Hókuszpókusz nélkül

Sem egzisztenciálisan, sem anyagilag nem repítette a mennybe Wendler Tamás cégét, a Merlin Communicationst az, hogy ők szervezhették az 1956-os forradalom 50. évfordulójának hivatalos rendezvényeit. Az üzletember, aki élete legnehezebb periódusaként emlékszik a belpolitikai zavargások által elcsúfított ünnepségekre, tenderen jutott a lehetőséghez. Bár az eredményhirdetést követően fényes tekintettel veselkedett neki a feladatnak, a megbízástól remélt kiugrás elmaradt. „Nem miattunk vált emlékezetessé 2006 ősze” – utal a zavargásokra a cégvezető, akinek azért korántsem ment el a kedve attól, hogy a jövőben állami megrendeléseket vállaljon. Nem tesz különbséget ugyanis politikai és profitorientált cégek megbízásai között. Előbbiekből van kevesebb neki. Míg a cég 2005-ös árbevételének 10, a 2006-os év forgalmának 35 százalékát tették ki a politikai megrendelések, az idén nem tud beszámolni ilyenről. Bevételeinek javát sokkal inkább hetedik éve hű ügyfelének, a Richter Gedeonnak, továbbá a Magyar Sörgyártók Szövetségének és a T-Systemsnek köszönhetően realizálta a kommunikációs és pr-ügynökség.

ROSSZ CSILLAG ALATT. „Nem voltak sikeremberek a famíliában” – szögezi le Wendler, akit testvérével együtt a nagymama nevelt. Mivel az ő özvegyi nyugdíjából hárman bajosan boldogultak, hősünk gimnáziumbeli üzleteléseivel gyarapította a családi kasszát. A József Attila Gimnázium olasz tagozatos tanulója, aki cserediákoskodás keretében már akkor többször eljutott Itália földjére, idejekorán felmérte: ott valahogy szebben süt a nap. Disszidáláson törte a fejét. E tárgykörben dédelgetett terveit az utolsó olaszórán bele is fogalmazta „Ez leszek húsz év múlva” című dolgozatába. Pár hete történt, hogy osztályfőnöke a húszéves érettségi találkozón, általános derültség közepette, felolvasta az írást. „Megpróbáltam, de nem jött össze” – utalt a találkozón is a csillagok szerencsétlen együttállására Wendler Tamás, akit aztán a Külkereskedelmi Főiskolára sem vettek fel.

Bánatában londinernek állt. Később a Hungária Szállóból az Ortopédiai Klinikához igazolt, ahol a betegfelvételi rendszer számítógépre vitelében nyújtott koordinációs segítséget. 18 hónapnyi katonáskodás után egy S-Modelles ismerősével beleugrott egy cipő-nagykereskedésbe, amely mellé 1992-ben a Váci utcában aprócska boltot bérelt. Mivel a pörgésből még ekkor sem volt elég, apja nagytétényi telkén, Harapófogó néven életre hívta kocsmáját. „Nem akart ez több lenni, mint egy talponálló, ahol a rendszerváltás okozta sokkot heverték ki az emberek” – mondja Wendler, aki anyagilag igen, szellemileg nem tartja épületesnek élete ezen szakaszát, pláne, hogy a hajnali öt óra rendszerint a söntéspult mögött találta.

Nem csoda, hogy hátrahagyta a vállalkozást, amikor lehetősége nyílt arra, hogy a Margitszigeten a honvédség tulajdonában lévő Európa Háznak elsőként csak a fitnesztermét, később a teniszpályáit, sörkertjét, majd minden alegységét bérelje és üzemeltesse. Négy évig tartó aranyéletének az vetett véget, hogy a főbérlő nem hosszabbított vele szerződést. Magasabb szinteken inkább az Európa Ház bezárása mellett döntöttek, az enyészetre bízva az ingatlan sorsát. Wendler, aki időközben kitanulta a rendezvényszervezést – a helyszínen addig esküvőket, reklámkocsmákat szervezett – úgy döntött, valami hasonlóval folytatja, de nem teszi ki magát annak, hogy másoktól, illetve évről évre meghosszabbítandó szerződésektől függjön.

Merlin néven saját céget gründolt hát 1999 végén, fő tevékenységnek eleinte a rendezvényszervezést gondolta. Később, amikor a Skull Kommunikációs Iskolában kitanulta a pr szakmát, ezt a tudását is üzletszerűen kínálta. Viszonylag szerencsés időszakban kezdett szolgáltatni. Itthon a pr-t kevesen űzték, ráadásul többségében külföldi ügynökségek dolgoztak a terepen. Ebben a környezetben igény volt a fiatalos és magyar gondolkodásmódra, illetve arra, hogy ne az előző rendszer propagandagépezetében edződött szakemberek jelöljék ki a kommunikációs irányokat. Lépéselőnyük az volt, hogy olcsóbbnak bizonyultak a nemzetközi cégeknél. Ráadásul tőlük nem csupán a sajtóval való kapcsolattartás volt megvásárolható: olyan kiegészítő elemeket is kínáltak, mint a sajtótájékoztató-, esemény- és partnertalálkozó-szervezés vagy mondjuk a belső pr-feladatok menedzselése. „Ez költséghatékonynak bizonyult több megrendelő számára, akiknek így a részfeladatokat sem kellett kiszervezniük” – mutat rá Wendler, aki nem csinál titkot abból, hogy az ügyfélszerzéshez eleinte személyes kapcsolatait használta.

KIMUTATHATÓ ÉRTÉKEK. Azt viszont tagadja, hogy a kuncsaftszerzés reményében valaha is a pénzzel teli aktatáska befordítási trükkhöz folyamodott volna. Az uram-bátyám típusú ügyfélszerzésről Wendler annyit tart érdemesnek megjegyezni, hogy a barátság maximum a szerződéskötésig tart, utána gyakran még keményebben kell teljesíteni, mint az utcáról beeső ügyfelek számára. Mindkét típusú ügyfél esetén törekszik arra, hogy – mivel a pr nem kimondottan kézzel fogható tevékenység – a munkája során kimutatható értéket termeljen. A sörgyártói szövetség megbízásának elvállalásakor például tudta, hogy nehéz lesz a kommunikáció, pláne, hogy konkrét márka nem is hirdethető. Az ügynökség így proaktív magatartást választott. Kutatást rendelt arról, hogy a celebritások között kik a hiteles sörfogyasztók, majd a hagyományos hirdetés helyett az eseményalapú kommunikáció mellett döntött, ismert emberek segítségével bemutatva a sörfogyasztás élményét.

„Aki velünk szerződik, a komplex kommunikációs megoldásokra voksol” – mondja az üzletember, hozzátéve, náluk nem az van, mint a legtöbb ügynökségnél, hogy egy előretolt csatárral operálnak, akinek nevére az ügyfelek becsábulnak, majd csalódnak, amikor nem a csatár kezeli a cég kommunikációját. Wendlerék próbálnak minden ügyfelet kiemelten kezelni. „Ezért tartunk ki a cég mellett immár hetedik éve” – mondja Beke Zsuzsa, a Richter gyógyszergyár kommunikációs vezetője, akinek tapasztalatai szerint hiába bővült a Merlin, vállalata nem szorult háttérbe az ügynökségnél. „Tisztelem őket azért is, mert az aprómunkát sem tekintik alantasnak” – húzza alá Beke, aki Wendlerről elmondja azt is, hogy óvatos, ritkán vitatkozik. Ennek oka a cégvezető szerint az, hogy az évek során belefáradt abba: megrendelői általában inkább a biztonságos megoldásokra szavaznak, és mivel kevés rizikót vállalnak be, kreatív ötletei elhalnak.

Amikor 2004-ben a T-Systems nagyrendezvényein kezdtek el dolgozni, 6-ról 23-ra növelték létszámukat, s létrehoztak egy call centert, ahol a rendezvényadminisztráció, a háttérszervezés, az ügyfélelégedettség-mérés zajlik. Ez az állami megrendelésekre is vonatkozik, amelyek először 2005-ben találták meg a céget. Akkor a Regionális Operatív Fejlesztési Program keretében vállaltak kommunikációs feladatokat, amelyet az ominózus október 23-a követett. Közben az egyre növekvő céghez tavaly felvásárlási ajánlat érkezett a Huntsworth nemzetközi pr-cégtől, az adásvétel azonban elmaradt. Úgy tűnt, ők lehetnek a befutók, ám végül nem így történt. Wendler szerint annyit tanultak az esetből, hogy sikerült elhinniük: értékesek. Ezen felbuzdulva úgy döntöttek, a jövőben maguk kezdenek külföldi ügynökségek felvásárlásába.