Változatlanul a Danubius Hotels (DH) eladására és a szállodalánc tőzsdei kivezetésére számítanak az elemzők. Hiába minősítette a hírt pletykának Tóbiás János, a cég pénzügyi vezérigazgató-helyettese a Portfolio.hu internetes újságnak adott interjújában, a piaci találgatások nem csitultak. Ennek elsősorban az az oka, hogy Sir Bernard Schreier főtulajdonos a korábbi 53 százalékos pakettjét 75,14 százalékosra növelte. A háromnegyedest meghaladó többség birtokában nyilván könnyebb megállapodni egy vásárlóval. Pláne, ha az nem szeretne a tőzsdével és a kisebbségi tulajdonosokkal bajlódni, viszont tisztában van vele, hogy a lánc többre is képes eddigi teljesítményénél.
Hotel Gellért. Vonzó különlegességek.
MINŐSÉGI KÉRDÉSEK. „Közismert, hogy a Danubius ingatlanpozíciója kiváló, a hasznosításban azonban nem jeleskedik” – véli Elek Péter, a Budapest Alapkezelő elemzője. Szerinte hiába vannak igen jó ingatlanjai a cégnek, a szolgáltatási színvonal kevésbé kimagasló, így csak átlagos teljesítményt tudnak felmutatni. „Új szemlélettel, új menedzsmenttel jobban mehetne” – teszi hozzá a szakember. A DH portfólióján belül ma mintegy 50 százalékos a gyógy- és wellness szobák részesedése, a bevételeknek mégis csaknem kétharmadát a városi (jellemezően nem wellness) szállodák adják, ezen belül is nagyrészt a fővárosi házak, például a Hilton, a Béke Radisson vagy a Gellért. Az elmúlt évben a cég 11 százalékkal, 47,3 milliárd forintra növelte a forgalmát, amelyhez viszonylag magas, 67,7 százalékos csoportszintű foglaltságra volt szükség. A konszolidált adózás előtti eredmény eközben 58 százalékkal nőtt, s elérte az 1,8 milliárd forintot. A hotellánc 1,5 milliárdos nettó profitot könyvelt el 2006-ra. Az idei első negyedévben ugyan 54,7 százalékra csökkent a foglaltság, az árbevétel viszont minimálisan így is emelkedett az egy évvel korábbihoz képest.
„A gyógyszállók különböztetnek meg minket másoktól, ez a mi különlegességünk” – mondja Deák Imre, a DH vezérigazgatója. Ez az a piaci szegmens, ahol viszonylag kisebb a verseny, kevesebb a hozzáértő szereplő, ezért a cég külföldön is csak ilyen szállókat vásárolt. A csoportszintű konszolidált eredményhez mintegy 65 százalékkal járulnak hozzá a magyarországi érdekeltségek, 15-15 százalékot hoznak a csehországi és a szlovákiai házak, és mindössze 5 százalékot adnak az erdélyi Szovátán működő gyógyszállók.
GYÓGYVONAL. A Figyelő érdeklődésére hotelszakmai körökben megerősítették, hogy a DH valóban egyedülálló a gyógyszállói kapacitásait tekintve. Nincs ugyanis olyan európai hotellánc, amely a gyógy- és wellness bizniszre specializálódott volna. Ugyanakkor arra figyelmeztetnek, ez még nem jelenti, hogy a Danubius kizárólag ezekre a szállodáira koncentrálná a forrásait, a városi szegmensben is fejleszt, igaz az elemzők szerint kevésbé, mint kellene. „A városi szállodák hozama mindig nagyobb lesz” – teszi hozzá Deák Imre.
A Danubius az egyetlen európai lánc, amely a gyógy- és wellness bizniszre specializálódott.
Akárhogyan is, az értékes ingatlanportfólió és a gyógyszállók a DH-t eléggé vonzóvá tehetik nemzetközi befektetői körökben. Az említett interjúban Tóbiás János utalt rá, hogy a 11 ezer forintos részvényárfolyam ma lényegesen magasabb, mint amennyiért Schreier annak idején az 53 százalékos csomagot megvásárolta. A pénzügyi vezérigazgató-helyettes úgy vélte, a tulajdonoson nyilván nagy a nyomás, hogy profitot realizáljon, hiszen a kisrészvényesek körében is sokan megváltak a szállodapapírtól, azt sejtve: feljebb már nem megy az árfolyam. A tőzsdei kivezetéshez a többségi tulajdonosnak ajánlatot kell tennie a kisrészvényeseknek, az elmúlt 180 nap átlagárán, ami jelenleg mintegy 9 ezer forint (Figyelő, 2007/21. szám). Kérdés, ez elég vonzó-e a tulajdonostársaknak, és kiszállásukkal megkönnyítik-e a szállodalánc esetleges eladását.
