején csak késéssel nyilvánosságra hozott havi államháztartási adatokat” – érvel egy fiatal demokrata képviselő, a pénzügyi tárca publikációs naptárának tavalyi „megbicsaklására” célozva.
Polgármesteri beiktatás 2002-ben. Hamarosan feljebb lépett.
ÚR A ZŰRBŐL. Jóllehet 2002-ben szülővárosában polgármesterré választották, mandátumáról pár hónappal később kénytelen volt lemondani, miután a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárává avanzsált. Családja és érdekeltségei mellett helyi alapítványokban betöltött társadalmi funkciói is Nyírbátorhoz kötik, igaz, a múlt évi választások óta – amelyeken Veres első ízben szerzett egyéni mandátumot – felesége is országgyűlési képviselő. Bár szocialista forrásaink szerint akadtak a pártban, akik rossz néven vették a jogot végzett – az MSZP nőtagozatának elnökségében amúgy évek óta aktív – házastárs „felzárkóztatását”, Veres közkedvelt figurának számít. „Száz százalékban kiszámítható ember” – állítja egyik képviselőtársa, aki szerint nem jellemző rá, hogy elveszítené a fejét. Ezért is keltett általános meglepetést, amikor egy tavaly őszi önkormányzati egyeztető fórumról távozván felbőszült bikát idéző mozdulattal „hajolt bele” a HírTV kamerájába, a felvétel tanúsága szerint erősen paprikás hangulatban. Informátoraink szerint azonban ez a húzás is inkább erősítette a „legény a gáton” imázst pártjában, amelyet még az Orbán-kormány is kénytelen volt hivatalosan elismerni: a tiszai árvízi védekezésben végzett tevékenységéért Veres még 2001 áprilisában kapott Honvédelemért kitüntetést. Tavaly áprilisban viszont már hideget-meleget fújt rá a Fidesz, midőn a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei választókerület polgármestereivel beszélgetve azt találta mondani: az egyes térségek részesedése az állami fejlesztésekből „azon fog múlni, hogy a térségeken belül milyen választási eredmény születik”. Ezt később úgy próbálta tompítani, hogy mindössze annyit állított: „a térség képviselete akkor lesz erős, ha a térségben MSZP-s jelöltet választanak”.
Miközben az ellenzék pénzügyminiszterként hiteltelennek tartja a bársonyszéket az első Gyurcsány-kormány idején elfoglaló, majd a tavalyi választások után is megtartó Verest, a pénzpiacok megbékéltek vele. „Vicces, hogy egy 10 százalékos államháztartási hiányt produkáló főpénzügyér megőrizhesse a szakmai presztízsét, de ez a helyzet” – ecsetelte a magyar rögvalóságot egy lapunk által megkérdezett makroelemző. Szerinte a külföldi elfogadottsággal – amelyet Veres nem igazán elsőrendű angoltudása is beárnyékol – már más a helyzet. A magyar gazdaságpolitikát ugyanis nem a pénzügyminiszter, sokkal inkább a kormányfő jeleníti meg kifelé, aki szocialista forrásaink szerint „függővé” tette talán egyik legnagyobb politikai riválisát azzal, hogy maga mellé emelte. Előbb kabinetfőnökként, 2004 őszén, majd amikor 2005 áprilisában reformokra kalibrált kabinetjében is helyet szorított neki, pénzügyminiszterként.
Mindez nem csorbította Veres párton belüli támogatottságát, egyelőre legalábbis nem merült fel összeférhetetlenség a szocialisták és a miniszterelnök iránti lojalitása között. Az efféle egyenesség forrásaink szerint a pénzügyminiszter „alapfelszereltségének része”, amibe nem fér bele, hogy Gyurcsány ellen aknamunkát végezzen, vagy a kormányfő aspiránsként akár csak kihívója legyen főnökének. „Kizárólag politikai vákuumban tartom elképzelhetőnek” – latolgatta egy szocialista prominens Veres miniszterelnök-jelölti esélyeit, gyorsan hozzátéve: egy esetleges futam bizonyára többszereplős lenne, miután Kiss Péter ismét „kijött a napra”, ráadásul 2009 októberében Kovács László adóügyi és vámuniós biztos brüsszeli mandátuma is lejár…
Nyelvi kérdések
Sokkoló hendikep a nyelvtudás hiánya egy pénzügyminiszternél – mondja egy külföldi hírügynökség brüsszeli tudósítója, aki többször is tolmács közvetítésével volt kénytelen meginterjúvolni Veres Jánost. Az a benyomás alakult ki benne, hogy miközben a Dzurinda-kormány volt pénzügyminiszterének, Ivan Miklósnak minden a fejében volt, ugyanez a magyar pénzügyérről nem igazán mondható el. Ráadásul gyakran kitérő válaszokat adott egy-egy kérdésre. De az is lehet, hogy a fordítás volt a ludas – teszi hozzá az újságíró, aki ugyanakkor rendkívül nagyra értékelte azt, hogy Veres mindig készségesen rendelkezésre állt, ami korántsem mondható el minden kollégájáról. Bár Veres az őt ismerők szerint konyhanyelven angolul és németül is megérteti magát, egyiken sem igazán tárgyalóképes, ami komoly hátrány, amikor az Ecofin (a pénzügyminiszterek tanácsa) nem hivatalos eseményein kell trécselni a hasonszőrűekkel. A magyar miniszter mindenesetre nagyon komolyan veszi a tanácsüléseket, és sohasem blicceli el azokat.
GYÉVAI ZOLTÁN, BRÜSSZEL
