E tény meglepően hangozhat sokak számára, akik nap mint nap használják PC-jüket és az internetet. Mi már nem tudnánk elképzelni az életünket ezen eszközök nélkül, annál is kevésbé, mivel az információtechnológia folyamatosan átalakítja az üzleti életet, a kommunikációt, az oktatást és a szórakozást. Egykori víziónk, amely szerint „minden íróasztalon és minden otthonban legyen számítógép”, mindmáig csak a globális gazdasági piramis tetején álló 1 milliárd ember számára vált valósággá. Ám a digitális forradalomnak még bőven van hol terjednie: a vidéki térségekben, a szegény közösségekben és a fejlődő országokban. 
Persze a napi 1 dollárnál kevesebből élő milliók aligha PC-re vágynak mindenekelőtt – nekik tiszta ivóvízre, egészségügyi ellátásra, élelmiszerre és otthonra van szükségük. Mindazonáltal a technológiához való hozzáférésben mutatkozó aránytalansággal muszáj törődnie mindenkinek, aki szívén viseli a szegénység visszaszorítását, a társadalmi és gazdasági lehetőségek körének bővítését. Mert ahogyan a globális gazdaság egyre inkább a számítógépen és az interneten alapul, úgy a digitális választóvonal kevésbé szerencsés oldalán mind nehezebbé válik a társadalmi és gazdasági fejlődés.
A FEJLŐDÉS ZÁLOGA. Az információtechnológiához való hozzáférés kiszélesítése ráadásul elő is mozdíthatja a fejlődést. A számítógépek, szoftverek és távközlési eszközök alkalmazása segít a termelékenység fokozásában és a tranzakciós költségek csökkentésében, ezáltal pedig élénkíti a gazdasági növekedést. A számítástechnika és a mobil telekommunikáció emellett javíthatja az oktatás, az egészségügyi ellátás és más közszolgáltatások színvonalát is.
Mit tehetünk hát annak érdekében, hogy a további 5 milliárd ember is részesüljön az információtechnológia hasznából? Át kell alakítani az ágazat jelenlegi, a gazdasági piramis tetejének kiszolgálására szabott üzleti modelljét. A termékek és szolgáltatások árait rendszerint úgy határozzák meg, hogy a jelentős szabadon elkölthető jövedelemmel rendelkező fogyasztók, valamint a számottevő és folyamatos informatikai beruházásra képes cégek tudják megvásárolni azokat. Az ügyfeleknek többnyire azonnal meg kell fizetniük a teljes árat a PC-kért és a szoftvercsomagokért, amelyeket azután kizárólagosan használnak. E modell jól működik a meglévő ügyfélkör esetében, a rosszul ellátott többség eléréséhez azonban új alapelveken nyugvó megközelítésre van szükség.
KULTURÁLIS IDOMULÁS. Az ágazatnak olyan technológiákat és szolgáltatásokat kell kínálnia, amelyek összhangban vannak a fejlődő világ hátrányos helyzetben lévő közösségeinek adottságaival. Az eltérő kultúrákhoz való idomulás eszköze lehet például a helyi nyelvek vagy nyelvjárások használata. A szöveg helyett a grafika és a hang jobban megfelel a gyerekeknek és azoknak a közösségeknek, amelyekben az írni és olvasni tudás nem általános. A technológiáknak ki kell elégíteniük a következő 5 milliárd felhasználó legfontosabb szociális és gazdasági igényeit, vagyis alkalmazhatóknak kell lenniük olyan területeken, mint a gyermekoktatás, a felnőttképzés és a családtagok vagy barátok közti kommunikáció.
Ha pedig az a cél, hogy egy közösség élvezhesse a számítástechnika előnyeit, ezt nem mindig lehet és nem is mindig érdemes úgy elérni, hogy mindenkinek legyen PC-je. Sok fejlődő országban elterjedt már a megosztott hozzáférés, aminek az internetkávézók, könyvtárak, iskolák és közösségi házak az alapjai.
További fontos feladat a technológia költségének mérséklése. Új, a jelenlegieknél olcsóbb eszközöket kell kifejleszteni, megteremtve egyúttal egy olyan üzleti modellt, amely figyelembe veszi a kis jövedelmű vagy nem hitelképes emberek lehetőségeit. A mobilszolgáltatók rugalmas értékesítési módszereit átvéve az IT-vállalatok is kínálhatnának részletfizetést, feltöltőkártyás és előfizetéses szolgáltatásokat.
Bolygónk mind a 6 milliárd lakosának esélyt kell kapnia teljes potenciáljának kibontakoztatására.
A szerző a Microsoft alapítója
