Tizennégy évesen dolgozni mentem a BKV-hoz, 25 évesen kezdtem esti tagozaton az épületgépész technikumot, s így jutottam be, „fehér hollóként” az ELTE történész és politológus szakára – mesél Kamarás István, az ELTE végzős hallgatója, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Roma Szakkollégiumának tagja. A roma származású fiatalember úgy érzi, egyetemista társaihoz képest olyan nagy hátránnyal indult, amit haláláig nem lesz képes ledolgozni. Analfabéta nagyszülei nevelték, középiskola mellett este hattól reggel hatig dolgozott kazánfűtőként, nyolc órára ért haza, evett, aludt egy keveset, s délre már ment is az órákra.
Kamarás István az ELTE folyosóján. Kevesen tudják követni a példáját.
ELKÜLÖNÍTVE. Kevés romának sikerül Kamaráshoz hasonlóan a diploma megszerzése: az érettségiig is alig 2 százalékuk jut el. Az iskolai szegregáció olyannyira mindennapos jelenség hazánkban, hogy az az ombudsman által is vizsgált kirívó eset, amikor a roma diákok nemcsak kisegítő osztályba jártak egy iskolán belül, de az ebédlőben is külön asztalnál, másfajta evőeszközökkel étkeztek, sem a roma, sem a nem roma szülőkben nem keltett megütközést.
Pedig az általános iskolák körzetesítéséről elfogadott törvény ma már megköveteli, az uniós forrásokhoz és a középiskolai képesség-kibontakoztató normatívához való hozzájutás lehetősége pedig ösztönzi az iskolák közötti, illetve intézményen belüli szegregáció megszüntetését. „Az igazi befogadó környezet kialakításához nem elegendő egymás mellé ültetni a roma és nem roma gyerekeket, ennél sokkal fontosabb megteremteni a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásának személyi és szerkezeti feltételeit” – véli Molnár Lajos, a Közgazdasági Politechnikum Gimnázium és Szakközépiskola pedagógiai vezetője. Iskolájában a diákok több mint negyedének (körülbelül 140 fő) családjában az egy főre jutó jövedelem nem éri el a havi 40 ezer forintot, így tágabb értelemben hátrányos helyzetűnek minősülnek. Az iskolában minden osztálynak két osztályfőnöke van, így a diákok két felnőtthöz is fordulhatnak, kétféle minta, két személyiség együttműködését láthatják. Ezenkívül teljes állásban foglalkoztatott pszichológus és családgondozó pszichopedagógus felügyeli a gyermekek iskolai integrációját, illetve ingyenes programok is segítik a rászorulókat. Mivel a jelenlegi rendszer nem foglalkozik célzottan a roma diákok támogatásával, tipikus probléma, hogy a magyar nyelv elsajátításával kapcsolatos esetleges gondjaik figyelmen kívül maradnak. „Mivel otthon cigányul beszéltünk, annak ellenére, hogy évekig olvastam magyar és külföldi szépirodalmat, a nyelvtan terén olyan hiányosságaim voltak, hogy magyar helyett történelem szakra jelentkeztem” – említi példaként Kamarás István.
A jelenleg létező állami és privát kezdeményezésű programok általában az ösztöndíj és a mentorálás elemeit ötvözik annak érdekében, hogy a diákoknak mind az anyagi, mind a kulturális akadályok leküzdésében segítsenek. „A legeredményesebb már kisiskolás korban elkezdeni a tanulás megszerettetését. Ezért döntöttünk úgy, hogy elsősorban a tanórák utáni korrepetálást és közösségi programokat nyújtó általános iskolai tanodák szponzorálásán keresztül támogatjuk a romák oktatását” – mondja Magyar Henrietta, a Vodafone Magyarország Alapítvány munkatársa. Ők negyedévente körülbelül száz civil szervezet roma oktatással kapcsolatos pályázatát bírálják el, ám ebből csak 5-8 kezdeményezést (programonként átlagban 30 diákot) tudnak támogatni.
ÚTRAVALÓ. „A roma értelmiség kineveléséhez több terület összefogására lenne szükség” – állítja Rostás Krisztina, a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet romaügyi referense, a roma fiatalok esélyeinek növelését célzó felsőoktatási felvételi előkészítő program koordinátora. Például az Oktatási Minisztérium által évente körülbelül 20 ezer hátrányos helyzetű általános és középiskolai diákot támogató Útravaló Ösztöndíjprogramnak, illetve a szintén államilag finanszírozott, évi 600 hátrányos helyzetű középiskolás diákot érettségihez juttató Arany János Középiskolai Tehetséggondozó Programnak jelenleg nincs felsőoktatási szinten méltó folytatása, amit súlyosbít a tandíj kötelező bevezetése is. „Jelenleg az Arany János-programba bevont gimnáziumok között próbáljuk megoldani azoknak a diákoknak a továbbképzését, akiknek anyagi vagy más okból nem sikerült bejutniuk a felsőoktatásba” – számol be Szolcsányi Jánosné, a programban részt vevő pécsi Leőwey Klára Gimnázium igazgatónője.
Leminősítve
Havas Gábor, Kemény István és Liskó Ilona 2002-ben végzett kutatásának megállapításai:
■ Minden 10. általános iskolás gyerek roma
■ Közülük minden 3. olyan osztályba jár, ahol a társainak legalább a fele szintén roma
■ Minden 5. roma gyereket sajátos nevelési igényűnek, túlnyomórészt enyhe fokban értelmi fogyatékosnak nyilvánítanak
MEGISMERNI. Solymosi Imre, a Gödöllői Egyetem Roma Szakkollégiumának vezetője szerint a többségi társadalomnak meg kell ismernie a romákat ahhoz, hogy igazi befogadó kultúrát tudjon kialakítani. Ebben a tanulási folyamatban óriási szerepe lenne a roma értelmiségnek, szükséges lenne a roma kultúra intézményesülésére, ezen belül romákról, illetve romákat oktató intézmények létrejöttére. „Annak ellenére, hogy több mint hatszáz éve itt élnek Magyarországon, a legtöbb egyetemen nincs roma tanszék, miközben a legkülönfélébb egzotikus kultúrák képviseltetik magunkat. A romákkal foglalkozó, vagy róluk döntést hozó ellátórendszerekben pedig alig alkalmaznak romákat” – hívja fel a figyelmet a visszásságokra Solymosi. A roma értelmiség másik nagy küldetése a hátrányos helyzetű közösségek segítésében, felemelésében való aktív részvétel. Egy-egy, közülük sikerrel kiemelkedett tanár például jobban megérthetné a gyerekek gondjait, példakép lehetne a számukra.
