Besenyei Balázs
Belle Burden: Idegenek – Egy házasság története (21. Század kiadó, 2026, 272 oldal)
Úgy érezzük, sokakban rémálommal felérő kép az, hogy a párunk egy nap a semmiből közli velünk: elhagy bennünket. Belle Burden amerikai szerzőnővel ez megtörtént. Idegenek című debütáló könyve egy hosszú házasság váratlan széthullásának nyomasztó története, melyben a szakítás valójában semmire nem válasz, sőt, újabb kérdéseket vet az elszenvedő elé.
Burden kérdőjeleket tesz a legsúlyosabb mondatok végére, mert arra nemigen van konkrét válasz, ha kiderül, alig ismerjük azt, aki évek óta mellettünk él.
Még a covid idején állt feje tetejére a szerző világa: New Yorkból a nyaralójukba költöztek családostól, és Burdennek rá kellett jönnie, hogy a férjének viszonya van, mi több, válni akar, a gyerekekből sem kér többet. Ez önmagában nehéz felütés egy könyvnek, Burden azonban nem elégszik meg a hűtlenség és az elhagyás krónikájával. Azt próbálja megérteni, hogyan jutottak idáig, miközben a közös múlt újraolvasása egyre fájdalmasabb felismeréseket hoz.
Mint ahogy az életben, úgy a könyvben sem kínál könnyű magyarázatot: elvégre ezt a történetet is az élet írta, Burden pedig a személyes drámán túl kíván lépni, tágabbra nyitva az ollót. De világos, ő egészen más miliőben küzd meg eme kínzó kérdéssel. Kiváltságos, gazdag amerikai családból származik, a házasságban mégis olyan szerepet vállalt, amelyben a férjére bízta a pénzügyi döntések jelentős részét. Miközben ő a családi életre és a gyerekekre koncentrált, a vagyon és a pénzügyek világa jórészt kívül maradt a látóterén.
De ez nem újkeletű megfejtés, Burden persze nem tesz úgy, mintha története minden részlete általánosítható volna. Hogy is lenne az? Az ő világa a családi vagyon, a második otthonok és a társadalmi kapcsolatok kiváltságos közege, ekképp az önáltatás is felsejlik soraiból. Könnyű a megszokást biztonságnak, a konfliktusmentességet harmóniának, a másik iránti bizalmat annak bizonyítékának tekinteni, hogy mindent tudunk róla.
Mi marad hát a szerzőnek? És mi az olvasónak? Burden az írással próbál rendet tenni abban, amire a férjétől nem kapott magyarázatot. Sem ő, sem mi nem állítjuk, hogy mindenre választ talál, de azt újra és újra megérteti velünk: minden továbblépésnél meg kell értenünk a másik felet is.
Varga Zsuzsa
Jacinda Ardern: A hatalom új arca (Booklab, 2026, 400 oldal)
Erős jelenettel indít Jacinda Ardern memoárja: egy barátnője fürdőszobájában ül, és feszülten várja, hogy kiderüljön, terhes-e. Közben az egész ország is feszülten vár: ők arra, hogy megalakuljon Új-Zéland következő kormánya, és eldőljön, a fiatal munkáspárti vezető lesz-e a miniszterelnöke. Aki bármennyire is követte az utóbbi években a világpolitikát, tudja, hogy mindkét várakozás beteljesült: Ardern miniszterelnök lett, megválasztásakor ráadásul 37 évesen az akkori legfiatalabb női vezető a világon; pár hónappal később pedig ő lett a második választott vezető a modern kori történelemben, aki hivatali ideje alatt szült gyereket.
A memoárok szokásos fordulataitól ugyan nemigen rugaszkodik el – jó sok fejezetet töltünk Ardern gyerekkorában, nagyszülőkkel és diákmunkákkal, melyekben homályos utalásokat találhatunk arról, ezek az élmények hogyan befolyásolták később Ardernt, mint világpolitikai vezetőt –, A hatalom új arca mégis működik. Az a titka, ami a szerzője megoldása minden felvetődő problémára az életben:
